 |
? Mi alapján, hogyan válogatott?
? E szerzők műveit játszom az utóbbi években a legszívesebben. Bár különböző korokban éltek és teljesen más stílusban alkottak, alkotnak, mégis összeköti őket az, ahogy a világhoz viszonyulnak; a rácsodálkozás, a szemlélődés, a lelkesedés, a tisztaság és a szeretet ragad meg engem elsősorban a zenéjükben. Az egyes darabok kiválasztása, a sorrend kialakítása hosszas gondolkodás, próbálgatás eredménye. Hangulatban, hangnemek egymásutánjában és sok egyéb szempontból is kerek kompozíció benyomását kell keltenie a műsornak.
? Liszt az egyik kedvenc zeneszerzője, hiszen azt mondja, friss levegő árad a zenéjéből, néhány hanggal képes a legnagyobb mélységig hatolni. Már gyerekkora óta vonzották a művei, s így van ez ma is. Mi adja az újdonságát a századszor is előadott darabnak? S a Liszt-év után, amikor temérdek Liszt-koncertet adott a világ különböző pontjain, nem kopott meg ez a varázs?
? Természetesen nem jó szünet nélkül, folyamatosan műsoron tartani ugyanazokat a darabokat, egy-egy sorozat után jót tesz a néhány hónapos, esetleg éves szünet. Így friss füllel és szívvel kezd megint foglalkozni velük az ember, és mindannyiszor rengeteg újdonságot fedezhetünk fel. Más összefüggések, eddig nem, vagy nem így megérzett árnyalatok, mélységek tárulnak fel. Ezekben a remekművekben kimeríthetetlen gazdagság van, megunhatatlan bármennyi munka velük. Nem emlékszem olyan alkalomra, amikor például Liszt h-moll szonátája ne tudott volna magával ragadni, és akár a legrosszabb testi vagy szellemi állapotomból kihúzni.
? A születésnapi interjújában azt nyilatkozta, a zenészpálya talán nem is tervezhető előre? És néha az is nehéz feladat, hogy egy-másfél évvel előre megadja, mit játszik, mert nem tudja előre, mihez lesz kedve. Mindig ennek alapján válogat?
? Nem tudom elképzelni, hogy valaki jól és élményt adóan el tudjon játszani egy darabot, amit nem szeret, nincs hozzá kedve. Ez a szempont tehát a legfontosabb, de nagyon nehéz hosszú idővel a koncert előtt kiszámítani, hogy éppen akkor mit fogok szeretni. Bár szerencsés alkat vagyok, ha kényszerűségből kezdek el valamivel foglalkozni, azt is többnyire megszeretem.
? Liszt- és két Kossuth-díj, Prima Primissima-elismerés, koncertek a világ minden táján, a legnevesebb zenekarokkal, muzsikusokkal. Ilyennek képzelte a karrierjét? A tavalyi, hatvanesztendős születésnap kapcsán végzett számvetést?
? Nem képzeltem előre semmit el. Gyerekkoromban kiderült, van a zenéhez tehetségem, ezután olyan természetes módon haladt minden, hogy soha fel sem merült más életút lehetősége. Kivételesen szerencsés embernek érzem magamat, azzal foglalkoztam, foglalkozom, ami örömet szerez, azokkal élek együtt, akiket a legjobban szeretek, szép kertben, jó körülmények között; ennél többet az élettől nem kaphatok.
? Nehezebbé tette a pályáját, hogy miután zenei versenyeken győzedelmeskedett, ?zongorista csodaként?, az ?új Richterként? emlegették?
? Gyakori, hogy egy újonnan feltűnt fiatal művészt máshoz hasonlítanak, és kikiáltják mindenfélének. Nem kell ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, elmúlik, mint a gyerekbetegség. Persze hízelgő, megtisztelő az ilyesmi, de nem foglalkoztam vele, nem befolyásolt ? szerencsére, mert nyomasztóan is hathatott volna rám. Az impresszáriók tudják ezeket, a többnyire elhamarkodott kijelentéseket felhasználni, de ez az ő dolguk.
? Gondolom, így igazán izgalmas feladatot jelentett, hogy ön válogathatta a Richter Magyarországon című,14 CD-ből álló kiadvány anyagát. Van, amit érdemesnek tart átvenni művészetéből, zenei felfogásából?
? Akarva-akaratlanul rengeteget tanultam Richter játékából, egyéniségéből, hozzáállásából. Olyan művész volt, aki ellenállhatatlanul hatott az emberre, és ez a lemezein keresztül is megnyilvánul. Mindemellett egyértelműen a szerzők és a művek iránti szolgálatnak fogta fel a koncertezést, hangoztatta, hogy nem ő a fontos, csak az általa játszott zene. Valószínűleg erősen hatott a játékomra. Tudatosan persze nem igyekeztem tőle semmit sem átvenni, még kevésbé utánozni ? ami amúgy is lehetetlen, de egyébként is jobb, ha mindenki a saját bőrében marad.
 |
| Klukon Edittel New Yorkban is felléptek |
? Feleségével, Klukon Edittel több, mint 25 esztendeje adnak négykezes koncerteket, s most már a kisebbik fiuk, Fülöp is koncertzongoristaként lép pódiumra. Mi a szépségük és a nehézségük a családi hangversenyeknek?
