A Lengyel Filmtavasz Rezervátum című nyitófilmjét a fesztivál egyik díszvendége, a film főszereplője és társ-forgatókönyvírója, Marcin Kwasny vezette be, elárulva, hogy szinte nincs is olyan fejlemény a Rezervátumban, ami ne történt volna meg vele. Lukasz Palkowski filmjében, a lepusztult, málló vakolatú, de élettől nyüzsgő, varsói "Praga" kerületben játszódó vígjátékban egy lecsúszott, fiatal fotós albérleti díja fejében fotózni kezdi a sokat megélt, romos bérházat és lakóit, de szívós ellenfélre akad egy tizenéves kissrác személyében, aki ellopja a gépét, és ami még nagyobb pimaszság, ezerszer jobb képeket készít vele. Ami biztos, hogy ez a viharvert kerület úgy működik, mint a Bermuda-háromszög, villámgyorsan beszippantja nemcsak a fotóst, hanem a nézőket is: csupa életszagú, karakteres figura bukkan fel, a párbeszédek nyersek és tele vannak jóféle akasztófahumorral, abszurdba hajló szituációk sorakoznak egymás után. Lassan kiderül, hogy a Rezervátum nem más, mint érzelmes vallomás a fényképezéshez - egymásra rétegződnek az új lakó elkapott lesifotói és aktfotói, egy idős fényképész majd fél évszázados sorozata, a kissrác kivételes szociofotói és a japán turisták kattintgatása - megmutatva, hogy a fényképezés lehet szimpla dokumentáció, de vallomás, turistazsákmány, emlékgyűjtés, akár árulás is. Nagyon erős elsőfilm, rögtön a közepébe talál.
 |
| Cselek |
A Cselekben, Andrzej Jakimowski komótos tempójú, szelíd humorú filmjében csodaváró apakeresés folyik. Ismét felvetődik a kérdés, hogy vajon odébb lehet-e állni a szülővárosból, csak azért, mert unalmas, vagy éppen a családtól, csak azért, mert felelősséggel jár - a válasz megint csak az, hogy nem, (ahogy a fesztivál egyik filmjében sem tudja szerencsére senki elnyiszálni végleg a gyökereit). A helyszín ezúttal egy poros kisváros, ahol egy apa nélkül felnőtt, szőke, szeplős kisfiú trükközget unalmában nap mint nap: galambokat enged szabadon, pénzeket lapít össze a vonatsíneken, belekotnyeleskedik csinos nővére állásinterjúiba és magánéletébe. A napok lassan csordogálnak, de a véletlen mindig a kissrác kezére játszik: furcsa koincidenciák, vakmerő csínyek és nem várt találkozások alakítják az eseményeket, a kis fehérmágus pedig addig szorongatja apja majomarcúvá firkált, régi fényképét, míg végül visszabűvöli családjához a férfit. Ami ebben a filmben kivételes, az a mágikus gondolkodás észrevétlen térnyerése, a véletlen dicsérete.
A fesztivál másik díszvendége, Lech J. Majewski az Üvegszáj bemutatója előtt elmesélte, hogy filmje eredetileg 33 önálló etűdből állt, sokkal jobban járunk hát, ha önálló opusok, "költemények" sorozataként nézzük, még a jelenetek sorrendjét sem érdemes adottnak tekintenünk. Az Üvegszáj erőszakos és nyomasztó munka, egy pszichiátriai intézetben élő költő kaotikus fantáziavilágában és kínzó emlékeiben utazunk: ebben a furcsa rémálomban vér folyik a stigmákból és a falból, a gyerek kutyamód, négykézláb lefetyeli a levest, édesanyját meg kvázi keresztre feszítik a szado-mazo játékokhoz. Felkavaró élmény: az elveszett gyerekkor és ártatlanság siratása.
