Tóth Balázs Zoltán, a kiállítás koordinátora az MTI-nek elmondta: egyrészt a vietnami háború ötvenedik évfordulója kapcsán döntöttek a válogatás bemutatása mellett, másrészt azért, mert ezzel hozzá szeretnének járulni a fotós életművének magyarországi megismertetéséhez. A kiállítás kurátora felidézte, hogy a fotóst a vietnami háború kezdetben mint ?vizuális élmény? érdekelte, és nem egy hírügynökség vagy egy újság megbízásából ment a harctérre. Szabadúszóként döntött úgy, hogy bevonul a hadseregbe, hogy besorozott katonaként örökíthesse meg a háborút. Végül három év után hadifényképészként szerelt le. Tóth Balázs Zoltán szerint így Kondor Lászlót fotói készítése során nem a ?hírláz hajtotta, nem a szenzációt kereste?, testközelből, beavatottként készítette sokszor intim és felkavaró képeit a világot megváltoztató háború katonáinak és civiljeinek mindennapjairól.
A kiállított fotók gyakorlatilag teljes képet adnak arról a környezetről, közegről, ahol a háború zajlott, hiszen Kondor László megörökítette a polgári oldalt, a háttérországot és magát a háborút is. A fényképek között így láthatunk zsánerképeket a barakkokról, levélíró katonát vagy kártyázókat egy elfoglalt dombtetőn, de vannak harci bevetésről és kivonásról szóló képek, valamint lírai portrék is a vietnámi polgárokról, ahogy a háború közepette éltek. A kiállítás érdekessége még, hogy Kondor László a kilencvenes évek közepén a filmek negatívjait átnézve saját maga válogatta és nagyította fekete-fehér papírképeit. A tárlatra ezekből választottak ötven fotót.
Kondor László a II. világháború alatt, 1941-ben a partiumi Fugyivásárhelyen született, de a bombázásokat már Budapesten vészelte át szüleivel, majd 1956 novemberében menekült át bátyjával Ausztriába. A fényképezés alapjait is itt sajátította el autodidakta módon. Később, 1961-ben bátyja után ment Chicagóba, ahol lenyűgözte a város különleges építészete, a modern felhőkarcolók. Az 1970-es évtől az Amerikai Hadsereg Különleges Fényképészeti Hivatalának hadifotós tisztjeként Vietnamban dolgozott, követendő példának Robert Capa konfliktusközeli fotográfiáját tartotta. A vietnami háború végén, 1972-ben visszatért Chicagóba, és a város történetében a leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármester, Richard J. Daley hivatalos fotográfusa lett. Ezzel párhuzamosan éveken át fényképezte Chicago építészetét is.
Közéleti fényképeivel elismert fotográfussá vált: képei a Chicagói Nemzeti Veterán Művészeti Múzeumban, illetve az Illinois Egyetem Richard J. Daley Könyvtárának gyűjteményében is megtalálhatók. Daley halála után saját stúdiót nyitott, és egészen 1996-ig portré-, divat- és aktfotográfiával foglalkozott. Az Egyesült Államokban ismert fényképész 1996-ban hazatért Magyarországra, amerikai feleségével Kapolcson él. Legutóbb Építészeti fotók Chicagóról, 1960?1990 címmel márciusban a Budapesti Építészeti Központban, a FUGA-ban nyílt kiállítása.
A kiállítás szeptember 29-éig, vasárnap és hétfő kivételével naponta 12 és 17 óra között látogatható.
Forrás: MTI
Fotó: maimanohaz.blog.hu
