A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű meglátogatása Rákospalotán, ha nem is a legmeghittebb adventi program volt, amit humánökológiás társaimmal megejthettünk decemberben, de kétségkívül egy igen tanulságos élménynek bizonyult, amit sokaknak receptre kellene felírni. Különösen így az ünnepek táján, amikor a Black Friday és a karácsonyi túlköltekezés még jobban hajtja a szükségtelen kacatok, tucatvackok beszerzését, amik nem is olyan soká szintén ott fogják végezni, csakúgy, mint a szebb napokat látott karácsonyfák.
Budapest szeméthegyei: két stadionnyi igazság
És ez még a jobbik eset, mert energia keletkezik belőlük, amit fűtésre, áramtermelésre lehet használni. A MOHU Budapest tulajdonában lévő Fővárosi Hulladékhasznosító Mű (FHHM) ugyanis csak a 60 százalékát képes elégetni annak a döbbenetes szemétmennyiségnek, amit a budapestiek minden évben megtermelnek. Csak szemléltetésképpen: ez a közel 400 ezer tonnás mennyiség nagyjából két Puskás Arénát jelent az aljától a tetejéig, az épületet is magába foglalva.
Ha az összes Budapesten megtermelt hulladékmennyiséget nézzük – ami 700 ezer tonna körül van évente –, akkor 65–70 ezer kukásautóra lenne szükség ennek a mennyiségnek az elszállításához. Ez a kamionsor nagyjából a Budapest–London közötti távolságot tenné ki, ami körülbelül 1 500 km.
Még így is nehéz elképzelni a mennyiséget? Akkor nézzük egyénre lebontva. Az „átlag budapesti” minden évben nagyjából 400 kiló kommunális hulladékot termel – ebben nincs benne a szelektív, az elektronikai hulladék vagy a lom –, ami körülbelül 13–14 darab jól ismert zöld kukát tölt csurig. Azaz havonta több mint egyet – aminek a tartalma egyébként 80 százalékban újrahasznosítható lenne.
A kuka mélyére nézve
Ugyan Budapesten a szelektív hulladékgyűjtés helyzete kedvezőnek tekinthető, azaz megfelelő a kukákkal való ellátottság, és jól megoldott az elszállítás is, azonban a lakosság a műanyag-, fém-, üveghulladékok szétválogatásában még mindig nem remekel. A papír a kivétel, itt 92–98 százalékos a tisztaság, tehát az emberek már képesek felismerni és külön gyűjteni a papírt meg a kartont.
De mi történik a fővárosban termelődött szemét fennmaradó 40 százalékával? Nos, az a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központban köt ki, ahol csak a jóisten tudja, mikor fog lebomlani. Ez a gyakorlat, azaz a hulladéklerakás a hulladékpiramis alján van, aminél jobb az elégetés, ami az FHHM-nél zajlik, hiszen ott legalább hasznosítható energia is keletkezik. Eggyel magasabb szinten van az újrahasznosítás – itt jön képbe a szelektív hulladékgyűjtés – és az újrafelhasználás. Ez utóbbi az, amikor például egy bútor vagy egy ruhadarab valaki másnál még használatban marad – erről később még lesz szó. A piramis legtetején persze az a szemét van, ami meg sem termelődik. De ne legyenek illúzióink, a megelőzés, azaz a felesleges fogyasztás elkerülése, a tudatos tervezés, a körkörös gazdaság még gyerekcipőben jár nálunk.
Úgyhogy marad a szemét, hatalmas halmokban. Különös belegondolni, hogy míg Európában több mint 500 szemétégető van, addig Magyarországon az FHHM az egyetlen, és ahogy a fentiekből is látszik, még a budapesti hulladékkal sem tud maradéktalanul elbánni. A MOHU-nál van már rá terv, hogy a százhalombattai kőolajfinomító mellett egy hasonló kapacitású hulladékhasznosítót építenek, amely tovább csökkentheti a lerakókba kerülő hulladék mennyiségét. A cél az, hogy Magyarország 2035-re elérje az EU-ban elvárt 10 százalékos lerakási arányt.
A hulladék nem tűnik el, csak átalakul
De ez még a jövő tüze, vissza az FHHM-hez. A létesítmény ugyan nem mai darab, hiszen 1982 óta üzemel, de szerencsére több fejlesztési folyamaton átesett már, így sikeresen alkalmazkodott az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásokhoz. Az üzem környékén valóban semmit nem lehetett érezni a szemétszagból vagy a füstből, ami többek között annak a korszerű füstgáztisztító rendszernek köszönhető, amely leválasztja a környezetre káros anyagok legnagyobb részét. A nagyon fejlett technológia ellenére a feldolgozott szemét 23 százaléka salak formájában így is visszamarad, ami bár nem veszélyes hulladék, de szintén meg kell tőle valahogy szabadulni. Így végül ez is a pusztazámori hulladéklerakóba kerül, ahol ezzel a salakkal rétegezik a szemétdombokat.