? Külön ajándék az élettől, hogy együtt játszhatjuk ezeket a zenéket, már sok éve. Az is nagy öröm számunkra, ha hárman együtt zenélhetünk; ez lehet háromzongorás fellépés ? esetleg Mozart versenyművével vagy Dukay Barnabás hármunknak írt darabjaival ?, illetve olyan közös koncert, ahol Fülöp szólózik, mi pedig négykezesezünk. A műsor kiválasztása nem mindig könnyű, de a felkészülés élvezetes.
? Mit és hogyan adtak át Fülöpnek? Segítenek neki a darabválasztásban?
? Fülöp belenőtt a zongorázás-zenélés világába, 3-4 éves korától teljesen magától kezdett játszani, érdeklődni, és most is eléggé önállóan dolgozik. Határozott elképzelései vannak arról, mit és hogyan szeretne tanulni, de azért hallgat a tanácsokra is. Nyolcévesen kezdett Becht Erikánál tanulni, azóta is töretlenül jó és gyümölcsöző a kapcsolatuk.
? Tanítható a színpadi kisugárzás, a művészet maga?
? Hogy a zenében, hangszerjátékban mit és mennyire lehet tanítani, tanulni, elég rejtélyes. Szakmai alapdolgokat biztosan elég jól lehet, de valószínűleg csak az bontakozik ki igazán, akiben a megtanulandó dolgok csírája már eleve megvan.
? Nem bánják, hogy bár idősebb fiuknak, Somának is van zenei tehetsége, mégis építésznek készül?
? Soma is tanult néhány évig zenét, de nem igazán volt kedve hozzá. Természetesen csak egy bizonyos határig győzködtük, mondván: ha valaki bármilyen szinten képes egy hangszeren játszani, mással nem pótolható örömet ad. Az, hogy most építészetet tanul, természetes fejlemény, már gyerekkorától érdeklődik iránta, mindig csodálatos katedrálisokat rajzolt, és nagyszerű térérzéke van. A fontos, hogy azt csinálja, amit szeret, és tehetsége is van hozzá. Azért örülök külön is ennek, mert engem mindig érdekelt az építészet.
? Nehéz beosztani három muzsikusnak az otthoni gyakorlást?
? Miután két, egymástól független helyiség áll a rendelkezésünkre, összesen négy zongorával, többnyire jól megoldható. Az egyetlen feladat, hogy mialatt Fülöp iskolában van ? az Eötvös Gimnáziumba jár ? kihasználjuk a délelőtti órákat; legalább egyikünknek dolgoznia kell, hogy délután ne legyen ütközés.
? Említette, hogy feleségével mindig elkísérik egymást a koncertekre, és általában meg is beszélik a hangversenyt. Gondolom, ez is sokat segített abban, hogy az évek során ilyen harmónia alakuljon ki önök között.
? Azt hiszem, teljesen természetes, hogy mindkettőnket érdekli, mit és hogyan csinál a másik. Hogy ez járult hozzá a köztünk lévő harmóniához vagy a harmónia miatt van ez így, jellegzetes tyúk-vagy-tojás-volt-előbb kérdés.
? Különleges helyük van repertoárjában a négykezes daraboknak. Mi az, ami miatt izgalmasnak és fontosnak tartja ezeket a műveket?
? A négykezes és kétzongorás irodalom gazdag, rengeteg remekmű született a legnagyobb szerzők által, elég, ha Schubert, Debussy, Bartók nevét említjük. Az eredeti műveken kívül nagyszerű átiratok is léteznek, ilyeneket például Ravel vagy Liszt készített saját, illetve mások műveiből zongorakettősre. Felemelő érzés játszani például Liszt Faust-szimfóniáját két zongorán. Liszt olyan zseniális zongorista és zeneszerző volt, hogy átiratában a zenekarra készült kompozíció eredeti zongoraműként hat. Egészen különleges helyet foglal el az életünkben Dukay zenéje, nagyjából egy évtizede, hogy vele kapcsolatba kerültünk, azóta sorozatban írja a kétzongorás, sőt, most már háromzongorás darabokat. Ahol csak lehet, játsszuk is őket.
? Beszélt arról is, hogy csak azt tervezte meg évekre előre, hogy milyen kottákat és könyveket szerezzen be. Tényleg ezek szerepelnek most is a következő, ?ötéves tervében??
? Miután mostanra sikerült mindazt beszerezni kottában is, könyvben is, ami érdekel vagy érdekelhet, már ebben sincsenek különösebb tervek, bár mindig akad újdonság, esetleg új felfedezés. Egyébként úgy érzem, elég jó alapokon nyugszik az életünk, se nagy változtatásra, se különösebb tervezésre egyelőre nincs szükség. Mindig is jellemző volt rám, de most egyre jobban szeretek itthon lenni, és minél többet akarok kertészkedni.
