Giulio Magli, az ókori építészet milánói szakértője, valamint Robert Hannah, az Otagói Egyetem munkatársa pontos számításokat végeztek az épület elhelyezésével és elrendezésével kapcsolatban. Kalkulációik során arra jutottak, hogy a tavaszi napéjegyenlőség idején a fénysugár megvilágítja a Pantheon bejáratát; hasonló jelenség figyelhető meg Róma alapításának napján, április 21-én.
A két szakember elképzelése szerint a szokatlan elrendezés célja az lehetett, hogy az épületbe belépő császárt a rásütő napfény mintegy az istenek birodalmába emelje, kozmológiai megerősítéssel igazolva Róma urának isteni erejét. A római építészetben és művészetben jelentős szerepet kapott a császári reprezentáció, a megmaradt szobrokon számos császár látható istenek, vagy éppen mitológiai hősök szerepében.
A Pantheont jelenlegi állapotában Hadrianus császár idejében az uralkodó személyes útmutatása szerint építették újjá, i.sz. 128-ra készült el. Az épület jó állapotban maradt fenn, mert Phókasz (602-610) bizánci császár a pápának ajándékozta a monumentális építményt, amelyet 609-ben IV. Bonifác (608-615) szentelt fel, új neve a Santa Maria Rotonda lett. A Pantheont mérete is a római építészet ékkövévé teszi, magassága 43,3 méter. Márványoszlopai és bronzajtói még az ókorból származnak. Az épület többek közt Raffaello és II. Viktor Emmánuel nyughelyeként is szolgál.
