Filmpremier és Junior Prima Díj - interjú Szatory Dáviddal

Hogy kaptad meg a szerepet a Swingben?

Fazekas Csaba egyszer csak felhívott, elmondta, hogy megcsinálja a második nagyjátékfilmjét, és felkért a szerepre, ami nagyon jól esett. Amikor találkoztunk, elmesélte, milyen karaktert szán nekem, mit is kellene csinálni, majd elküldte a forgatókönyvet, és nekem az egész nagyon tetszett. Az előkészületek számomra bűvész trükkök elsajátítását jelentették, ez megelőzte a forgatást.

A filmbeli karakteredről, Gáborról kiderül, hogy nem kifejezetten pozitív szereplő. Mennyire állt közel hozzád a szerep?

Az biztos, hogy akkorát sosem hazudtam még, mint ő. Annak viszont örültem, hogy nem egy átlagos, sablonos karaktert kaptam, hanem egy sokkal izgalmasabbat. Jó ötlet volt Csabától a kis csavar, amit belerakott a filmbe.

Gábor bűvész. Te kipróbáltad valaha a bűvészkedést?

Gyerekkoromban kaptam szülinapomra egy bűvész szettet a szüleimtől, abban minden trükkhöz volt egy leírás. Próbálgattam az alapokat, de egyébként semmi komoly. A felkészüléshez remek trénerünk volt Törőcsik Franciskával, egy hivatásos bűvész, Moltész Gyula. Ő segített betanulni azt a néhány trükköt, amire szükségünk volt a filmhez. Vele és Csabával közösen találtuk ki, mik legyenek azok a trükkök, amik illenek az elképzelésekhez, és van is rá reális esély, hogy elsajátítsuk őket.

Hogy nézett ki egy bűvész órátok?

Miután kiválasztottuk a megfelelő trükköket, elkezdtünk járni Gyulához a házába gyakorolni. Mutatott nekünk felvételeket, és tulajdonképpen ugyanúgy próbáltunk, mint egy jelenetre. Azt természetesen nem tudhattuk előre, hogy a rendező és az operatőr pontosan hogyan képzeli a bűvész trükkös jelenetet, szóval műsort nem raktunk össze. Azt terveztük meg, hogy a trükkök etapjai hogy épüljenek fel, és azokkal dolgoztunk.

Hány napot forgattál összesen?

Hat-hét napot, de ezek szét voltak szórva a forgatás alatt. Ez pont jó is volt, örültem, hogy időszakonként, többször is találkozhattam a stábbal.

Most miken dolgozol éppen?

Színházi munkáim vannak. Évad elején mutattuk be a Nemzeti Színházban az Operettet, most pedig Vidnyánszky Attila rendez egy Bánffy Miklós-darabot, éppen azt próbáljuk. A következő munkám olvasópróbái januárban kezdődnek: Zsótér Sándor rendezi Ibsentől a Brand című darabot. Ezen kívül még két munkám van, az egyik a Nemzeti utolsó bemutatója idén, Kafka: A per átirata, amit egy külföldi rendező rendez majd. A másik munkáról egyelőre én magam is keveset tudok.

És valami filmes vagy tévés felkérés van a láthatáron?

Most épp nincs. Nyáron forgott egy film, Az éjszakám a nappalod címmel, abban volt egy kisebb szerepem, két napot dolgoztam rajta. Egy színésznek jó érzés, ha forgathat, mert ritkán adódik rá alkalom. Az utóbbi időben szerencsére egyre több film készül, de a filmes körforgásba be kell kerülni, ott kell lenni a rendezők agyában. Ez egyébként a színházzal is ugyanígy van, de remélem, hogy a filmes vonalnak is lesz folytatása, mert szívesen csinálom.

Gondolom, te képben vagy a magyar filmekkel kapcsolatban. Meg szoktad nézni az újdonságokat?

Igyekszem, de sok pótolni valóm van, mert szerencsére sokat dolgozom. Rengeteg film van a listámon, amiket meg akarok nézni. Az utóbbi pár hónapban elég sok film jött ki, és nem jutottam el mindegyikre a moziba.

Például miket kell bepótolnod?

