Trópusi vihar

Ha ezen még lehet csavarni, hát rajta: ez a rengeteg pénzből összerakott vígjáték egy olyan háborús filmről szól, amelyet sok pénzért csinálnának meg elkényeztetett színészprimadonnákkal, ám a szeszélyes rendező kirakja szereplőit valahol a dél-kelet-ázsiai dzsungel közepén, hadd legyen a dolog realisztikus. Csakhogy felbukkan pár állig felfegyverzett gerilla és/vagy kábítószer-termelő, és az elkényeztetett sztárok kénytelenek igazi katonásdit játszani, miközben képtelenek kilépni szerepükből. Persze, láttunk már félresikerült forgatásról szóló filmet, de Ben Stiller - aki rendezőként sokkal izgalmasabb dolgokat csinál, mint amikor csak színészkedik - sokkal messzebbre merészkedik, mint bárki más, és nem fél komplett idiótának beállítani az egész hollywoodi bagázst, amiben nyilván sok igazság van.

 

Kap a képébe a lejárt minőségű akciósztár, a kábszeres komikus, a karakterszínész, a fontoskodó ügynök, a gyáva rendező, de főleg a gusztustalan producer, pedig a film nem leleplező szándékkal készült, és mint vígjáték is bőven megállja a helyét, csak annak nem volna annyira érdekes. Ami viszont tényleg egyedülállóvá teszi a Trópusi vihart, az Robert Downey Jr. alakítása a pigmentátültetésen átesett drámai színész fekete bőrében, aki fekául beszél és mozog, annyira beleéli magát szerepébe. Downey sajnos annyira jó, hogy mindenki más rossz mellette.