Fülep Lajos 1885-ben Budapesten látta meg a napvilágot. Gyermekkorát és iskolai éveit azonban vidéken Nagybecskereken végezte, érettségi után került vissza ismét Budapestre, ahol megkezdte egyetemi tanulmányait. Felsőfokú tanulmányai alatt nyomdai korrektorként és újságíróként is dolgozott. Így jelentek meg publikációi a Hazánk, az Ország, a Népszava, a Magyar Szemle, A Hét valamint a Szerda című lapokban. 1904-ben, és 1906-ban tanulmányutat tett Párizsban, majd kisebb megszakításokkal 1914-ig Olaszországban élt (1912-ben Budapesten filozófiából doktorált).
Hazatérését követően közigazgatási szolgálatba lépett, a fővárosi szociálpolitikai osztály művészeti referense lett, valamint középiskolában is tanított. Ebben az időszakban a Nyugatnak is írt. 1916-ban beiratkozott a budapesti Református Teológiai Akadémiára s két évvel később lelkészi képesítést szerzett. Az őszirózsás forradalom idején kormánybiztossá nevezték ki, a fiumei tisztviselők ügyével foglalkozott. A Tanácsköztársaság idején, 1919 májusában a budapesti egyetem olasz tanszékére került, ám a bukást követően előbb Olaszországban szerkesztett, majd önkéntes száműzetésbe vonult és vidékre költözött, különböző településeken szolgált református lelkészként. Állomáshelyei: Medina, Dombóvár, Baja és Zengővárkony.
'A Dombóvári Kir. Kath. Főgimnázium értesítője az 1921-22. iskolai évről' elnevezésű kiadványa csak néhány mondatban említi a művészettörténészt, a tanárt, a református lelkészt: 'A hitoktatók személyében a múlthoz képest csak annyiban történt változás, hogy Tóth Lajos református hitoktatót felettes hatósága október végén Halasra helyezte át és helyébe dr. Fülep Lajos református lelkész került, aki november 1-étől látta el a református tanulók hitoktatását.' Fülep Lajos heti négy órában oktatta a gimnázium fiatalságát református hittanra. Dombóvári tanári pályája azonban nem volt hosszú életű, hisz az 1922-23-as tanévet már Baján kezdte meg.
Ebben az időszakban aktív résztvevője a kulturális életnek, 1930-as években a pécsi egyetem tanára volt, esztétikát, olasz irodalmat és művészetfilozófiát tanított. Itt kezdődött barátsága Weöres Sándorral. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, 1946-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem olasz tanszékének egyetemi tanárává. Két évvel később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1951-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Fülep Lajost 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Harmincegy évvel halálát követően 2001-ben - posztumusz - Magyar Örökség-díjat kapott.
