Generatív jégvirágzás a Ferenciek terén

Digitális hókristályok, jégbe fagyott északi szépségek, intergalaktikus Mikulások. A Cinema Mystica kiállítótereinek egy része ezüstös, ragyogóan jeges, téli varázsvilággá alakult át.

A legtöbb múzeum hétvégén is megirigyelné ezt a forgalmat – csodálkoztam rá, amikor hétfő délután beléptem a Cinema Mystica sötét terébe. A látogatók nagy része persze külföldi, ami nem véletlen, hiszen a digitális kiállítás a Párisi Udvar épületében, a turistaútvonalak metszéspontjában kapott helyet. Korábban már írtunk az ott átélt élményeinkről, most viszont visszatértünk, mivel a digitális művészek speciális téli kiadással készültek az ünnepi időszakra.

A huszonkét installációból kilenc nyert időszakosan új formát, köztük a legnagyobbak is. Rögtön a bejárat mellett található teremben a két felfordított tenyéren most nem a Mátrixból ismerős fényfolyamban, hanem matematikai egyenletek alapján növekvő, generatív jégvirágok között merülhetünk el.

Vele szemben, a Kert helyén pedig az Északi sarki varázslat hófehérségében és végtelenségében ejt rabul és visz el egy hosszú utazásra.

A jégvirágok burjánzása és a hókristályok növekedése több másik installációnak is témájául szolgál: különös élmény a jól fűtött terekből ki-belépni az örök fagy birodalmába, ahol még a halál is hófehér és gyönyörű. A Fagyott szépségek digitálisan generált, éteri, jégbezárt nőportréi szinte zavarba ejtően tökéletesek.

Mégsem ezek lettek a kedvenceim, hanem az Intergalaktikus Mikulás archetípusok, amelyek egészen szokatlan, keleti istenábrázolásokra hasonlító Mikulásokat vonultat fel. Az egymásba olvadó portrék rendesen kérdőjelbe teszik a hosszú, fehér szakállas, piros kabátos, rénszarvasszánon közlekedő, mesés alak képét, amit magunkban hordozunk.

Az élet értelmét firtató kérdéseinket továbbra is Aeden, az interaktív, mesterséges intelligenciát használó installáció válaszolja meg, aki/ami rövid időre szintén téli hangulatba öltözött.