„Nagyapám, aki sajnos elmaradt az első világháborún – őt nem is ismerhettem. De ami megmaradt a dolgaiból, azt állandóan hurcolásztam a kezemben – például egy szakajtót.”
Gregor Balázs nagymamája ezt látva lakonikus rövidséggel foglalta össze a zsenge korú mesternek a teendőket.
„»Tudod, fiam, a nagyapádnak volt egy bőrvacakja, abba dugdosott be szalmát – biztosan az volt az, úgy láttam –, meg valami vesszőt rátekert.« Hát ez volt a szakmai tanácsadás – de nekem ez elég volt, mert én ezt akartam csinálni.”
Gregor mester így már kisgyerekként elkezdte a gyékényfonást – és csinálta, amíg csak lehetett.
„De korán a kezembe adták a kapát meg a kaszát nekem is. Akkor meg már erre nincs idő.”
De szerencsére most, nyugdíjasként van ideje gyakorolni ezt a szép mesterséget. Aranysárga, különleges formájú szakajtók kerülnek ki keze alól, melyek készítésének titkát részletesen megosztja a Petőfi Akadémia nézőivel. Ha annak idején ő a nagymama egy mondatából idáig jutott, nekünk ez most hatalmas esély!
„Persze ha van egy fél órád, akkor az erre nem elég. Ebbe bele kell merülni. Minden mást ki kell zárni.”
Vagyis azzal is kecsegtet mindenkit Gregor mester, hogyha hajlandó fél óránál többet szánni a fonásra az ember az életéből, akkor a gyékényfonás flow-ba teszi. Sőt.
„Az lesz a vége, hogy függő lesz az ember, mint a drogtól. Nem lehet abbahagyni. Mondjuk nem is akarom. De nem is tudnám.”
Elmagyarázza, hogy a vesszőszállal mindig egyforma távolságot hagyva, egyforma erővel kell húzni az egyre növekvő kosár aktuálisan font gyékénykötegét – hogy ne legyen csúnya, szálas és hullámos a tárgy.
„Minden öltést meg kell tervezni.”
Gregor Balázs azt mondja, ma már nem tudna megfelelő alapanyagot venni, ezért előre tervezve ősszel úgy veti a szalmának való rozst, hogy a nyári aratás után a szalmát megszárítva következő télen legyen miből dolgozni.
„Nagyapám nászajándékba nagyanyámnak egy nagy kenyértartót, négy kelesztőszakajtót, egy tojásgyűjtő kupulykát készített.”
Az ajándék hatalmas volt – mert egy kelesztőszakajtó elkészítése körülbelül 200 óra munkát igényel a mester számításai szerint. Gondozni kell a növényt, aratni, szárítani, van, hogy meg kell főzni a vesszőt. De a szakajtók meghálálják a rájuk fordított időt: Gregor nagypapa nászajándéka 120 éves – és még mindig megvan. Mert mindenki vigyázott rá.
Gregor Balázs tudását szívesen továbbadja. Tanítványa, Melinda egy éve költözött Nagykörűbe. Amint hallott Balázs bácsiról, felkereste, és azóta jár hozzá, hogy eltanulja ezt a ritka és munkaigényes mesterséget.
„Örülök, hogy Balázs bácsi elfogadott tanítványának.”
„Én mindig azt mondom a tanítványoknak, hogy nem tanulni kell, hanem csinálni. Engem sem tanított senki az égadta világon. Pedig jó lett volna. Sok mindent szerettem volna megkérdezni nagyapámtól – de másképp lett.”
A Petőfi Akadémia hétről hétre elhozza őseink évszázadokon át felhalmozott tudáskincséből azokat az elemeket, amelyek 21. századi életünkben is jól hasznosíthatóak. Aki feliratkozik a Kultúra.hu YouTube-csatornájára, azonnal értesülhet az új részek megjelenéséről. Tanuljuk vissza együtt a hagyomány hasznos tudását a Petőfi Akadémia videóiból!
