Az alkotó 1989-ben készült, 301-es parcellát megörökítő fotóiból először nyílt tematikus tárlat, amely a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) rendezésében november 4-ig látogatható.

Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója megnyitó beszédében kiemelte: az intézet célja, hogy a Nemzeti Gyászpark, ami a közeli Kisfogházzal együtt nemzeti emlékhely, a nemzeti emlékezetpedagógia szerves része legyen, és minden középiskolás korú diák ellátogasson erre a helyre.

„Nemcsak a kiállítás, maga a Nemzeti Gyászpark is figyelmeztető jel számunkra, és a mi feladatunk, hogy azok számára is az legyen, akiknek 1989 nem volt az életük része, és már csak a történelem egy jelentős pillanataként tanulnak róla” – fogalmazott a főigazgató.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke elmondta: a mi dolgunk, hogy elmondjuk a gyerekeinknek: 1956 szép, vállalható büszkeség volt a magyar történelemben, és örökségét 1989-ével együtt kötelességünk megőrizni.

Susa Éva antropológus szakértő, igazságügyi főtanácsos, aki kezdettől részt vett a 301-es parcellában névtelenül és jeltelenül eltemetettek azonosításában, arról beszélt, hogy a kiállítás jól mutatja a szörnyű és embertelen világnak a képét.

Horváth Ernő katonasírokat fotózott az Új köztemetőben, amikor elment az egyre többször emlegetett 301-es parcellába. Az elvadult, süppedő sírhelyek lehangoló látványa maradt meg benne, és az, hogy az oda temetetteket sem éltükben, sem holtukban nem kímélte a Kádár-rezsim. Képei a parcella átalakulásának pillanatfelvételei.

Nagy Imre és mártírtársai sírhelyeinek 1988-as azonosítása még nem hagyott nyomot a parcellán, sőt, az elvadult növényzet megtartását követelte, mert a fák fontos viszonyításai pontok voltak az azonosítás során. Az 1989. június 16-án megtartott újratemetés a rendszerváltozás szimbolikus aktusává, a 301-es parcella pedig emlékezetpolitikai színtérré vált.

Fotók forrása: Nemzeti Örökség Intézet