Lehet-e barátunk a halál?

Fölfoghatjuk-e a halált az élet részeként?,
igennek a nemet?, csúcsnak a szakadékot
Orbán Ottó: Őszi szalon

A Magányosok társaságában a halál testet ölt, és a gyerekek kérdőre vonhatják. Az alapszituáció középpontjába ezért nemcsak egy bűntényt és egy gyermeki nyomozást állít (Tomi nyomozásba kezd, mert valaki megölte a nővérét), hanem a halál vélt személyiségjegyeit, döntéseit és érzéseit is igyekszik megvilágítani, ezáltal egy mélyebb irodalmi utalásrendszerhez kapcsolódik a mű.

Van-e erkölcsi mérlegelés a halál „részéről”? – tehetjük fel a kérdést. Vagy mi a különbség bosszú és igazságszolgáltatás között? Honnan ered az elmúlás? A változatos történetszálakból építkező mű közvetve ezeket a kérdéseket tételezi, ugyanakkor a történet magja, a fiatal lány, Renáta meggyilkolása más irányba viszi az értelmezést. A halál egy ifjú képében jelenik meg, aki Budapest ismert utcáit járja, így cseppen bele Renáta meggyilkolásába Budapesten. A gyilkosság láttán és később a nyomozás során elkezd emberien gondolkozni, mérlegelni, filozofálni, olyan kérdéseket latolgat, hogy vajon megérdemli-e Robi, a gyilkos a büntetését. Az alapszituáció ugyanakkor ellentmondást rejt magában: ha ő a halál, akkor miért nem volt ott Renáta meggyilkolásakor, vajon közbe tudott volna-e lépni, ha időben jelen van, tehetett volna-e bármit azon kívül, ami az ő „rendeltetése”? A halál a nyomozás során a gyerekek mellé szegődik, ami meglehetősen bátor döntés a szerző részéről, és sok izgalmat tartogat az olvasó számára is, hiszen ha ilyen közelségbe kerül a gyerekekhez, nem fogja-e elragadni őket, esetleg családtagjaikat egy találkozás vagy náluk tett baráti látogatás alkalmából? A veszteség alaptapasztalata mellett a történet sok izgalmat tartogat, a misztikus elemek hatására a kötet a szépirodalom és zsánerirodalom határán helyezkedik el, ennek megtartásához a jelölt kérdések mellett mozgalmas cselekményszervezésre volt szükség.

A gyermeki nézőpont, a nyomozás, melyet Gabi és Tomi vezet, első pillantásra egy klasszikus detektívtörténetet ad: a gyilkosságot rejtély övezi (noha az olvasó első perctől tudja, hogy ki követte el a bűntényt), van „rosszfiú”, akit le kell leplezni, a nyomozást pedig külső erők segítik. A gyermeki nézőpont, a felnőttek világával való szembenállás több szempontból is irányadó. Gabi és Tomi fiatalok, akik nem várják meg a felnőttek igazságszolgáltatását, saját eszközeikkel próbálják feltárni az igazságot. Ez a gyermeki „nyomozás” az önállósodás, az igazság utáni vágy megnyilvánulása, amely a kortárs ifjúsági irodalom egyik fő mozgatórugója. Ugyanakkor a nyomozás során a szereplőkben is megfogalmazódnak alapvető kérdések: „egy nap én is meg fogok halni”, gondolta Gabi, melynek kapcsán felmerül a sokat ismételt kérdés: mi dönti el azt, éppen ki hal meg?

A halál mint a történet főszereplője gyakran folytat komikus hatású dialógusokat, ezek mégis mély egzisztenciális súlyt hordoznak. Kérdései – például hogy hány ember halt meg az emberiség története során, vagy hogy mit érez a haldokló – valójában Heidegger nyomdokain járnak: mit jelent „halál felé létezni”; másrészt viszont etikai kérdések is, melyeket az olvasó felé intéz: bosszút állhat-e egy gyermek? A történethez ez utóbbi kérdés áll közelebb, jóllehet ezek nem didaktikusan vannak közvetítve.

A narráció visszatérő motívuma a „harag és elfogultság nélkül” szemlélete. Ez a külső szemlélődés azonban idővel megreped: a halál érzelmileg bevonódik, döntéseiben bizonytalanná válik. És épp ebben válik emberivé. A halál attribútumai alapvetően mégis valamilyen természetfölötti erővel bírnak: amikor a rendőrök beviszik kihallgatni, mivel a nyomozás során eljutnak hozzá, megszökik a börtönből, a rácsok között préseli ki magát és jut a szabadba, tehát olyan dolgokra is képes, amire mi, emberek nem lennénk azok. Kiderül, hogy nincs szabad akarata, de csábító a kérdés, mit tenne, ha rendelkezne vele. Ugyanígy egyéb természetfölötti erők is jelen vannak a narrációban: a kislány Magdinak, aki megismerkedik a halállal, varázsszeme van; Orsiéknál vámpír jelenik meg és a nagyapát várja, hogy átadjon neki egy titkos üzenetet, melynek során kiderül, hogy a nagyapa szintén halhatatlan.

A regény az erkölcsi dilemmákon, a gyászon, a halálon és az igazságkeresésen keresztül mutatja meg: néha a legfontosabb kérdés, hogy ki kérdez rá a halál körülményeire, okaira. És ezzel a kérdéssel bizony a világ rendjét is meg lehet bontani – egy jobb rend reményében. A Magányosok társasága ezt a témakört végül is kozmikus magánnyá tágítja, amikor is újra minden semmivé lesz.

Gerencsér Anna: Magányosok társasága (KMTG, 2024)

Fotók: Karsa Patrik / Kultúra.hu