Az FHHM-ben 0–24-ben, váltakozó intenzitással, négy nagy teljesítményű kazánban ég a hulladék 850–1150 °C között, ami lehetővé teszi, hogy minden káros anyag megfelelően elégjen. Természetesen az égés során nemcsak salak keletkezik, hanem áram és távhő is, amely 25 ezer lakás fűtését, valamint 45 ezer háztartás villamosenergia-ellátását képes biztosítani. Ez az egyenlet pozitív oldala.
A napi 1200–2000 tonna hulladékot a kukásautók nap mint nap beszállítják, hétköznap többet, hétvégén kevesebbet. A szeméthalmok először a bunkernak nevezett hatalmas tárolóba kerülnek, egyedül itt lehetett kellemetlen szagot érezni a látogatás során. A hatalmas markolókkal innen pakolják a hulladékadagoló tölcsérekbe a szemetet, ahonnan aztán a kazánba kerül minden – a száraz kenyértől és mandarinhéjtól kezdve a pisis pelenkán át a kinyomott fogkrémestubusig és paradicsomlevessel leöntött kockás terítőig minden. Volt is itt élet rendesen: galambok seregei dőzsöltek a számukra terülj-terülj asztalkámat jelentő hatalmas térben.
A kazánokba is bepillanthattunk, de ott már csak hatalmas lángokat és egybefüggő masszát láttunk, a tárgyak végleg elvesztették „identitásukat”. A füstgáztisztítók, turbinák, generátorok műszaki paramétereivel nem fárasztanék senkit, a lényeg, hogy folyamatosan monitorozzák a működésüket. Különös, hogy egyedül a Star Trek-szerű vezérlőteremben láttunk embert, az üzemben még véletlenül sem botlottunk senkibe. Nincsenek is sokan, három műszakban mindösszesen 150 dolgozó harcol nap mint nap a fővárosi hulladékhegyekkel.
A tárgyak második élete
Az említett hulladékhegyek csökkentésére és megfelelő kezelésére a hulladékudvarokban – Budapesten jelenleg 18 ilyen üzemel – tesznek további kísérleteket. A FHHM-től pár saroknyira is van egy, Szemléletformáló és Újrahasználati Központtal (SZÚK) kiegészülve, amit szintén bejártunk. Használt gumiabroncsot, sittet, fáradt olajat, akkumulátort, elektronikai cikket és még számos olyan hulladékot lehet itt leadni, aminek semmi helye a kommunális szemétben, az erdő szélén vagy patakparton pedig különösen nem.
A hulladékudvarok lehetőséget kínálnak a háztartási szelektív gyűjtőkön túlmutató, nagyobb vagy különleges hulladékok elhelyezésére, amelyek sokszor nem kerülhetnek a hagyományos gyűjtőkbe, de ettől függetlenül azért be lehet vinni papír-, műanyag-, fém- és üveghulladékokat is.
Mennyiségi korlátok persze vannak, a hulladékudvarok ugyanis kizárólag lakossági használatra szolgálnak. A beszállított hulladékok egy része – például az autógumik, olajok – speciális feldolgozókba kerülnek, míg mások bedarálás után a hulladékhasznosítóban kötnek ki.
Az újrahasználati pontokon értelemszerűen a bevitt tárgyak újrahasználatára helyezik a hangsúlyt, megelőzve az anyagok felesleges hulladékká válását. Olyan tárgyakat várnak ide, amelyek még használható állapotban vannak, például bútorokat, könyveket, edényeket és kisebb háztartási eszközöket. Miután az üzlet dolgozói átvizsgálták őket, meglepően alacsony áron kínálják tovább őket megvételre. A kisebb tárgyak, például könyvek, plüssállatok, bögrék egységesen mindössze 100 forintért elvihetők, de a nagyobbakért sem kell vaskos összeget fizetni, a maximum ár is csak 10 ezer forint, de ezért már zongoránk vagy dupla ágyunk is lehet. Sőt, volt már olyan romkocsma is, amit innen rendeztek be. Az újrahasználati központok célja pont ez: hogy a körforgásos gazdaság elvei szerint a még jó állapotú tárgyakat ne hulladékként kezeljük, hanem új élettel ruházzuk fel őket, és jussanak vissza a fogyasztókhoz.
Bár a hulladékégetés és a hulladékkezelés nem éppen azok a témák, amelyek könnyed szórakozást ígérnek, nagyon szemfelnyitó volt a túra, mindenkinek csak javára válna. Az biztos, hogy társaimmal mostantól még tudatosabbak leszünk vásárlói döntéseinkben, de a kukák előtt állva is alaposabban átgondoljuk, hogy ezentúl mit, hová és hogyan dobunk.
A Fővárosi Hulladékhasznosító Műben, valamint a Szemléletformáló és Újrahasználati Központban való körbevezetést köszönjük Marosfalvi Zsófiának. A létesítmények látogatása és a szemléletformáló oktatás előzetes regisztrációhoz kötött. (Bejelentkezés az edukacio@budapestikozmuvek.hu elektronikus levélcímen, a telephelylátogatási adatlap innen tölthető le.)
