Gluténmentes tücsköt és vaníliasodós csótányt falunk, hogy az emberi mókuskereket hajthassuk

Színpad

Ha már kiszámíthatatlan a világ, miért ne írjuk együtt a forgatókönyvét? Az Itt és Most Társulat Föld 2.0.5.0. című improvizációs előadásán a közönség és a színészek közös ügye a jövő.

Itt és Most Társulat
Itt és Most Társulat

Tudjuk, hogy régen nemcsak minden jobb volt, de még a jövő is kiszámíthatóbbnak tűnt. Ha mondjuk valaki az 1960-as években mérnöknek tanult, jó eséllyel egész életre szóló karriert építhetett a tanulmányaira. Egy mai tizenévesnek, aki az egyetemet tervezgeti, nemcsak arról kell döntenie, hogy két elavult intézmény közül melyiket válassza, hanem arról is, hogy a diploma után mivé képezze át magát szinte azon nyomban.

De nem csak a fiatalok vannak gondban. Manapság össztársadalmi szinten próbálunk meg úgy navigálni a jövő felé, mint egy GPS, amelyik folyamatosan újratervezi az útvonalat, mivel minden percben lezárnak egy hidat, átrajzolják a térképet, vagy épp meteor csapódik be.

A jövő forgatókönyvei

A jövő kikémlelésében az sem segít, hogy a gazdaság, a politika és az ökoszisztéma bonyolult rendszerek, amelyekben kis változás is hatalmas lavinát indíthat el. 2020-ban egyetlen vírus megjelenése hónapok alatt újradefiniálta a globális munkavégzést és a turizmust. Ma már az is közhelyszámba menő tétel, hogy a technológia fejlődési üteme nem lineáris, hanem exponenciális, és emiatt emberi aggyal szinte lehetetlen lekövetni. Ami ma új és forradalmi, az holnap már elavult lehet – gondoljunk csak a ChatGPT–DeepSeek rivalizálásra.

Jövőkutató legyen a talpán, aki ilyen körülmények között bármit is mer jósolni mondjuk 2050-re. Sokat emlegetett forgatókönyvek persze vannak. Az AI és az automatizáció addigra már valószínűleg nemcsak a szellemi munkák jelentős részét veszi át, hanem az érzelmi és kreatív területeken is komoly szereplővé válik majd. Az agy-számítógép interfészek – például Elon Musk Neuralinkje – lehetővé tehetik, hogy az emberek közvetlenül az internetre csatlakozzanak a gondolataikkal. Egyes szakértők szerint a biotechnológia fejlődése akár radikálisan hosszabb életet biztosíthat. Az is valószínű, hogy a klímaváltozás hatásai miatt bizonyos területek lakhatatlanná válnak, míg más régiók virágzásnak indulhatnak, így egyre gyakoribbá válnak majd az éghajlati migrációk.

Itt és most társulat
Itt és Most Társulat

Az információdömping, a klímaszorongás és a geopolitikai bizonytalanság miatt sokan már nem is mernek hosszú távon gondolkodni.

A „mostban élés” lett a túlélési stratégia – és ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen mi értelme harmincéves lakáshitelt felvenni, ha nem tudjuk, hogy egy évtized múlva melyik kontinens lesz még lakható?

A jövő így egyre inkább kaotikus társasjátékra hasonlít, amelyben a szabályokat is menet közben írják. Többnyire tőlünk függetlenül, a megkérdezésünk nélkül.

Itt és Most viszont kérdeznek

Az Itt és Most Társulat mégis kérdez. Improvizációra épülő előadásaik alapja az, hogy a közönség formálja a témát, ilyen volt például három éve a klímaváltozással foglalkozó, Hogyan mentsük meg a Földet? című produkciójuk, és ilyen a legújabb, a Föld 2.0.5.0. is, amely az ökológiaiakon túl társadalmi és gazdasági problémákat is feszeget.

Itt és Most Társulat
Itt és Most Társulat. Fotó: Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár

Hogyan tudjuk elképzelni a huszonöt évvel későbbi életünket? Milyen körülmények között fogunk élni? Egyáltalán lesznek-e még akkor emberek? Valószínűleg sokunkat érdekelnek és érintenek még ezek a kérdések, de a mostani tinédzsereket biztosan. Mázli, hogy én egy tizedikes osztályhoz csapódva alakíthattam a jövőt, hiszen talán őket sújtja leginkább a fentebb vázolt bizonytalanság és a totális kiszámíthatatlanság.

