Gothár Péter: Az Aida „föltette a lécet”

Gothár Péter Selmeczi György hívására érkezett Kolozsvárra, hogy Verdi Aida című operájának színpadképét készítse el a Kolozsvári Magyar Operában.

Bizonyára nem egyszerű feladat, még az Ön kivételes tapasztalatával sem, tekintve azt, hogy az opera műfaja, főleg napjainkban, nagy kihívások elé állítja az alkotókat.

Az opera nézői szempontból nehéz műfaj. Meggyőződésem, a mai napig sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az operában végig énekelnek. Az Aida elsősorban megkerülhetetlen zene és ének. Ez a próbák során a díszlettervező könnyed jelenlétét is komollyá tette – annyira parancsolóan csodálatos, inspiratív a zene, hogy ez „föltette a lécet”. Ennek a szintnek meg kell próbálni megfelelni, és szeretnénk is megfelelni. De talán – rossz szavak vannak csak erre – nem a hagyományos módon közelítve. Olyan megjelenítést, képi mozgást kell a színpadra tenni, ami ezt a súlyt, ami megjelenik akkor, amikor kimondom, hogy opera – ezt nem hordozza.

Miután az opera nagymértékben a zene és az ének színpadra állítására használja föl a rendező tudását, fontos a látvány megkomponálását közös gondolkodásra képes alkotótársra bízni. Engem talán vizuális színpadi fogalmazásban elért eredményeim, a dramaturgiai igazság képi megfogalmazásával kapcsolatos mániám hozott el az operáig. Mint alkotók Selmeczi Györggyel azt szeretnénk, hogy az előadás színházi megjelenítés értelemben előre mutasson. Hozzá kell tenni, hogy az opera viszonylag drága műfaj, nemcsak azért, mert sokan vannak a színpadon, hanem azért is, mert kivitelezésben komoly minőségi igénye van, amit nehéz mostanában finanszírozni. Mi arra törekszünk, hogy sikerüljön egy olyan képet, nagyvonalú teret létrehozni, ami érvényessé teszi a műfajt a mai világban a mai néző számára is.

Mi a helyzet napjaink színházával? Mi az, ami érvényessé teszi a mai közönség számára?

Az elmúlt csaknem öt évtizedben évi egy-két színházi előadást létrehoztam ugyan, de ezzel együtt nem tudok érvényes választ. Ez egy szabályozhatatlan dolog. Nagyon bizonytalan, hogy mi az, amiért és amire az emberek megveszik a színházjegyet. Vannak gyenge színházak, amelyek folyamatosan tele vannak, és van nagyon sok jó színház, tehetséges, izgalmas előadások, ahol üres a nézőtér.

Pályafutásom kezdete óta lehetőségem volt valamiféle társulatépítő munkára is, úgyhogy viszonylag jó társulatokkal dolgoztam. Általában arra törekedtem, hogy építeni tudjak a színészekre, akik nem csupán színészek, hanem alkotótársak elsősorban, és akikkel közösen lehet és kell is gondolkodni arról, hogy mit és hogyan játszunk. Szándékom volt az is, hogy ezek az előadások saját képpel, arccal rendelkezzenek, ne hasonlítsanak egymásra. Teljesítménynek tartom, hogy – akárcsak az általam készített filmek túlnyomó többségében – sikerült a kortárs irodalomra és társművészetekre támaszkodnom. Pedig írói szempontból a színdarabírás nehéz műfaj, rossz üzlet, ha úgy vesszük; az esetek túlnyomó részében nagyon komoly szellemi befektetés, hosszabb írói munka után a darabot gyakran végül nem is mutatják be, vagy de, csak megbukik, mert mondjuk, nem tetszik az embereknek, még ha szerintünk, alkotók szerint jó is az előadás. Szerencsére azért akadnak kivételek.

A teljes interjú Maszol.ro portálon olvasható.

Giuseppe Verdi Aida című operájának bemutatója május 25-én lesz a Kolozsvári Magyar Operában. Az előadás rendezője Selmeczi György, díszlettervezője Gothár Péter.

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Opera