A "modern idők" Diótörője csalódást okoz

Karácsony előtt sokan egyfajta beavató színházi előadásként felfogva viszik el gyermekeiket Csajkovszkij Diótörőjének előadására. Ez a mű, ötvözve a balettet és a komoly zenét, értéket mutat a gyerekeknek. Klasszikus darab, amely az álom és a valóság között egyensúlyozó gyermeki lelket kalauzolja a harmóniák és a kecses mozgás világában. A megkopott bábu története, Csajkovszkij fülbemászó zenéje és a mese még a cyberkorban is elbűvöli a gyerekeket.

Akik nem jutnának el az Operaházba, hogy újra átéljék a történetet, azoknak a budapesti Thália Színház előadása ajánlható. Itt a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei és hallgatói  táncolják el a varázslatos történetet, a zene és élmény ugyanaz, s a történet itt is életre kel. Természetesen maga a mese is hódít a színházakban. A Budapesti Bábszínház tűzte műsorra az előadást, amely főleg a kisebb gyerekeknek ajánlható. Színházi előadásként idén pedig Egerben láthatjuk viszont E.T.A Hoffmann művét, ahol ilyenkor karácsony előtt pár előadásban ismét színre viszik a művet. Ennél különösebb és egyedi felfogásban készült Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború, amelyet a Stúdió K színpadán nézhetünk meg. Már ahogy a címe is sejteti, átiratról van szó. Mosonyi Alíz író gondolta újra a mesét, amelyben az egerek nagyobb szerepet kapnak, s  Diótörő Ferenc egy kicsit másképp vívja meg a saját háborúját.

 

Chaplin és Jacko is "jáccik"?

 

Úgy tűnik, ha a dramaturgok jól eltalálják az arányokat  a mese és valóság között, és nem fognak öncélú modernkedésbe, a mű célba ér.

Ám a modernség nem csak abban rejlik, hogy a mű teljesen elválik az eredeti darabtól. Egy-egy új ötlet, apró változás még sikeres lehet.

A KFKI-féle Diótörőről viszont ez nem mondható el. A darab rendezője szinte teljesen új történetbe ágyazta a mű elejét. Egy árvaházból három testvér szökik ki, aki ajándékokat lopna maguknak a piacon. Drosselmeier angyalként jelenik meg először a színen, majd valamiféle jótevő varázslóként látogat el a lányok otthonába, ahol megajándékozza őket a vágyott babákkal. Innentől a történet már hasonlít Hoffmann meséjére, Diótörő baba szintén életre kel, megküzd az egérkirállyal, s elviszi a főszereplő kislányt az álomvilágba.

 

Újabb csavar, hogy két új baba is szerepel a darabban, az egyik Michael Jackson korai, fényesen csillogó ruhájában, egy 6-7 éves kisgyerek személyében,  valamint Chaplin babája - szintén gyerekszereplőként. Az utalás távoli, és főleg az előadás célközönségét tekintve szinte érthetetlen. Szülő vagy nagyszülő legyen a talpán, aki a babák jelenlétét a darabban ott helyben meg tudja magyarázni.

 

Mit közvetít a zene és a tánc?

 

A babák után újabb sokk éri a nézőt, mikor a várva várt Csajkovszkij zene helyett folyamatosan egy ismeretlen, nyomokban a klasszikus zenéből idézett dallamokkal megtűzdelt zenebonát hallhat. Szintetizátoros, csengő-bongó ritmus kíséri a táncosokat, gépi muzsika, amely nélkülözi az eredetiséget, a dallamot. Sőt, Diótörő szólótáncánál már annyira túlfeszített a zenei kulissza, hogy csak fülsértőnek lehet nevezni. Bár a mesevilágba ugyanúgy elkalauzolja a felnőtt Diótörő a kislányt, a klasszikus balett helyett egy a balettől idegenebb -  jóllehet modernebb - hiphoposabb változatot kapunk.

 

Egyedül a táncosokat illetheti dicséret - KFKI kamarabalett művészeit és Madách Musical Táncnövendékeit, ám igyekezetük ellenére a Diótörő csodája - elmarad.