Pszichedelikus szelfimámor a Cinema Mysticában

A Kristály Színtérben történt tavalyi bemutatkozása óta a Global Illumination alkotócsoport szintet lépett és állandó kiállítással rendezkedett be a Ferenciek terén, a Párisi Udvarban. Ezerkétszáz négyzetméteren huszonkét installáció segítségével merülhetünk el a több érzékszervünkre ható digitális élményben.

Nem könnyű megfogalmazni, mit is várhat az, aki belép ezekbe a színektől és hangoktól lüktető terekbe. Alámerülést a mindenség forrásába? Visszatérést az anyaméhbe? Megvilágosodást az élet értelméről? Bepillantást az alkotók komplikált lelkivilágába? Vagy esetleg néhány látványos szelfit, amit rögtön fel lehet tolni Instára? A pillanatnyi érzelmi állapot, az elvárások, a spirituális nyitottság, a vizuális érzékenység és még sok egyéb befolyásolhatja, hogy ki mit visz magával a szinte élőnek tűnő médiainstallációk közül. Néhány kép segítségével felvillantjuk saját megéléseinket, hangsúlyozva annak alkalomszerűségét és esetiségét.

Isten tenyere kilátó a Cserhátban vagy a Mátrixból ismerős fényfolyások ölelése a két nyitott tenyérben? Bár azonnali kattintgatásra ingerel mindkettő, ragaszkodnék az elsőhöz (is), amíg még lehet.

Meditációval elérhető a megvilágosodásunk? A fény hordozói vagyunk mi mind, csak az elménk fogságába zárva? Csakráink felszabadításával szabadok lehetünk? E kiállítás nyújthat válaszokat a megválaszolhatatlanra?

Ahogy Pandora földjét, úgy a mi világunkat is láthatatlanul mozgatja a mindent átható és összekötő energia. A Kert 360°-os videóinstallációjában mintha mi is szereplővé lépnénk elő az Avatar buja világában.

Megfoghatatlan tapasztalás a hangos, zsúfolt Ferenciek teréről belépni, alámerülni ebben az anyaméhszerű élményben, rezonálva a sokdimenziós frekvenciákra. Nem kevésbé szürreális a fényörvénybe foglalt önmagunkkal való szembenézés.

Interakció a végtelennel, az ismeretlennel, a felbecsülhetetlen térrel és idővel. Mi irányítunk, vagy minket irányítanak? Apró részei vagy mozgatói vagyunk a kaotikus folyamatoknak?