Előfordult, hogy utcazenélésre adta a fejét?
Gyerekkoromban szüleimmel Dubrovnikban szabadtéri, ingyenes színházi előadásoknak lehettünk részesei, és ez engem azonnal lenyűgözött. Amikor később Yehudi Menuhin ifjúsági zenekarában játszottam Párizsban, esténként a város gyönyörű terein folytattuk a délelőtti zenélést, amiért nem vártunk ellenszolgáltatást, hanem a szeretetteljes fogadtatás inspirált minket. Megtapasztalhattuk, hogy a hallgatóság és az előadók közvetlen találkozása mennyire különleges élmény. Ez nyilván közrejátszott abban, hogy később valamilyen street art produkció ötlete fogalmazódott meg bennem. A Zenélő Budapest programsorozat professzionális szintre emelte ezt a műfajt. Ez az ingyenes térzenesorozat egyedi műsorral, városunk kiemelkedő művészeinek közreműködésével várja az érdeklődőket. Zeneművészként nagyon sokat utazom, de New Yorktól Tokióig sehol nem találkoztam hasonlóan szervezett, rendszeres, tematikus sorozattal. Nagyon jó érzés, hogy sokat tehettünk az elmúlt tíz évben azért, hogy elérjük célunkat: váljon a kultúra a hétköznapi élet elválaszthatatlan részévé.
Az idei a tizedik Zenélő Budapest. Hogyan alakult, változott a fesztivál ebben az időszakban?
A Zenélő Budapestet közösen kezdtük el édesapámmal (Götz Béla, Jászai Mari-díjas díszlettervező – a szerk.), akivel korábban fény- és hangjátékokat és más produkciókat is készítettünk. A szaxofonkvartettemmel tizenéve kitaláltam egy New York-i séták elnevezésű koncertet. Miután az amerikai turné során bejártam a várost, később, már itthon, zenével igyekeztem összekapcsolni New York legismertebb részeit. Édesapám vetette fel az ötletet, hogy miért nem csinálunk egy hasonló sétát élőben itt, Budapesten. A Zenélő Budapest első évében hat helyszínünk volt háromszáz koncerttel. Egy éven keresztül dolgoztam a zenei anyagon, hiszen nem tudtuk csak leemelni a polcról ezeket a darabokat, hanem minden helyszínhez odaillő művek hangszereléseit kellett elkészítenem.
Vannak magától értetődő összefüggések és izgalmas társítások is. Hogyan kapcsolódnak a zeneművek a különböző helyszínekhez?
Eddig tizenhat helyszínünk volt. A Szent István-bazilika elé egy harangjáték-koncertsorozatot szerveztünk, amelyhez felépítettünk egy négy és fél méter magas harangállványt, amely egész nyáron ott állt a téren, három muzsikus szólaltatta meg, akikhez később egy fuvolista is csatlakozott. A Magyar Nemzeti Múzeum kertjébe a magyar romantikus dalokból, operákból válogattam, a Fővám téri vásárcsarnokban pedig cigányzenét játszottunk. Amikor elkezdtük, még kevesen ismerték Sárközy Lajost. Édesapámmal a Kárpátia étteremben hallottuk őket a fiával közösen játszani, azonnal szerződtettük is őket arra az évadra. Olyan hatalmas siker volt, hogy évekig dolgoztunk együtt, remélem, még lesz rá alkalmunk ifjabb Sárközyvel. A Budavári palotanegyedben négy helyszínünk van – a Várkert Bazár Gloriette-je, a Savoyai terasz, a Csikós udvar és Karakas pasa tornya –, itt többek között Mátyás korabeli, reneszánsz rézfúvós zenét játszunk. Eleinte emblematikus helyeket kerestünk – idén is vannak koncertjeink például a Kossuth téren –, ám idővel arra gondoltunk, hogy érdemes lenne kevésbé ismert látványosságokra is ráirányítani az emberek figyelmét. Szerintem sokan még a budapestiek közül sem ismerik Karakas pasa tornyát vagy az Orczy-parkot. A Hegyvidéki Kulturális Szalon egy néhány éve átadott, modern épület, amely kiváló lehetőséget kínál a „szalonzenére”. Ide rendkívül változatos kamaraformációkkal készülünk, az első héten például Lantos Zoltán indo-jazz formációja játszott, de lesz dél-amerikai és spanyol dallamokat felvonultató koncert is. Az első években az arra járóknak muzsikáltunk, egy ideje azonban már a péntek esti kezdésre megtelik az önkormányzat előtti tér. Az emberek bíznak abban, hogy itt mindig színvonalas élményt kapnak. Ezekben a kamaraegyüttesekben a Nemzeti Filharmonikusok művészeitől az Operaház énekesein át kiváló zenészek vállalnak szerepet.
