A PIM-ben tartott sajtótájékoztatón dr. Ács Piroska, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) igazgatója elmondta: az 1945 utáni magyar színháztörténet nagyon nehezen dolgozható fel, hiszen ez az időszak rendkívül szerteágazó és átfogó. Így eddig nem született teljes színháztörténeti alkotás erről korszakról, éppen ezért van szükség a jelenlegi projektre is. Az elmúlt egy évben ezen a projekten dolgoztunk, a munka során pedig számos fehér foltot fedeztünk fel, amelyeket a jelenlegi munka folytatásaként pótolni kell majd ? utalt az igazgató többek között a forráshiányra is, hiszen számos színház esetében nem maradtak fent archivált előadások, eredeti források, csupán színikritikák, amelyekből azonban nagyon nehéz kiindulni. Majd hozzátette: a PIM-OSZMI által koordinált munka első lépéseként egy szakmai bizottságot hoztak létre, amely meghatározta a kutatás irányát és természetét, valamint figyelemmel kísérte az éves munkát.
Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója elmondta: a PIM és az OSZMI együttműködése nem csupán szervezeti együttműködés, hiszen számos tartalmi elem is összeköti a két intézményt. ?Ez a terület nagyon alulfinanszírozott része a magyar kultúrának, így ennek a pályázatnak a fő célja a hiányosságok orvoslása, amelynek csak úgy van értelme, ha a projekt a jövőben is folytatódik, hiszen ez alatt az egy év alatt csupán három színház történetét sikerült feldolgozni? ? hangsúlyozta a főigazgató a projekt folytatásának fontosságát, majd hozzátette: ez a munka nem csupán történeti jellegű, hiszen egy, a későbbiekben is használható munkamódszert is kidolgoztak.
?Megmutattam Gobbi Hilda fényképét egy fiatal színésznőnek, aki nem tudta, ki szerepel a képen. Ez pedig elfogadhatatlan? ? hívta fel a figyelmet Csizmadia Tibor, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Színházi Kollégiumának elnöke arra: mennyire a feledés homályába veszett a magyar színháztörténet egy igen jelentős időszaka, és hogy milyen hatalmas hiányosságok vannak e téren. Majd hozzátette: a projektet az NKA egyik meghívásos pályázatának segítségével valósították meg, ugyanis 2016 végén nagyobb összeget kapott a kollégium, amelyből 50 millió forintot szántak arra, hogy ezt a projektet elindítsák. Azzal a feltétellel nyerte el az OSZMI ezt a pályázatot, hogy létrehoz egy szerkesztőbizottságot, amelyben nem csak az OSZMI munkatársai vannak jelen, illetve hogy kialakítják a programjukat ? fűzte hozzá. ?Ha ez egyszeri gesztus volt, akkor nem sok értelme volt, úgy sokkal inkább van értelme ennek a kezdeményezésnek, ha ezt a fajta színházi emlékezetet digitalizálva minél szélesebb közönség számára elérhetővé tesszük? ? mondta.
Lakos Anna projektvezető (OSZMI) elmondta: az NKA által támogatott projektben a három színház intézmény történetére, valamint az előadásokra vonatkozó összes elérhető forrás összegyűjtésére és azok szisztematikus feldolgozásának megkezdésére törekedtek egy szakmai bizottság által kidolgozott szempontrendszer alapján. Nagyon kevés idő, egy év állt rendelkezésre, ezért olyan színházakat választottunk, amelyek viszonylag későn alakultak vagy rövid életűek voltak ? mondta, majd hozzátette: így esett a választás a Bárka Színházra, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházra és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházra. Kiemelte továbbá azt is: a jelenlegi projektet csupán mintaprojektnek tartják, azonban számítanak a kezdeményezés folytatására, de mivel semmi biztosat nem tudnak, kidolgoztak egy rövid távú, ötéves és egy hosszú távú, tízéves programot is. Kiemelte: a projektben nagy segítséget nyújtottak a fővárosi és a vidéki levéltárak, a színháztörténeti munka mellett módszert is kidolgoztak, mindezek mellett pedig résztanulmányok és életpálya-interjúk is készültek, és elkészítettek egy honlapot is, amelyen létrehoztak egy színháztörténeti fórumot, ahol fiatal kutatók ? akiket igyekeztek a projektbe is bevonni ? oszthatják meg tanulmányaikat. A projekt keretében digitalizálták az OSZMI audiovizuális archívumában őrzött, VHS-kazettákra rögzített előadás-felvételek mintegy felét is.
Nánay István szakmai bizottsági tag felhívta a figyelmet arra is: a bábszínház történetének kutatási lehetőségeit is elkezdték felmérni. A választott színházak kapcsán felhívta a figyelmet arra is: nem csupán a szűkös, egyéves határidő miatt döntöttek e három színház vizsgálata mellett, hiszen az is szempont volt, hogy az elvégzett kutatások egyben magukban hordozzák a folytatás lehetőségét is, vagyis kutatási alapot is teremtsenek.
Szabó Attila projektkoordinátor (OSZMI) bemutatta az április végétől elérhető holnapot, a szinhaztortenet.hu-t, ahol a színháztörténeti fórumon kívül a három kiválasztott színház története is elérhető, ahogyan az életpálya-interjúk és a tanulmányok is, melyek esetében nemcsak az értelmezéseket, hanem a forrásokat is elérhetővé és bárki számára kutathatóvá tették.
Forrás: Kultúra.hu/MTI
