Az egykori keleti blokk országainak „nemzeti mozijai” aligha ismeretlenek a világ filmkedvelői számára. A hidegháború idején kialakult kulturális megosztottság és konfliktusok ellenére Lengyelország, Magyarország, a volt Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia számos filmkészítője az 1950-es évektől az 1980-as évekig nemzetközi elismerésben részesült. Itthon és külföldön egyaránt kevésbé ismertek és ritkán láthatók a háború utáni Kelet-Európában a nagy állami játékfilmstúdiókon kívül zajló filmkészítés produktumai. A kiállítás bemutatja a háború utáni időszakban itthon létező filmkészítés és korai videós gyakorlat sokféleségét, és azon művészek és amatőrök, valamint profik munkáit, akik a korlátozások ellenére független és kísérleti alkotásokat készítettek mind önállóan, mind pedig kisebb, államilag finanszírozott amatőr filmklubok, fesztiválok és stúdiók támogatásával. A kiállításról Kigyós Fruzsina kurátor beszélt lapunknak.
Film a múzeumban?
Pontosan ez az a kérdés, amely foglalkoztatott bennünket a kiállítás létrehozása során. Mivel itthon ritkán lehet látni ilyen tematikájú tárlatokat, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a film is teret kapjon a kiállítóterekben.
Az élet vendégei című tárlaton az 1960-as évektől a 2000-es évek elejéig készült filmek láthatók, és vannak olyan filmalkotások, amelyek mellé műtárgyak is kerültek. Mivel több olyan film is látható, melyben képzőművészeti alkotások vagy utalások találhatóak, ezeket is igyekszünk bemutatni, összekötni a kiállítás alkalmával. Hosszabb távon pedig egyértelmű cél, hogy ezeket a műveket is gyűjtsük, és médiarészleggel bővítsük az Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) gyűjteményét.
A kiállítás maga két tematika mentén építkezik, egyrészt pont a feltett kérdést boncolgatja, másrészt pedig egy tartalmi, történeti áttekintést igyekszik nyújtani.
26 mű látható, többnyire rövidebb alkotások, de a nagyfilmeket is teljes terjedelmükben levetítik.
Tudatos döntés volt, hogy ne vágjuk meg ezeket az alkotásokat, hanem teljes egészében mutassuk be. A nézőre bízzuk, hogy ő mennyit szeretne vagy mennyit hajlandó befogadni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy többen visszajönnek és megnézik a kiállítást. Ez egy szabadabb műfaj.
A tárlat jellemzően kísérleti filmeket mutat be, de vannak köztük klasszikus nagyfilmek is.
A tematikus blokkok megmutatják a kezdeti filmek hatását, például hogy a fiatalabb generációk hogyan merítettek elődeik alkotásaiból, mik voltak azok a formai nyelvek, kísérleti megoldások, amelyekből táplálkoztak.
Hozzátesz a filmhez, hogy egy múzeumban látható?
Ha egy múzeumi kiállítás során válnak láthatóvá, akkor egyrészt az archívumból kikerülnek a térbe. Az intézménynek egyik fontos feladata az is, hogy bekerüljenek filmalkotások a kiállításba. Az FMC-nél az is kiemelt szempont, hogy a fiatalok is kapcsolatba kerülnek így a filmekkel, mert múzeumpedagógusok is készülnek programokkal, így ők is bevonódnak. De sokféle más információt is kapnak, hiszen nagyon fontosak azok a történelmi, politikai aspektusok, amelyek a ’60-as évektől készült filmalkotásoknál is láthatók. Tehát annak, hogy egy film múzeumba kerül, többféle vonzata van. Egyrészt „kiszabadul” az archívumból, újra szem elé kerül, másrészt egy múzeumnak az is feladata, hogy ne csak megőrizze, hanem kutassa, új szempontok mentén mutassa be ezeket a filmalkotásokat.
Említette, hogy műalkotások is társulnak a filmek mellé, „beékelődnek” a filmek közé. Van olyan, amelyiknek különleges története van?
Jancsó Miklós 1959-es Halhatatlanság című filmje mellé Goldmann György szobrászművész alkotásai kerülnek. Goldmann György nagyon fiatalon hunyt el, munkái zömmel megsemmisültek. Tevékenyen részt vett az illegális kommunista mozgalomban, amelynek 1932-ben tagja lett. 1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapító tagja, majd az újjáalakulás után vezetője volt. Amikor Jancsó Miklós ezt az életrajzfilmet készítette, a szobrász már nem élt. Az ő szerepét Mészöly Miklós játszotta el, és egy nagyon érdekes, izgalmas film jött létre, ahol a megrendezett részletek válnak uralkodóvá, hiszen a háborúban a szobrok nagy része elpusztult. Olyan jelenetek vannak benne, amelyek nagyon meghatározó emléket tudnak nyújtani a látogatónak.
Továbbá érdekes Maurer Dóra Keressük Dózsát című műve is. 1972-ben Dózsa György születésének feltételezett 500. évfordulója volt, melyet az ország kiállításokkal, szobrokkal és különféle programokkal ünnepelt. A Keressük Dózsát a Magyar Nemzeti Galéria tematikus pályázatára készült, és Maurer Dóra nyolc, székely típusúnak tartott férfi oldalról ábrázolt portréit gyűjtötte össze. A sávokra szabdalt, több férfi portréját ábrázoló grafika egyre komplexebb mozgása a kirajzolódó arcok folyamatos újraértelmezésére invitálja a nézőt.
Milyen programok kapcsolódnak a kiállításhoz?
Filmmaraton-vetítésekkel, tárlatvezetésekkel és beszélgetésekkel várjuk a közönséget. Két programot ajánlok a sok közül: Viszonylagos szabadság címmel a Balázs Béla Stúdióról tart előadást Dr. Gelencsér Gábor november 30-án, csütörtökön 18 órától, december 10-én, szombaton 11 órától pedig a kiállítás másik kurátorával, Prosek Zoltán művészettörténésszel lesz tárlatvezetés a kiállításban.
Az élet vendégei című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban 2024. január 24-ig, csütörtöktől vasárnapig 10.00–18.00 óra között látogatható. További információk itt.
Nyitóképen: részlet Tóth János Shine – Ragyogás (1982) című kísérleti filmjéből
