?Az Alkotóművészeti Szalon rendezvényei során azt is próbáljuk keresni, hogy két különböző területen alkotó művész pályafutását összehasonlítva vannak-e közös pontok, metszetek az életükben. Tolcsvay László és Péreli Zsuzsa életében természetesen könnyű több ilyen szálat is találni? ? nyitotta meg a rendezvényt Mirtse Zsuzsa író, költő, az est háziasszonya október 6-án. Ahogy egyre többet meséltek magukról a művészek, kiderült, hogy a házaspár életében éppen annyi egyezés fedezhető fel, mint amennyi eltérés.
Gyermekkorukat mindketten Budapesten töltötték. Tolcsvay László a budai Várban, klasszikus, idillikus családi környezetben nőtt fel, Péreli Zsuzsa viszont sokat költözködött az édesanyjával a városban, így sem lakóhelye, sem gyermekkora nem volt stabilnak nevezhető. Ugyanakkor mindkét művész családjában erősen dominál a művészvonal: Tolcsvay Lászlónál édesapja muzsikus-zenetanár volt, Péreli Zsuzsa anyai nagyapja, Péreli Imre pedig festőművészként olyan hazai hírességekről festett portrékat, mint Bartók Béla, Gárdonyi Géza és Karinthy Frigyes. Így mindkettőjük előtt volt olyan minta, amelyet követni lehetett. Ugyancsak érdekes hasonlóság a kárpitművész és a zenész pályafutásában ? amint arra Mirtse Zsuzsa is rávilágított ?, hogy mindkettőjük számára 1968 jelentette a kezdetet. A moderátor erről kérdezte a két alkotót.
Péreli Zsuzsa nagyapját követve festőnek készült, de végül a szövésben találta meg a számára legmegfelelőbb művészi kifejezésmódot. ?Elég bonyolult utat jártam be addig, amíg erre készültem: többek között voltam keramikus, ipari tanuló és takarítónő is, de a festés töltötte ki az életemet. Aztán valaki meglátta a képeimet és azt mondta, hogy olyanok, mintha szőttem volna őket? ? mesélte. A ?valaki? aztán bemutatta Tarján Hédinek, aki egykor Ferenczy Noémi gobelinművésznél tanult. ?Ő elég zárkózott személyiség volt, ennek ellenére azt mondta, hogy megtanít szőni. Abban az időben igencsak csokoládéfüggő voltam, ezért munka után jutalomként olykor egy Sport-szeletet találtam beszőve a felvetőbe. Így nemcsak komolyan vettem, de halálosan bele is szerettem a szövésbe? ? mesélte Pérlei a beszélgetés során.
Tolcsvay László zenei pályafutásában az első mérföldkövet szintén az 1968-as év jelentette. Muzsikus családban nőtt fel, már korán elkezdett zenekarokban játszani, dalokat szerezni, de ennek ellenére nem készült hivatásos zenésznek. A fordulatot egy gimnáziumi élmény jelentette. ?A Toldy Ferenc Gimnáziumban osztálytársam volt Balázs Gábor, aki bőgőzni tanult, a bátyám és én akkusztikus gitáron játszottunk és megalapítottuk a Tolcsvay Triót. Ennek aztán híre ment a gimnáziumban, és az igazgató a tudtunk nélkül benevezett minket a Magyar Televízió Ki mit tud? című tehetségkutatójába. Megnyertük a versenyt, Folk-beatnek neveztük el a zenét, amit játszottunk. A zsűri elnöke, Petrovics Emil a verseny végén ambivalensen méltatta a résztvevőket, majd azt mondta: ?? és végül jött a Tolcsvay-trió, és muzsikálni kezdett? ? mesélte László. Ettől a zenei élménytől és a zenekar lelki töltésétől ? mint fogalmazott ? ?olyan tüzet kapott, hogy már semmi mással nem akart foglalkozni, csak zenével?. Ezt követően, 1973-ban a Fonográf együttes tagja lett, illetve Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is írt dalokat.
Így indultak el külön-külön a hosszú úton, melyet számos újító alkotás, díjak és elismerések köveztek. Tolcsvay László és zenekara ugyanis első ízben ötvözte itthon a rock-beat hangzást a magyar népzene elemeivel, Péreli Zsuzsa pedig olyan elemekkel, tárgyakkal és technikai megoldásokkal gazdagította a gobelinjeit, melyekkel alapjaiban újította meg a kárpitművészetet. Így történt, hogy Tolcsvay László nevéhez kötünk olyan dalokat, mint a Jöjj, kedvesem, a megzenésített Nemzeti Dal vagy a Magyar Mise című rockoratórium. Musicaljei Budapest és az ország számtalan színházában műsoron vannak. Péreli Zsuzsához pedig a festői gobelineket társíthatjuk, melyek hol szakrális, festői tájakat, hol a szürrealizmus határait súroló, szőtt jeleneteket ábrázolnak, hol pedig különféle tárgyakat, technikákat alkalmaz a gobelinjein reflektálva a kor aktuális problémáira.
Tolcsvay László 1989-ben eMeRTon-díjat kapott, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 1995-ben pedig Erkel Ferenc-díjat adományoztak neki. Péreli Zsuzsa többek közt 1981-ben Munkácsy Mihály-díjban, 1993-ben Környezetünkért-díjban, 2008-ban pedig Magyarország Kiváló Művésze-díjban részesült. A művészpár mindkét tagja megkapta a Magyar Örökség-díjat ? Tolcsvay László 2015-ben, Péreli Zsuzsa pedig idén, 2017-ben. A beszélgetés során vetítés keretében megtekinthettük Péreli Zsuzsa gobelin alkotásait, az est végén pedig Tolcsvay László játszott el három dalt a korai évekből.
Az Alkotóművészeti Szalon helyszíne ezúttal is a budai Várban található Mailáth-palota volt, ahol a Cseh Tamás Archívum is működik. A hely szelleméhez illően az első néhány perc Cseh Tamás életművét idézte meg: Hanák Gábor, a Cseh Tamás Archívum alapítója válogatott október 6-ához köthető dalokat, filmbejátszásokat az archívum gyűjteményéből. A Szalon kezdetén dr. Hóvári János mondott köszöntőt, melyben megemlékezett az október 6-ai eseményekről, az aradi vértanúkról és a hagyományok életben tartásáról.
Révy Orsolya
