Frenreisz Károly a kezdetektől a magyar beat- és rockszíntér megkerülhetetlen alakja

Popkult

A Kossuth-díjas Frenreisz Károly a hazai beatnemzedék első generációjának meghatározó muzsikusa, aki a Metro után a Locomotiv GT, majd a Skorpió alapítója lett. Játszott filmen, idősebb bátyja, Latinovits Zoltán társaságában, komponált másik bátyja, Bujtor István filmjeihez zenéket, létrehozta Magyarország legnagyobb fény- és hangtechnikai cégét, zsűrizett A Dalban, a Csináljuk a fesztivált!-ban.

November hetedike, a piros betűs ünnep

Hivatalosan 1946. november 8-án született, ellenben a szájhagyomány azt suttogja:

igazándiból 7-én, ám szülei nem kívánták a nagy októberi szocialista forradalom napjára anyakönyveztetni. Mégiscsak egy Gundel-gyerek a kis Karcsi.

A jeles család nem számított a kommunista hatalom kegyeltjének. Kényszerűségből nem államosították a városligeti éttermüket, tudniillik kizárólag náluk tudták lebonyolítani az állami, követségi, nagyvállalati banketteket. Jóllehet az ötvenes években elnyerték az Országház büféjének üzemeltetését, de a kuláknak bélyegzett famíliát kitelepítették a hortobágyi Berettyószentmártonba.

Miután kiderült, hogy abszolút hallással bír, Károlyt ötévesen beíratták zongorázni. Pompásan haladt tanulmányaival, mégsem vették fel a konzervatórium klasszikus zongora szakára korengedménnyel, mindössze tizenegy esztendősen. Három évre rá került be az intézménybe, méghozzá klarinét szakra. A konzival párhuzamosan végezte 1961 és 65 között a József Attila Gimnáziumot. Ugyan bekerült a fogorvosi karra, de a Metróra tekintettel halasztást kért. Nem kapott.

Mindössze 19 évesen vették be a „Zorán-zenekarba”. (Utódja, Póka Egon 1971-ben 18 volt.) A Metro bemutatkozó lemezén három szám zeneszerzője, köztük a Citromízű banáné.

Amikor 1965-ben Karesz beszállt a bandába, még angol slágereket toltak – akkor kizárólag az Illés írt magyar szövegű saját nótákat. A ’67-68-as évadban vendéglátózott Nyugat-Európában a Hámos Combóval, majd vissza a Metróba. A következő album,

az Egy este a Metro klubban című első hazai koncertlemez (1970) majd minden dalát szerzőként jegyzi. Miként Zalatnay Sarolta Ha én fiú lehetnék debütáló korongjának számait.

A következő Zalatnay (1971) címmel megjelent albumán vegyesen kísérik az énekesnőt a Metro és az LGT, no meg a Tolcsvayék és a Trió zenészei: Tolcsvay Béla és László, valamint Móricz Mihály. Ekkor Frenreisz már otthagyta a Metrót, és Presser Gáborral megalapította a Locomotiv GT-t. Ezért a következő, Álmodj velem (1972) Zalatnay-EP dalait a Loksi zenészei írták s játszották fel, míg a Hadd mondjam el (1973) címűn már a Skorpióval dolgozott, ugyanis Karesz az LGT után életre hívta a Skorpiót.

Szilveszterkor kigördült a lokomotív

Az 1970-es esztendő az Omega életében sordöntő volt, a szocialista kultúrpolitika ellehetetlenítette angliai, majd amerikai karrierjüket, a zenészek Mallorcán az emigráláson gondolkodtak, miközben megjelent az Éjszakai országút lemezük, ami a Presser-korszak legjobb alkotása. A dalok egy része akár Locomotiv GT-számnak is elmenne. Na ja, mert Karesz és Pici már ábrándoztak egy nyugati mércével mérhető progresszív rockzenekar megszervezéséről. Erre az év szilveszterén került sor. Frenreisz javasolta Barta Tamást a Hungariából, Presser Gábor pedig hozta Laux Józsefet, aki pedig feleségét, a profi szövegíró Adamis Annát.

Ez a névsor éppen megegyezett az Ifjúsági Magazin Szerintetek és szerintük ők a legjobbak címen futó szakmai és közönségszavazatával, amely egy-egy supergroup névsorát adta.

Laux és Frenreisz mindkét listán szerepeltek, mint a legjobb dobos és basszusgitáros.

Az olvasók bandájában Radics Béla, Sztevanovity Dusán, Frenreisz Károly, Presser Gábor, Laux József, Fülöp Ervin (akkor az Atlas szaxofonosa, fuvolistája), Benkő László és Kóbor János kaptak helyet.

