Főszerepben egy műkedvelő zenész - NÉMEDI ÁRPÁD

- Énekelni, táncolni azért fáradtság és mindig időigényes próbaidőszakot kíván. Életem legstrapásabb előadása a Mágnás Miska volt Mohácsi János rendezésében. Majdnem öt óra hosszat voltam premier plánban, időnként énekelve, táncolva. Emlékszem, mennyire elfáradtam minden előadás végére. Azóta sem volt ilyen kemény feladatom, vagy csak beleedződtem. Másrészt, az ember azt hinné, mi sem egyszerűbb, mint egy Rejtő regényt eljátszani, mert például egy Genet dráma mégiscsak izmosabb feladat. Már a könyv adaptációja sem lehetett egyszerű, beszélgettünk erről Hamvai Kornéllal, mert amikor írta, mi pont fent voltunk Pesten, a Sárga liliomon dolgoztunk. Mutatott is jeleneteket nekünk, nyitott volt mindenre, de mi még tovább alakítottuk a szöveget. Különösen Kocsis Palinak volt ehhez érzéke. Mert addig rendben van, hogy az ember, mondjuk, elég jól ismeri a történetet, de a közönségnek el is kell mesélnie. És bár kipróbáltuk, hogy ne a magától értetődő szituációkat játsszuk el, de legtöbbször mégis visszatértünk az alaphelyzethez, hogy a történet gördülékeny legyen. Például, ha kiesik valaki mellém a szekrényből, megijedek, ez evidencia, de ha ebben a helyzetben mást játszunk, akkor nehéz visszatalálni a történetbe. Persze, a regény rengeteg figuráját és összes bonyodalmát képtelenség megjeleníteni színpadon, az érthetőség megkövetelte az elrugaszkodást is Rejtő szövegétől. Hamvai Kornél szerepösszevonásokkal oldott meg sok mindent. Vangold figurájában például több regényalak jelenik meg.

- Sok rendező azt várja el, hogy legyél kreatív, dolgozd ki egyedül, illetve a többiekkel a helyzeteket, de Ascher Tamás figyel és segít ebben. A legapróbb részletig kidolgozott a feladat, nemcsak a főszereplőknek, hanem a tömegben is mindenkinek. Ezt leginkább Mohácsi János tudja még, más nemigen. Mohácsi addig hagyja a dolgot próbálódni, amíg kialakul a tömeg, ahol mindenkinek saját arca van, Ascher viszont nagyon egészben nézi a darabot, elképesztő arányérzékkel kérdezi meg ezt, vagy azt a szereplőt, hogy neked itt, most nem kellene valamit csinálnod? És ott tuti, hogy az illetőnek kell. Zenés darabban is többször dolgoztam már Ascher Tamással, de eddig nem játszottam főszerepet. Régebben mindig vendéget hívtak egy ilyen szerepre, amiben énekelni és táncolni kell, amit én is szeretek. Már néztem is, hányszor játsszuk, mert mostanában hamar lemennek a nagy előadások. Ha játszunk belőlük húszat, jóformán bele se rázódunk.

- Minden zene megmutat egy világot. Ezt Ascher Tamás jazz-operettnek nevezte. Tényleg vannak ebben olyan operettes hajlamok, mint mondjuk Zerkovitz Bélánál vagy a korabeli zeneszerzőknél, és Varró Dániel dalszövegei Darvas Bence zenéjével briliánsak - amikor énekli az ember, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű dalocskák. Nekem külön öröm volt Darvas Bencével dolgozni, mert már eddig is nagyra tartottam, ő hozzám képest igazi zenész, én műkedvelő vagyok, nálam ez szerelem, nem szakma.