Kezdésként négyfelé osztották az osztályt, és minden hét-nyolc fős csoport kapott egy-egy kulcsszót, ami alapján közös gondolkodásba kezdhettek. Az én csoportomnak az erőforrások témaköre jutott. Milyen erőforrások fognak 2050-ben az emberek rendelkezésére állni? – hangzott el a kérdés.

A diskurzus során a disztópikus és a technooptimista vélemény csapott össze: míg egyesek úgy gondolták, hogy a víz el fog fogyni, és a fosszilis energiahordozóknak is híján leszünk, mások a mostaninál jóval hatékonyabb eszközökről, mindent megoldó szél- és naperőművekről álmodoztak.

Vagy akár földön kívüli, például a világűr energiáit megcsapoló technológiákról. A legizgalmasabb elképzelés talán mégis az emberek által hajtott mókuskerék volt, amely segítségével akár magunknak is megtermelhetjük majd a szükséges energiát.

Az előadás következő felvonásában két-három színész játszotta el a négy különböző beszélgetésből felvázolt jövőképet. Volt itt tartáshiba-korrekció, gyerek miatt veszekedő elvált szülőpár, leterhelt orvos, valamint a klónozott marha, a gluténmentes tücsök és a vaníliasodós csótány között vacilláló vásárló is.

A mesterséges intelligencia rengeteg vizet iszik

Ezen a ponton Nagy Réka Ökoanyu klímakommunikációs szakértő lépett a színpadra, hogy röviden reflektáljon néhány izgalmas felvetésre. Például felhívta a figyelmet arra a nem elhanyagolandó tényre, hogy egy mesterséges intelligenciával létrehozott kép több energiát emészt fel, mint egy okostelefon feltöltése. A ChatGPT egy húsz-ötven kérdésből álló egyszerű beszélgetés során is „elfogyaszt” fél liter vizet. Ez talán nem tűnik soknak, de ha hozzávesszük, hogy emberek milliói használják a szolgáltatást napról napról, akkor már szép nagy tavak jönnek ki belőle.

Itt és Most Társulat
Itt és Most Társulat. Fotó: Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár

A test és a lélek egymásra hatása, a holisztikus orvoslás is szóba került, csakúgy, mint az egészséges élelmiszerek kérdésköre: luxus lesz-e a hús, és emiatt valós szcenárióvá válik-e a rovaralapú fehérjebevitel? Erősen kérdéses, hogy jó irány-e az újabb és újabb energiaforrások kutatása – lehet, hogy inkább az energiafelhasználásunk csökkentésére kellene törekednünk?

Az előadás további részében az improvizáció mágiája kápráztatott el: a színészek a fenti témákat felhasználva, egymásba átfolyó jelenetekben komplex jövőképet rajzoltak fel. Ennek főszereplője az időnként hologramos formát öltő, influenszer Zoli volt, aki a Step by step fantázianevet viselő, lépegetésből energiát nyerő rendszer feltalálásával meg tudná oldani a 9. kerület energiahiányát. A különböző emberi történetek körülötte keringtek, amik alapján elmondható, hogy huszonöt év múlva is bőven lesznek még konfliktusok.

Ahogy az is, hogy az új NORMÁLIS egészen más lesz, mint amit ma annak tartunk.

Ha a jövő valóban kiszámíthatatlan társasjáték, akkor a Föld 2.0.5.0. ennek szellemes próbajátéka volt – dobókockák helyett azonban ennek során a közönség kreativitása irányította a folyamatot. Miközben a diákok jövőképeiből eredően az apokaliptikus vízhiány, a hologram influenszer és a mókuskerékkel generált energia lehetőségét latolgattuk, egyvalami biztossá vált: tervezni ugyan nehéz, de elképzelni mindig izgalmas. Talán épp az ilyen gondolatkísérletek segíthetnek abban, hogy a legnagyobb bizonytalanság ellenére is megpróbáljunk valamiféle irányt találni. Akár saját fejlesztésű, MI-alapú útvonaltervezővel.

A Föld 2.0.5.0. előadás az Itt és Most Társulat improvizációs előadásában látható.