Watchmen: Az őrzők

Igaz, a szebb napokat látott szuperhősök közül itt csak egynek van igazi szuperereje, ám az ő puszta léte is elég ahhoz, hogy az Egyesült Államok jókora erőfölényt szerezzen magának az egyre élesedő hidegháború során. 1985-ben járunk ugyanis, a történet a másik idősík Amerikájában játszódik, és a kényes egyensúly felborulni látszik, hiszen valaki - vagy valakik? - a maszkos hősök életére tör. Ám maga a társadalom is meghasonlott, az őt védő hősöket is hajlamos ellenségként kezelni, és így történhet meg, hogy az ügyben nyomozó roppant frusztrált, de roppant elszánt pacás álarcú igazságosztó, Rorschach - született Walter Kovacs, nyilván honfitársunk - is rács mögé kerül, de elárulhatjuk, hogy nem sokáig.

Mert eljön a furcsa farsangi göncökbe öltözött, bevágós ruhájú hősök órája - akiknek ironikus módon pont azt kell megakadályozniuk, hogy a konkrétan létező Végítélet órája ne üsse el az éjfélt. Arról pedig, hogy mindebből ne óriási idétlenség, hanem baljós és roppant mutatós film noir-akció-opera szülessen, az a Zack Snyder gondoskodott, aki már a 300 című ógörög tesztoszteronfesztivállal bizonyította, hogy képes izmos férfiakból és feszes női testekből szinte bármit komponálni. Egy ideig ugyan nehéz követni, hogy ki kicsoda és mit akar, de mivel képregény-adaptációról van szó, azért annyira a Watchment sem szabad komolyan venni.