Például a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmet. Ismerem is a srácokat, akik csinálták, mert párhuzamos osztályba jártunk a Színművészetin, ők rendező szakra. A két osztály összedolgozott, szerepeltünk a vizsgafilmjeikben. Kimaradt nekem az Utóélet is, de a Mundruczó filmet sem láttam. Olvasni viszont gyakorlatilag mindent elolvastam, amit az interneten találtam ezekről a filmekről. Mások véleményéből nagyon felkészült vagyok, sajátom még nincs, de be fogom pótolni.

Mondtad, hogy sokat dolgozol. Van azért szabadidőd?

Most kicsit lazult a dolog, a Nemzeti repertoárján nincs annyi előadás, mert teljesen kicserélődött. Jelenleg négy futó darabom van, de elég sűrű a beosztásom, sokat próbálok. Ma is próba volt, ide pedig szinkronból érkeztem. Persze addig jó, amíg hívják az embert és tud dolgozni. Közben azért próbálok arra törekedni, hogy csináljak magamnak szabadidőt. Ha van 2-2,5 hetem a próbafolyamatok között, akkor lehet egy kicsit töltődni. Ez lenne a normális, de nem mindig így jön ki.

És ha szabadidőd van, mit csinálsz?

Nagyon szeretek gitározni, zenélni és utazni. Nem is tudnék konkrét helyszínt mondani, magát az utazást szeretem.

Mondjuk egy óceánjáró hajóra, mint a filmben Gábor?

Oda nem annyira. Van sok vendéglátós ismerősöm, akik azt mondják, hogy nagyon kemény munka. De azt sem hiszem, hogy akár csak utazni szívesen elmennék egy óceánjáró hajóra. Bár eddig még nem voltam, de szerintem nem élvezném.

Szinkronizálni miket szoktál?

Szerencsére elég sok mozifilmbe hívnak, de általában nem lehet tudni előre, csak behívnak egy munkára, és ott derül ki, pontosan miről is van szó. Néhány filmről azért kiderül, ha castingot kér a megrendelő, illetve a külföldi cég. Kiküldenek 4-5 hangmintát, amiből ha kiválasztanak, akkor egyértelmű, mi lesz a feladat. Örülök, mert elég sokat szinkronizálok, és szeretem is csinálni.

Legutóbb melyik filmben lehetett hallani a hangod?

Például a Sin City 2-ben. Korábban többször is szinkronizáltam Joseph Gordon-Levitt-ot, és most is engem hívtak rá. Nagyon izgalmas volt, főleg mert annak idején nagyon tetszett az első rész. A második kevésbé tetszett. Bár csodás a képi világa, de számomra teljesen érhetetlen volt. Egy rajongó, aki ismeri a képregényt, valószínűleg jobban el tudja helyezni, nekem viszont nem állt össze, egyszer csak véget ért. A húgommal láttam, és mondtam is neki, hogy ezt úgy kell felfogni, hogy néztünk egy csomó szép, fekete-fehér festményt egymás után.

Idén te is a Junior Prima díjazottak között voltál, amit Eszenyi Enikő adott át neked. Mondott valamit?

Örült, hogy ő adhatta át. Azt mondta, hogy idén a Vígszínházból sajnos nincsenek művészek a díjazottak között, de ő adta át Orth Péter kollégámnak és nekem, akik mindketten játszottunk a Vígben. Én az Alföldi - érából átmentett Mephisto-ban, ami most is megy a színházban. Eszenyi Enikő arról beszélt, hogy örül, amiért két olyan embernek adhat át Junior Prima Díjat, akik azért mégiscsak megfordultak a Vígszínházban.

Mit gondolsz, egy ilyen díj is segíthet abban, hogy valaki még jobban belekerüljön a filmes és színházi körforgásba, amit az előbb említettél?

Erről a díjról is egy szakmai bizottság dönt, a felterjesztők korábbi díjazottak, engem pedig harmadik éve terjesztenek fel rá. Az egyik felterjesztő megkérdezte tőlem, hogy idén is nekifussunk-e, és megpróbáljuk-e, én pedig úgy voltam vele, hogy miért ne. Örülök, hogy végül megpróbáltuk, nagyon klassz, hogy figyelnek ránk, fiatalokra, ez ösztönző, és jól is esik. Kicsit olyan érzésem volt, és ezt láttam a többi díjazotton is, hogy olyan, mintha az embernek egy plusz szülinapja lenne. Ez a díj nagyon jó visszajelzés, segít a rosszabb időszakokban, de ettől függetlenül ugyanúgy meg kell dolgozni mindenért.