Paris

A 12. Francia Filmhetet követő Párizs-filmek dömpingjében (2 nap Párizsban; Egyedül nem megy; Párizs, szeretlek!) Cédric Klapisch verzióját is megnézhetjük, aki szerint az életet (és különösen a nyüzsgő párizsi életet) igazán csak egy haldokló tudja értékelni. Az alkotó a Lakótársat keresünk-filmek sztárjára, Romain Duris-re ezúttal hálásabb szerepet osztott: ő ugyanis a halálos beteg fiatalember, Pierre, aki utolsó heteiben-hónapjaiban tágra nyitja a szemét, és csak úgy falja a francia fővárosból érkező hétköznapi élményeket. Kedvenc foglalatosságává válik például, hogy sokadik emeleti lakása ablakából, felülről szemléli az alatta zajló mindennapokat. 

Pierre szemlélődése során megismerjük szociális munkásként dolgozó nővérét és az ő ismerőseit, azokat, akikkel a férfi akár csak röpke kapcsolatba kerül és még azokat is, akiket csak futólag pillant meg az utcán. Mindennek ábrázolásához a filmes a multiplex narratíva eszközét választotta, azaz több, egymással párhuzamosan futó cselekményszálat is megismerhetünk. Bár a Paris inkább nevezhető mozaikfilmnek, hiszen nem mindegyik bemutatott sorshoz kapcsolódó cselekmény jut el valahonnan valahová, sokszor csak pillanatképeket kapunk. 

Klapisch művének nemcsak Párizs ad sajátos és különleges ízt, hanem életigenlő filozófiája is, amit az alkotó ezúttal igen jól eltalált.