Nógrádban, a Karancs és a Medves közötti völgyben fekvő Somoskőújfalun született 1949. augusztus 11-én. Gyermekkora a népmesék vonzásában telt, a mesevilág szimbólumai későbbi alkotásaiban is megjelentek. Villamosenergia-ipari technikumban érettségizett, majd magyar és rajz szakra szeretett volna menni az egri tanárképző főiskolára, ám abban az évben a magyar helyett matematika indult, így végül ezt választotta. Döntését utóbb nem is bánta, mert szerette a geometria rendszerszemléletét, amelynek a képalkotásban is hasznát veszi. Egerben Blaskó János, Seres János és Nagy Ernő voltak a mesterei. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán fejezte be, majd a diploma megszerzése és külföldi tanulmányútjai után, 1973-ban visszatért szülőfalujába rajztanárnak. 1992-től az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola (ma Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) docense, majd főiskolai tanára volt, 2009-ben vonult nyugdíjba.
Képzeletgazdag, egyedi stílusú alkotó, a népművészeti hagyományok jelképes újraértelmezése jellemzi művészetét. Festészetének legfőbb ihletőforrása szülőfaluja és lakóhelye, Somoskőújfalu. „Azokat a dolgokat festem azóta is, amelyekkel együtt élek egész gyermekkorom óta. (...) Ehhez azonban meg kell érteni az itteni tárgyak, motívumok összes jelentését, és akkor ez a festészet is időszerűvé, korszerűvé válik” – mondta egy róla szóló kismonográfiában.
Pályája kezdetén Jackson Pollock és Hans Hartung hatását mutató expresszív, majd lírai absztrakt munkákat készített. A nyolcvanas évek második felére talált rá egyéni szín-, forma- és képvilágára. Sajátos mitológiája a népmesék, a néphagyományok világából származik, ihletője a gyermekrajzok őszintesége és tisztasága is. A gyermekrajzok és a „neoprimitív festészet” mesterkéletlen, kozmikus világlátását követi. Kezdetben a növényi létforma természetelvű ábrázolása, majd az állati létezés – madarak, négylábúak – képbe írása foglalkoztatta. Dekoratív, síkszerű kompozícióin a képmezőt egy kiemelt figura uralja. A képein megjelenő körkörös vagy spirálformák a folytonos újjászületést jelenítik meg (Nyitva van az aranykapu). A látványperspektíva mellőzése az egyiptomi művészetre emlékeztet (Mérkőzés, Karám). Az ezredforduló után mintegy „kilépve a síkból” bronz kisplasztikákat kezdett készíteni, a festői látásmód azonban szobrain is nyomot hagyott.
Alkotásai 1974-től szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon. 2009-ben hatvanadik születésnapja alkalmából Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban újabb alkotásaiból 17 nagy méretű táblaképet állított ki, 2014-ben összegző kiállítása volt Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban. 2018-ban a budapesti Műcsarnokban mutatkozott be Böröcz Andrással együtt a Rejtett történetek című tárlaton, ahol festményei mellett bronzszobrai is láthatók voltak.
Művei megtalálhatók különböző közgyűjteményekben, így például a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárban, a Kecskeméti Katona József Múzeumban és a Kecskeméti Galériában, a Szombathelyi Képtárban, az egri Vármúzeumban, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban.
Festői-szobrászi munkássága mellett több tanulmányt is publikált, elsősorban a gyermekrajzok világáról. Több róla szóló monográfia is megjelent: 1996-ban Supka Magdolna, 2005-ben H. Szilasi Ágota, 2013-ban Sinkovits Péter tollából, 2021-ben Szabó Antónia írt könyvet Az ember szenvedése / A teremtés útján – Földi Péter és Makoldi Sándor képi világának értelmezése címmel.
Munkásságáért számos rangos elismeréssel jutalmazták. Többször elnyerte a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, valamint az Egri Akvarellbiennálé nagydíját, a Miskolci Téli Tárlat díját. 1987-ben Munkácsy Mihály-, 1993-ban Magyar Művészetért díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést és Tornyai-plakettet kapott. 2001-ben érdemes művész lett, 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „a szellemi hagyományok és a mai kor festészeti törekvéseinek szimbolikus, nagy hatású egységesítéséért”. 2009-ben neki ítélték a Prima Primissima Díjat, 2020-ban a Nemzet Művésze címmel tüntették ki iskolateremtő, emblematikus alkotói tevékenysége, egyéni, magas szintű művészete és életműve elismeréseként. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) társadalmi szervezet, 2011-től az MMA köztestület rendes tagja.
A Somoskőújfalun élő és alkotó művész a Kossuth-díj átvételekor úgy fogalmazott: „Mind a mai napig hiszek abban, hogy a művészet tud alakítani a világon, segíti a szellemi felismerést, néha képes olyasfajta katarzist okozni, amelytől a jobbító szándék és a belső emberség megerősödik.”
