Tudjuk, hogy régen nemcsak minden jobb volt, de még a jövő is kiszámíthatóbbnak tűnt. Ha mondjuk valaki az 1960-as években mérnöknek tanult, jó eséllyel egész életre szóló karriert építhetett a tanulmányaira. Egy mai tizenévesnek, aki az egyetemet tervezgeti, nemcsak arról kell döntenie, hogy két elavult intézmény közül melyiket válassza, hanem arról is, hogy a diploma után mivé képezze át magát szinte azon nyomban.
De nem csak a fiatalok vannak gondban. Manapság össztársadalmi szinten próbálunk meg úgy navigálni a jövő felé, mint egy GPS, amelyik folyamatosan újratervezi az útvonalat, mivel minden percben lezárnak egy hidat, átrajzolják a térképet, vagy épp meteor csapódik be.
A jövő forgatókönyvei
A jövő kikémlelésében az sem segít, hogy a gazdaság, a politika és az ökoszisztéma bonyolult rendszerek, amelyekben kis változás is hatalmas lavinát indíthat el. 2020-ban egyetlen vírus megjelenése hónapok alatt újradefiniálta a globális munkavégzést és a turizmust. Ma már az is közhelyszámba menő tétel, hogy a technológia fejlődési üteme nem lineáris, hanem exponenciális, és emiatt emberi aggyal szinte lehetetlen lekövetni. Ami ma új és forradalmi, az holnap már elavult lehet – gondoljunk csak a ChatGPT–DeepSeek rivalizálásra.
Jövőkutató legyen a talpán, aki ilyen körülmények között bármit is mer jósolni mondjuk 2050-re. Sokat emlegetett forgatókönyvek persze vannak. Az AI és az automatizáció addigra már valószínűleg nemcsak a szellemi munkák jelentős részét veszi át, hanem az érzelmi és kreatív területeken is komoly szereplővé válik majd. Az agy-számítógép interfészek – például Elon Musk Neuralinkje – lehetővé tehetik, hogy az emberek közvetlenül az internetre csatlakozzanak a gondolataikkal. Egyes szakértők szerint a biotechnológia fejlődése akár radikálisan hosszabb életet biztosíthat. Az is valószínű, hogy a klímaváltozás hatásai miatt bizonyos területek lakhatatlanná válnak, míg más régiók virágzásnak indulhatnak, így egyre gyakoribbá válnak majd az éghajlati migrációk.
Az információdömping, a klímaszorongás és a geopolitikai bizonytalanság miatt sokan már nem is mernek hosszú távon gondolkodni.
A jövő így egyre inkább kaotikus társasjátékra hasonlít, amelyben a szabályokat is menet közben írják. Többnyire tőlünk függetlenül, a megkérdezésünk nélkül.
Itt és Most viszont kérdeznek
Az Itt és Most Társulat mégis kérdez. Improvizációra épülő előadásaik alapja az, hogy a közönség formálja a témát, ilyen volt például három éve a klímaváltozással foglalkozó, Hogyan mentsük meg a Földet? című produkciójuk, és ilyen a legújabb, a Föld 2.0.5.0. is, amely az ökológiaiakon túl társadalmi és gazdasági problémákat is feszeget.
Hogyan tudjuk elképzelni a huszonöt évvel későbbi életünket? Milyen körülmények között fogunk élni? Egyáltalán lesznek-e még akkor emberek? Valószínűleg sokunkat érdekelnek és érintenek még ezek a kérdések, de a mostani tinédzsereket biztosan. Mázli, hogy én egy tizedikes osztályhoz csapódva alakíthattam a jövőt, hiszen talán őket sújtja leginkább a fentebb vázolt bizonytalanság és a totális kiszámíthatatlanság.
Kezdésként négyfelé osztották az osztályt, és minden hét-nyolc fős csoport kapott egy-egy kulcsszót, ami alapján közös gondolkodásba kezdhettek. Az én csoportomnak az erőforrások témaköre jutott. Milyen erőforrások fognak 2050-ben az emberek rendelkezésére állni? – hangzott el a kérdés.
A diskurzus során a disztópikus és a technooptimista vélemény csapott össze: míg egyesek úgy gondolták, hogy a víz el fog fogyni, és a fosszilis energiahordozóknak is híján leszünk, mások a mostaninál jóval hatékonyabb eszközökről, mindent megoldó szél- és naperőművekről álmodoztak.
Az előadás következő felvonásában két-három színész játszotta el a négy különböző beszélgetésből felvázolt jövőképet. Volt itt tartáshiba-korrekció, gyerek miatt veszekedő elvált szülőpár, leterhelt orvos, valamint a klónozott marha, a gluténmentes tücsök és a vaníliasodós csótány között vacilláló vásárló is.
A mesterséges intelligencia rengeteg vizet iszik
Ezen a ponton Nagy Réka Ökoanyu klímakommunikációs szakértő lépett a színpadra, hogy röviden reflektáljon néhány izgalmas felvetésre. Például felhívta a figyelmet arra a nem elhanyagolandó tényre, hogy egy mesterséges intelligenciával létrehozott kép több energiát emészt fel, mint egy okostelefon feltöltése. A ChatGPT egy húsz-ötven kérdésből álló egyszerű beszélgetés során is „elfogyaszt” fél liter vizet. Ez talán nem tűnik soknak, de ha hozzávesszük, hogy emberek milliói használják a szolgáltatást napról napról, akkor már szép nagy tavak jönnek ki belőle.
A test és a lélek egymásra hatása, a holisztikus orvoslás is szóba került, csakúgy, mint az egészséges élelmiszerek kérdésköre: luxus lesz-e a hús, és emiatt valós szcenárióvá válik-e a rovaralapú fehérjebevitel? Erősen kérdéses, hogy jó irány-e az újabb és újabb energiaforrások kutatása – lehet, hogy inkább az energiafelhasználásunk csökkentésére kellene törekednünk?
Az előadás további részében az improvizáció mágiája kápráztatott el: a színészek a fenti témákat felhasználva, egymásba átfolyó jelenetekben komplex jövőképet rajzoltak fel. Ennek főszereplője az időnként hologramos formát öltő, influenszer Zoli volt, aki a Step by step fantázianevet viselő, lépegetésből energiát nyerő rendszer feltalálásával meg tudná oldani a 9. kerület energiahiányát. A különböző emberi történetek körülötte keringtek, amik alapján elmondható, hogy huszonöt év múlva is bőven lesznek még konfliktusok.
Ha a jövő valóban kiszámíthatatlan társasjáték, akkor a Föld 2.0.5.0. ennek szellemes próbajátéka volt – dobókockák helyett azonban ennek során a közönség kreativitása irányította a folyamatot. Miközben a diákok jövőképeiből eredően az apokaliptikus vízhiány, a hologram influenszer és a mókuskerékkel generált energia lehetőségét latolgattuk, egyvalami biztossá vált: tervezni ugyan nehéz, de elképzelni mindig izgalmas. Talán épp az ilyen gondolatkísérletek segíthetnek abban, hogy a legnagyobb bizonytalanság ellenére is megpróbáljunk valamiféle irányt találni. Akár saját fejlesztésű, MI-alapú útvonaltervezővel.
A Föld 2.0.5.0. előadás az Itt és Most Társulat improvizációs előadásában látható.
