Gondolatok Kodályról

A XX. századi magyar zenekultúra egyik legkiemelkedőbb személyisége, a zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus és nyelvész Kodály Zoltán halálának 50., születésének 135. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév került középpontba az Örökség Műhely legújabb eseményén. A kerekasztal-beszélgetés során Csikai Ildikó, a Kodály Világa vezetője, Lévai Péter, a Magyar Táncművészeti Egyetem egyetemi adjunktusa, Medveczky Ádám Liszt- és Kossuth-díjas karmester, valamint Rozgonyi Éva Liszt- és Bartók?Pásztory-díjas karnagy beszélgetett Kodály Zoltán munkásságáról, szellemi örökségéről.

Csikai Ildikó, a Kodály Világa elnevezésű program vezetője elmesélte, hogy egy évvel ezelőtt született meg a kezdeményezés, melynek alapja, hogy ?az ?50-es évek óta sokan vagyunk olyanok, akik Kodály zenei nevelésén nőttünk fel: körülbelül egymillióan csak Magyarországon?.

A Kodály Világa program célja, hogy minden évben valamilyen produkciót előadjanak és további együttműködési folyamatokat indítsanak el. Az idei program kapcsán rendezik meg először az első Kodály Világa Találkozót Kecskeméten június 14. és 16. között. Illetve korábban már tartottak két konferenciát, melyek a felnőttképzés és a gyerekek zenei nevelése témáját ölelte fel.

?Minden alkalmat megragadok, hogy együtt énekeljünk. Úgy gondolom, hogy nem kell zenepedagógusnak lenni ehhez, hanem bátorság és kreativitás kell, valamint az, hogy vállaljuk a felelősséget? ? mondta Csikai Ildikó. A Kodály Világa program számomra szemlélet, amellyel lehet rokonságot érezni ? tette hozzá.

Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester Kodály Zoltánnal kapcsolatos személyes élményét elevenítette fel a beszélgetésen. ?Szerencsém volt, mert személyesen is találkozhattam vele, ugyanis 1961-től a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja voltam, és Kodály Zoltán sok próbán részt vett. Meghívták, hogy véleményezze a készülő művet, de ő mindig rezzenéstelen arccal ült. Amikor megszólalt, akkor is csak finoman kritizált? ? mesélte a karmester. Hozzátette, hogy Kodály a 20. század egyik legnagyobb művésze volt.

Rozgonyi Éva Liszt- és Bartók?Pásztory-díjas karnagy az énektanítás, zeneoktatás problémájára hívta fel a figyelmet ? mint mondta: folyamatosan romlik az énektanítás színvonala, így a Kodály-emlékév kapcsán nem az ünneplés, hanem inkább az elkeseredés jut az eszébe. A karnagy úgy gondolja, jobban kellene igyekeznünk, hogy méltók lehessünk Kodály Zoltán örökségére. Rozgonyi Éva hangsúlyozta: a módszert a zeneszerző munkatársai alkották meg, de mivel neki volt a legnagyobb neve, illetve mindenki az ő szellemi műhelyéből került ki, az ő nevével fémjelzik a módszert.

Lévai Péter, a Magyar Táncművészeti Egyetem egyetemi adjunktusa arról beszélt, hogy Kodály Zoltán munkásságát nem szabadna tudományos vetületekre szeletelni, nem a műelemzésre kellene fektetni a hangsúlyt, hanem Kodály életfilozófiájáról kellene több szót ejteni. ?Az lenne a fontos, hogy egységben értelmezzük a kultúrát, ne pedig darabokban? ? fogalmazott.

A Kodály-emlékévnek olyan komplexitásra kell törekednie, mely nem pusztán a zeneszerző és zenepedagógus bemutatására alkalmas. Sokkal összetettebb képet kell alkotnia arról a több generáció életére kiható kulturális jelenségről, amelyet Kodály Zoltánnak és szerteágazó munkásságának köszönhetünk.

Kultúra.hu

Fotók: Kőmives András