Milyen érzelmi szálak fűznek a Múzeumok Éjszakájához?
Közel áll hozzám ez a rendezvény, jó ötletnek tartom. Nagy múzeumjárók vagyunk a családommal és a baráti közösségünkkel. Ilyenkor nyolc ember naptárját kell tudnunk összeegyeztetni a közös tárlatlátogatásokhoz, de igyekszünk minél gyakrabban megoldani ezt. A nyár kiemelt időszak ezen szokásunk szempontjából, a Múzeumok Éjszakáját pedig kifejezetten szeretjük, hiszen a múzeumok picit más aspektusból, egy kis különlegességgel megspékelve, szinte a kulisszák mögül mutatják be a tárlatokat – mindez hab a tortán, hiszen önmagában az is különlegesség, hogy éjszaka mehetünk be a programokra.
Ennek fényében hogyan fogadtad a nagyköveti felkérést?
Nagyon örültem, boldogan vállaltam. Ráadásul tovább fokozta az örömöm az, hogy miután igent mondtam az együttműködésre, a szívemnek kifejezetten kedves múzeumok is belecsöppentek a forgatásokba, ahol kedvcsináló jelleggel végigkalauzolom a látogatókat. Az idei kiemelt városban, Miskolcon lévő – kalandos időutazásra invitáló, megtapintható őslényleleteket és gyönyörű festményeket egyaránt bemutató – Herman Ottó Múzeum mellett forgattunk Budapesten, valamint Gödöllőn, azon belül is a Gödöllői Királyi Kastélyban, ahol anno Sissi királynét játszhattam. Jó élmény volt ezeknek a hangulatos videóknak a forgatása, melyeket megtekintve az érdeklődő beleérezhet, hogy mely múzeum atmoszférájával és kincseivel való kapcsolódásra vágyik.
A gyermekeid mennyire nyitottak erre az igazán kulturális, egyben szórakoztató családi programra?
Abszolút. Úgy neveltük őket, hogy befogadóak legyenek a művészetekre, így nagyon szívesen jönnek. Sokféle művészeti ág veszi körbe őket a mindennapokban, a színművészet mellett a képzőművészet is kifejezetten otthonos számukra, hiszen az anyósom festeget. Ráadásul, ahogy említettem, a Múzeumok Éjszakáján rendhagyó programokkal – például táncelőadással és alkotófolyamatok bemutatásával – is készülnek a helyszínek, ezáltal igazán különleges, érdekes, kalandos élményekben lehet részük a tárlatok megtekintése közben. A kultúra, a művészet az összes érzékszervünk által befogadható, ezáltal a szívig is elhatolhat. A lényeg, hogy hasson ránk – épp ezért nagyon jó kezdeményezés a Múzeumok Éjszakája, ami a szem mellett a fülre, a tapintásra és minden érzékünkre hat és mindnek ad.
Miben látod, érzed a művészet művelésének és befogadásának jellemformáló erejét?
Egy művész az önkifejezési formájától függően kifesti, kitáncolja, kiénekli, kiagyagozza vagy épp a színpadon kijátssza magából azokat a benne felgyülemlett érzéseket, amelyek bent maradva pszichoszomatikus betegségek kialakulásához vezethetnének. Beteg ember lennék, ha nem tudnám kiadni magamból a művészetek által az engem a hétköznapokban érő élménysorozatokat – akár a boldogságot, a bánatot, a stresszt.
Nem feltétlenül kell művészpályára lépniük, de érdemes művészetre nyitott, a művészethez értő és azt befogadni képes emberekké válniuk, hiszen ezáltal intenzíven kibontakozik bennük a saját érzelmeik megélésének képessége is – többé, teljesebbé válnak. A fiam évek óta gitárleckéket vesz a tanár nénijétől – egy csoporttal koncerteket is adnak –, emellett autodidakta módon megtanult zongorázni, de tekintve, hogy a képességei és az érdeklődése miatt emelt szinten tanul matekot és fizikát, nem tartom valószínűnek, hogy zenész lesz. Akárhogy is, a zenei tudás már a birtokában van, így mindig meglesz a lehetősége, hogy a hangszerein keresztül kiélje a boldogságát, örömét és bánatát – éppúgy, ahogy ma is teszi. Öröm hallani.
A lányom, Anna süt, főz, kerámiázik, varr vagy éppen fest, én kézműveskedem, díszítve a lakást vagy akár a férjem által megálmodott, hidegen sajtolt olaj receptúra üvegének a címkéjét vagy logóit designolom a barátnőmmel. Attila férjem pedig barkácsol, szóval azt mondhatom, hogy nekünk hobbink az alkotás.
Milyen ars poetica – vagy ars poeticák – mentén gyakorlod a hivatásod és éled a művészi szintre emelt mindennapjaidat? Milyen aranyszabályokat követsz?
Hiszek az arany középútban, és megpróbálok mindent azon tartani. Semmi sem az, aminek látszik, két dolog biztos az életben: a változás és a bizonytalanság – ez a férjem mondása. Emellett ars poeticám Reményik Sándor Erő című verse.
Milyen gyerekkori élményeid vannak az alkotás, művészi önkifejezés terén?
Tégláson nőttem fel, ahol kevés tanár volt, és – talán épp emiatt – nem volt hangsúlyos a művészeti oktatás. Viszonylag kevés téren élhettem meg a művészi önkifejezést, de igyekeztem minél több területen kipróbálni magam. Tanultam balettozni, és jártam néptáncolni is, de a zenetanulás lehetősége sajnos kimaradt az életemből. Talán ebből is következik, hogy a férjemmel minél több utat szeretnénk biztosítani a gyerekeinknek, hogy aztán azokon belül ők szabadon választhassanak.
Mely művészek állnak hozzád a legközelebb?
Nagyon szeretem Rembrandt, Munkácsy, Van Gogh és Csontváry festészetét, de például a gyerekszobám falán Szinyei Merse Pál Lilaruhás nő című festményének reprodukciója lógott, amit mindig csodáltam. Írók közül nem tudok, de nem is szeretnék kiemelni egyetlen embert, hiszen olyanok az életműveik, mint egy rét virágai: mind más miatt gyönyörű. Az első fizetésemből egy díszkötésű könyvsorozatot vásároltam, ami a nagy költőink életművét foglalta magába. Az ebben szereplő fantasztikus költemények egyszerűen megunhatatlanok, minden életszakaszomban új értelmezésük tárul fel előttem.
Fotók: Gálos Mihály Samu