Az LGT zenéje olyan szinkronban szólt az angolszász muzsikával, hogy Karesz Érints meg kompozíciójának angol verziója, a Touch me, Love me, Rock me az 1971-es Yamaha World Popular Song Festival döntőjében éppen lemaradt a mindenféle fődíjas helyekről. Az érdekesség kedvéért: az abszolút nyertes a francia Martine Clemenceau lett A jour l'amour szerzeménnyel.

Ha meghallgatták, megértik, miért hangszerelték át a Frenreisz–Adamis-számot.

Az eredeti verzió rendes rocknóta.

 Ezt és a bemutatkozó lemez többi számát megismerve írta a Tremeloest budapesti koncertjére elkísérő újságíró, Roy Carr a New Musical Expressben, hogy „Keletről jön a legújabb rockszenzáció!”.

Frenreisz Károly szerzeményei már akkor pont olyanok, mint a Skorpió bemutatkozó lemezének dalai. Hiába no, a stílus maga az ember, és Karesznek van stílusa. Barta és ő komoly színpadi show-t produkáltak, miközben virtuóz módon szólóztak – Frenreisz szaxofonon. Az ő excentrikus rock and roll világába nem fért bele musicalt kísérni a Vígszínházban. Abban a teátrumban, ahol bátyja, Latinovits Zoltán 1971-ben lejáró szerződését nem hosszabbították meg. A színészt rendezni sosem engedték, erre majd Veszprémben kap lehetőséget, ahová elszerződött, másrészt rengeteg munkáját sem értékelték a Vígben. Ekkortájt forgatta a Szindbádot (a főszerepre először Vittorio De Sicát kérte fel Huszárik Zoltán), s próbálta Szegeden Euripidész Trójai nők tragédiájában Meneláoszt. Latinovits 1966-ban felmondott Lenkei Lajos igazgatónak, mondván: hitvány szovjet fércművekben kell játszania (’69-ben Várkonyi Zoltán hívta vissza a társulatba), öt évvel később Lenkei elvtárs, szovjet drámák műfordítója, nem hosszabbította meg a „színészkirály” szerződését.

Hé, helló, mi vagyunk a Skorpió

Frenreisz Károly a Mini billentyűsvirtuózával, Papp Gyulával egy Emerson, Lake & Palmer trióhoz hasonló bandát tervezett, ám az orgonista meggyőzte: a kor a gitárzenekaroknak kedvez.

Így felmerült Tátrai Tibor neve. Ő azonban a Syriusszal ausztrál turnéra készült. A turné elmaradt, gitárosnak addigra leszerződtették a Hungariából az ott Barta Tamást felváltó Szűcs Antal Gábort. Hét esztendővel később a Skorpió trió lett, Tibusz pedig a gitáros.

A Skorpió 1973-ban azonnal a legjobbak közé került. Első kislemezükön Karesz üzent a régi zenésztársaknak, akik Somló Tamással folytatták.

Ugyan az első magyar pop-rock fesztiválról 1973-ban lemaradtak, azonban Diósgyőr helyett november 21-én a Népstadionban tolták. Frenreisz kibulizta, hogy a banda a Magyarország-NDK focimeccs (0-1) szünetében eljátssza kislemezük két számát. A tévé a mérkőzéssel együtt a bulit is élőben adta.

A zenekar nem csupán hazájában, de kontinensszerte nagyon menő volt. Évi 400 (!) fellépésük zömét az NDK-ban és Lengyelországban tolták.

Noha Frenreisz szövegei oly’ messze esnek a politikától, mint Kisoroszi Gqeberhától, a népköztársasági cenzúra őt is elérte.

A Rohanás eredeti szövege ez: „Hidd el nekem, hidd el nekem, mindig sietnek az emberek. / Jön az este, jön az este, ismét hömpölyög a nagy tömeg. / Megy a munka, megy a munka, az egész világ már egy gépezet. / Fáj a fejem, fáj a fejem, nem tudom a vége hol lehet. // Hej, hej, hej, a rohanás. / Hej, hej, hej, csak csalódás. / Kell, kell, kell valami más, / és érzem, van kilátás.”

A lemezen már így énekli: „Lenn az utcán, lenn az utcán, / látom sietnek az emberek. / Nézek erre, nézek arra, / hiszen látnivaló rengeteg. / Én is megyek, én is megyek, / felkeresek minden szép helyet. / Indulj te is, indulj te is, / lássunk mindent, amit csak lehet. // Hej, hej, hej, a rohanás. / Hej, hej, hej, nem csalódás. / Mindig jön valami más. / Sok szépre van kilátás.”

És egy dalszöveg miatt vett búcsút a Skorpiótól Tátrai Tibusz. Az 1982-es kislemez B oldalas száma, a Kelekótya Julcsa miatt, mert zenéjéhez méltatlannak vélte Karesz sorait.

Zenekarok alakultak, szűntek meg, a Skorpió létezik. Igaz, harminckét éve jelent meg utolsó sorlemezük, azonban emlékezetes ötvenéves születésnapi koncertet adtak két esztendővel ezelőtt a Városligetben.