Tomasz Konecki Hölgyválasz - ma címre magyarított vígjátéka (eredetileg: Lejdis) viszont igazi pihekönnyű, romantikus vígjáték, két capuccino között - nem is akar más lenni, ebben a kategóriában viszont nagyon kellemes -, nem véletlen, hogy két és fél millióan látták Lengyelországban, a mostani vetítésen pedig a magyar közönség is nagyon jól szórakozott rajta. Négy nő, és különböző hímnemű tartozékaik történetébe pottyanunk: sok röhögés, könnyek, kíméletlen bosszúhadjárat és két nyári szilveszter is vár ránk a hosszan kanyargó végkifejletig. A téma, mi is lehetne más, a szerelem: az egyéjszakás, a viszonzatlan, a trubadúros, a megcsalós, a boldog és a boldogtalan. Ami meglepő, hogy a rendező megkapargat azért olyan, Lengyelországban tabutémának számító dolgokat, mint a homoszexualitás vagy az abortusz, még ha csak a felszínen is. Természetesen, ahogy egy romantikus vígjátékban illik, minden jó, ha jó a vége: a páratlanok bepározódnak, mindenki kap még egy esélyt a boldogságra, a férfiakról meg kiderül, hogy azért mégsem mindannyian a Marsról jöttek.
 |
| Statiszták |
A fesztivál zárófilmjében, az édesbús, szemérmesen érzelmes - Michal Kwiecinski által rendezett - Statisztákban néhány zárkózott, vakvágányon veszteglő ember nyílik meg egymás felé egy kínai film forgatásán statisztálva. A szőkített, nagyhangú, aranyhalacskáját mindenhová magával cipelő, kínai rendezőnek nagyon szomorú statisztákra van szüksége a filmjéhez, és biztos érzékkel választja ki azokat, akik teljesen elmagányosodtak az évek folyamán, és még a saját életükben is mellékszereplők. A kiválasztottak pedig új barátságokat kötnek, régi-új szerelmekbe sodródnak, múltbeli titkokkal szembesülnek - miközben egész álló nap egy díszletpiacon álldogálnak egy románc háttereként. Miközben pereg a film a filmben, a főszereplőkből nem látunk többet, mintha papírmasé figurák lennének, de a statiszták háttere, az bezzeg mindig bemozdul: egyikük öngyilkossági kísérlettel próbálja meg felhívni a figyelmet magára, a másik belezokog az ételbe, a harmadik hirtelen megszépül, mert szerelmes lesz. De ebben a filmben nem kerekedik csak azért gömbölyűbbre a történet, mert mi, nézők jobban örülnénk neki, bár már az is valami, hogy a statiszták legalább a kínai filmben ki tudják kényszeríteni a happy endet.
A játékfilmek mellé társított animációs filmek válogatásának színvonala kifejezetten irigylésre méltó volt a Lengyel Filmtavaszon. Ducki Tomek Életvonalában fogaskerék-emberkék küzdenek a túlélésért, mégis a szerelem és a szolidaritás a válasz a farkastörvények kegyetlenségére. Grzegorz Jonkajtys kifinomult, részletgazdag 3D-s munkája, a Bárka ismét egy antiutópia, de még rafináltabb. Hogy egy hatalmas járvány elől menekülő, karanténként működő bárka fedélzetén vagy egy hatalmas szanatóriumban játszódik-e történet, kideríthetetlen, mint ahogy az is, hogy valóban egy öngyilkosságra készülő, fertőzött férfi történetét látjuk, vagy inkább egy idős, pszichiátriai ápoltét, aki az utolsó emberi lények egyike az ijesztő, majomarcú ápolók között. Wojtek Wawszczyk Szálka című, a festészetet és a 3D technikát ötvöző, elképesztő karaktereket felvonultató filmjében egy álmodozó, lengyel Amélie bukkan társára egy sokat tűrt pad személyében. Kuba Gryglicki Alter egójában az őrület határán egyensúlyoz a főszereplő, egy magányos udvari bolond, aki a tükörben ragyogó uralkodónak látja magát. Rövid oktatófilm a hatalommánia idiotizmusáról és az önirónia jótékony voltáról.
