Tűéles képet ad magáról a Bikini az új háromlemezes válogatásán

A D. Nagy Lajossal felállt Bikininek negyven éve jelent meg az Ezt nem tudom másképp mondani című, erősen new wave zsánerű debütáló albuma. Az évforduló is szerepet játszhatott abban, hogy most egy exkluzív válogatással ünnepel a zenekar. A Bikini erős best of lemezek frontján, már 1988-ban megjelent egy kis példányszámú válogatásuk, részint angol nyelvű dalokkal. 1996-ban publikálták az Aranyalbum című összeállításukat, 1997-ben látott napvilágot a Best Of Bikini, 2000-ben Gyémánt címmel újabb válogatást adtak ki, és biztos, ami biztos 2009-ben a The Very Best of Bikinivel erősítettek rá a sláger vonalra.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy piacra dobtak még négy koncertlemezt is (Temesvári vasárnap 1990, Búcsúkoncert 1993, Körutazás a Balkánon 1998, Közeli helyeken 2012), amelyeket kis túlzással felfoghatunk válogatáslemezeknek is, akkor éppenséggel stílszerűnek is nevezhetjük azt, hogy az öt válogatást és négy koncertlemezt publikáló zenekar legújabb válogatása nem kevesebb, mint három vinylkorongból, azaz összesen hat lemezoldalból áll.

Megkérdeztük Németh Alajostól, hogy miért adtak ki már 1988-ban válogatásalbumot, hiszen a D. Nagy-féle felállásnak akkor csak három lemeze volt.

„Ehhez nekünk semmi közünk nem volt, a válogatáslemezeket jórészt a kiadók akarják, hogy minden évben kipréseljenek a népszerű zenekaraikból egy újabb aranylemezt. Ez a részint angol nyelvű album afféle promóciós kiadvány volt, szó volt róla, hogy megpróbálják eladni a zenekart Cannes-ban” - mondta a zenész. 

De az is lehet, hogy az idei vinylválogatást az hívta életre, hogy a zenekar utolsó hagyományos albuma, az Izzik a tavaszi délután rekordárakon megy a börzéken, sőt, van olyan árus, aki talált a dorogi lemezgyárban cirka száz korongot, de nem volt hozzá borító, ezért legyártotta a tasakokat, és így árusítja a börzéken: eredeti koronggal, újragyártott borítóval.

Talán azért is esett a választás a best of koncepcióra, mert a jórészt a koncertjeire fókuszáló zenekar így az élő bulikat támogatja, és a fellépéseik is alapvetően ezekre a dalokra épülnek. Tehát, aki el akarja csípni a Bikinit a Barba Negrában vagy éppen a Balaton körül, tripla válogatással melegíthet.

Az album dallistája nem tartja a kronológiát, és ezzel változatosabb lett az ajánlat. Az első, Ezt nem tudom másképp mondani című albumot három dal reprezentálja (Lassan szopogasd, Ezt nem tudom másképp mondani, Mielőtt elmegyek), és talán legjobban a második, az 1987-es Mondd el! lemez járt, amelyről viszont hat dal (Ébredés után, Megüssem vagy ne üssem, Lóhere, Nehéz a dolga, Fagyi, Adj helyet) szerepel a gyűjteményen. Persze, ezzel az albummal futott be igazán a Bikini, és lett országosan ismert zenekar. Szintén jól szerepel a Ha volna még időm című album, erről négy felvételt delegáltak a gyűjteménybe (Széles-tágas, Ne legyek áruló, Legyek jó, Ha volna még időm), ezután már a többi album reprezentációja korántsem ilyen demonstratív.

A Közeli helyeken még mindig az első nagy korszak klasszikus albuma, de innen csak három sláger (A férfi megy, a nő marad, Itthon vagyok, Közeli helyeken) került a dicsőségtáblára. Ha körül szeretnénk írni a 2025-ös válogatást, mindenképpen ki kell emelni Németh Alajos dalszerzői, hangszerelői kvalitását, markáns, de egyáltalán nem tolakodó basszusjátékát. Elsősorban neki köszönhető, hogy a több mint negyvenéves Bikini intelligens, energikus produkció maradt, úgy, hogy a populáris gesztusai ellenére is mindvégig megőrizte új hullámos DNS-ét. A Mielőtt végleg elmegyek című dalban azt énekli D. Nagy, hogy kapsz egy képet rólam. Ha meghallgatjuk a háromlemezes gyűjteményt, akkor kijelenthetjük: ez a kép tűéles, részletgazdag, és nem vesztett a színéből sem.