Az említett reneszánsz koncerteken a muzsikusok hagyományos öltözetben játszanak.
Igen, ahogyan a harangjátékosoknál is megesik, hogy a Papageno-történetet jelmezekben játsszák el. A Hegyvidéken szombat délelőttönként gyerekprogramokat is szervezünk, amelyeken a közösségi hangszereket is megszólaltathatják.
Mik azok a közösségi hangszerek?
A Covid ráérős ideje alatt kezdtem el olyan óriási, többnyire ütőhangszereket tervezni, amelyek mindenféle zenei előképzettség nélkül megszólaltathatóak. Élvezetesen. Az egyik, két méter magas csőharangsort például, ha az egyik végétől a másikig „lejátsszuk”, akkor egy dallamot ad ki. Ezek félig játékok, félig hangszerek. A Concerto Budapest egyik hangszergyártással is foglalkozó művésze készíti el ezeket. Most már 16 ilyen óriáshangszerünk van, és egy mesekoncerttel vagy egy játékmesterrel szoktuk a gyerekeknek bemutatni őket. Bár megjegyzem, néha a lelkes felnőttektől a kicsik alig férnek hozzá.
A Műcsarnok oszlopsora alatt is adnak koncerteket. Ott mi a tematika?
Ott péntekenként klasszikusok jazzfeldolgozásai csendülnek fel, szombatonként pedig hangulatkoncerteket adunk, az első hétvégén például tradicionális afrikai hangszerekkel. A vasárnapi minikoncertekre pedig közkedvelt klasszikus dallamokból válogatunk, és azt reméljük, ezáltal a komolyzenétől távol maradók is megkedvelhetik a műfajt. Szeretnénk megnyerni őket a zenének.
Ahogyan mondta, az első években többnyire az arra járók örömére muzsikáltak. Most már vannak rendszeres látogatóik?
Elég népes közösség épült a fesztivál köré. Olyan is előfordult, hogy egy holland turista család biciklit bérelt, és az egyik koncerthelyszínről áttekert a másikra, hogy azt is meghallgassa. 2018-ban találkoztunk egy thaiföldi házaspárral, akik több koncertünkre eljöttek, és idővel beszélgetésbe elegyedtünk. Aztán eltelt egy év, és látom, hogy ismét ott vannak az egyik koncerten. Csodáltam is, hogy turistaként újra Budapestet választották. Mire azt felelték, hogy azért, mert annyira szerették ezeket a köztéri koncerteket. Nem akarok elbizakodottnak tűnni, nem ez az általános, de azért örülök, hogy ilyen is előfordult.
Augusztus 10-ére egész napos rendezvényt szerveznek a Millenáris Széllkapuba. Mi várja ott az érdeklődőket?
Egész nap muzsikálunk majd, a park különböző pontjain szimultán koncerteket is szervezünk. Oda is elvisszük a közösségi hangszereket, és egy nagyon színes válogatást adunk mindabból, ami végigkíséri a budapesti nyarat: az egzotikus zenétől a kamaraformációkon át a klasszikusokig, este pedig egy jazzkoncerttel zárjuk a napot: Micheller Myrtill és Pintér Tibor voice-guitar duója lép fel a szaxofonkvartettemmel.
