Melyik volt a legemlékezetesebb karácsonya?

Az első, amit Eszter lányommal közösen töltöttünk. Áprilisban született, karácsonykor álltunk a férjemmel (Petrovics Emil, zeneszerző – szerk.) együtt az óriási karácsonyfánál, a karomban Eszterrel. A második legkedvesebb pedig az, amikor az unokám, Zsófia megszületett. Imádom a karácsonyt.

Mindig óriási a karácsonyfa?

Igen, bár sajnálom a kivágott fákat, és olyan szomorú látvány, amikor néhány nap elteltével a melegben megadják magukat. Így idén már műfenyőm lesz, és csak néhány ágat rendezek vázába, hogy érezzem az illatukat. Előfordult, hogy akkora karácsonyfát vettem, akár egy templomi fenyő, és nem fért be a lakásba. Emil azt mondta: – Semmi baj, megkérjük a fölöttünk lakót, hogy léket fűrészelhessünk a plafonba, és akkor nekünk is, nekik is lesz karácsonyfájuk.

Számomra a fadíszítés többnapos szertartás, a kis sámlira lépegetve rakosgatom, szépítgetem. Ezt sikerült is átadnom, a lányomék lakásában több karácsonyfa is szokott lenni, hogy az unokám szobájába is jusson. Gyűjtöm a karácsonyfadíszeket, mindenütt, amerre jártam – Moszkvától Las Vegasig – vásároltam egyet-kettőt, mindegyikhez fűződik egy emlék. Szeretem a készülődés időszakát, átmelegszik tőle a szívem.

Szenvedélye a főzés. Karácsonyra mit készít?

Minden évben én főztem a családnak, ez lesz az első karácsony, hogy nem így lesz. Most, hogy betöltöttem a kilencvenet, már nem olyan egyszerű. De a bejglit elkészítettem! Volt, hogy annyit sütöttem belőle, hogy egy részét lefagyasztottam húsvétig.

Amikor a „királyi tévében” főztem szakácsokkal, a műsor végén mindig arra kértem a nézőket, hogy küldjenek recepteket. Egy erdélyi néni elküldte nekem a sütőben sült töltött káposzta receptjét. Van egy óriási fazekam, amibe belefér több mint harminc töltelék – képzelheti –, azt takaréklángon éjszakára sütőbe teszem, és azzal indul a másnap reggel, hogy kanalazom a tetejéről a meleg gombócot. Halászlevet viszont nem főzök, mióta egyszer bent felejtettem a keserű részét, és Emil húsz embert hívott meg arra a halászlére. Tragédia volt. Viszont megyek halászléfőzésre a barátainkhoz. Őze Áron és Auksz Éva kertjében a karácsony előtti nap tartunk egy közös főzőcskézést.

Gyerekként élte át a háborút, akkoriban bizonyára nehezebbek voltak a karácsonyok.

Kisgyerekkoromból nagyon szép karácsonyokra emlékszem, de aztán jött a háború. A Dembinszky utcában laktunk, többször volt légiriadó, szólt a sziréna, és mentünk a pincébe. Emlékszem, hogy semmink nem volt, de az utcára nem mertünk kimenni, dideregve ültünk a lakásban. Anyukám kitalálta, hogy varrótűvel szúrjuk át az aprószemű almák szárát, és azokat akasszuk fel a fára. Egy darab kenyerünk volt mindösszesen, és hogy mégis legyen valami ünnepi, anyukám kakaót főzött.

1954 és 1962 között vidéken játszottam, akkoriban – mivel karácsonykor is volt előadás – nem tudtam hazautazni az ünnepekre, a színészházban karácsonyoztam. Az igazán szép ünnepeim akkor kezdődtek, mikor Kecskemétről Budapestre szerződtem.

Vannak szertartásaik, amiket minden évben ugyanúgy csinálnak?

Mindig megadjuk a módját: elénekeljük a Mennyből az angyalt vagy felrakok egy lemezt. Csengetés máig van, noha már az unokám is tizennégy éves. Számomra a készülés időszaka is fontos. Eszter első karácsonyát említettem meghatározó élményként, de akkor kicsi volt, valójában csak a fa csillogását élvezte. Később viszont mindig volt otthon betlehemünk, meséltünk neki Jézus születéséről, és ahogy nagyobb lett, írt levelet is a Jézuskának és a Mikulásnak is. Őrzöm ezeket, ahogyan az unokám rajzait is: a gardróbszekrény ajtaja tele van velük. Nekünk fontosak az efféle szertartások. Még Petrovics Emil is kitisztította a cipőjét és kirakta az ablakba december hatodikán. Szívmelengető emlékként őrzőm azt is, amikor még Pasaréten laktunk, és elmentünk éjféli misére. Gyönyörű éjszaka volt, ropogott a hó a lábunk alatt.

Galambos Erzsi a lányával, az unokájával és a férjével, Petrovics Emillel

Milyen ajándéknak örült legjobban?

Zsófia unokám gyerekként pezsgődugóból készített nekem bábot, itt is van a virágaim között, jól látható helyen. Ajándékba is kapok karácsonyfadíszeket, néhányat – köztük az ebédlőt díszítő csillagot – év közben sem pakolom el, ciki, nem ciki, jólesik ránézni. Minden évben megkérdezem a családtagokat, mire vágynak, és ha tudják, mit kapnak, igyekszem valamilyen meglepetéssel is készülni.

A képekért köszönet Galambos Erzsi családjának.