 |
?Tavaly támogatáshiány miatt gyakorlatilag teljesen leállt a magyar filmgyártás. Hogyhogy mégis nekiállt, sőt befejezte a Sherlock Holmes nevében című mozit?
? Gyerekkorom óta filmezek, a független filmek világa felől jövök ? az, hogy nincs pénz, szinte normális állapot. Az egész gyártási struktúra is ennek megfelelően van kialakítva: kis stábbal, költséghatékony tervekkel dolgozunk. Már a forgatókönyv írásakor kell kisebb kompromisszumokat kötnünk; figyelünk arra, hogy ne írjunk olyan jeleneteket, amelyek esetleg lényegesen megnövelnék a költségvetést. Így aztán kevés pénzből is tudunk dolgozni. Állami támogatást nem kaptunk, Váczy Károly producer magánpénzből finanszírozta a filmet, illetve dunaújvárosi vállalkozók segítettek szolgáltatásokkal, eszközökkel. Ez a struktúra működőképesnek látszik, pont elég volt annyi pénz, amennyi a rendelkezésünkre állt: húszmillió forint.
? Hogyan lehet elérni, hogy egy producer elegendő mennyiségű pénzzel finanszírozzon egy filmet? Itthon erre nemigen van példa.
? Károlynak szívügye volt a film, ő a stáb legtöbb tagjához hasonlóan gyerekkori barátom, aki üzletemberként most tart az élete azon fázisában, amikor már megvalósíthatja önmagát, vagyis olyan ügyek mögé állhat mecénásként, amelyeket fontosnak talál.
? Elvárás a producer részéről, hogy megtérüljön a befektetett összeg?
? Az a tervünk, hogy önfenntartó legyen a vállalkozás: amilyen bevétel befolyik, azt azonnal szeretnénk visszaforgatni a produkcióba, hogy az egyik film meg tudja teremteni a következő alapjait.
? A film valamelyest szokatlan módon nem Budapesten, hanem Dunaújvárosban játszódik, ahol ön is él. Ez a kényelem miatt alakult így, vagy eleve dunaújvárosi történetként született meg a fejében a forgatókönyv?
? Mindkettő igaz. Valóban kényelmesebb, már a helyszínkeresés is könnyebb volt, hiszen itt minden sarkot ismerünk. Az is nagyon fontos lett, hogy Budapesten idegen vagyok: ha bemegyek egy étterembe támogatást kérni, mondjuk, ?hadd ebédeljen itt a stáb tíz napig?, ott csak néznének rám, hogy ?már miért segítenénk??. Dunaújvárosban viszont mindenki ismer mindenkit, itt azt mondják, ?miért ne segítenék??. Mert osztálytársak voltunk, vagy mert egyszerűen csak örülnek, hogy itt forgatunk filmet, ami nem mindennapi. Szerintem a filmkészítés egyik szabálya: forgass a lakóhelyeden, hogy meglegyen a kellő kapcsolati háló. Ezzel nagyon sokat lehet spórolni.
 |
? Gyerekként megélte azt, amiről a film szól? Játszott detektívesdit, Sherlock Holmes-ost?
? Tizenegy-két éves koromban, A sátán kutyájának elolvasása miatt lettem Sherlock Holmes-rajongó. Mindent elolvastam vagy megnéztem, ami hozzá kapcsolódott. Terveztem, hogy egyszer csináljak egy hasonló krimit, de azt is rögtön tudtam, hogy gyerekekkel szeretném megvalósítani. A filmben nem Sherlock Holmesról és Dr. Watsonról van szó, hanem két kisfiúról, akik nyomoznak, és játékból szólítják egymást Holmesnak és Watsonnak, hiszen ők is rajongók. Innen nézve ez nem egy klasszikus Sherlock Holmes-történet, már csak azért sem, mert azoknak fontos jellemzőjük volt, hogy soha nem lépték át a racionalitást, míg mi egy bizonyos ponton átmegyünk természetfölöttibe.
? És a detektív-játékok jelen voltak a gyerekkorában?
? Mindig nyüzsgős gyerek voltam, minden vonzott, ami rejtélyes, ami misztikus. Most a film kapcsán a városban hirdettünk is egy detektív-játékot, és nagyon sokan jelentkeztek rá. Tizenhat szóból álló mondatot kellett kitalálni, a szavakhoz pedig voltak instrukciók, olyanok, hogy ?el kell menni az erdőbe, és rá van festve egy fára?, vagy ?egy bizonyos ablakban lehet megtalálni?. Egy olyan játékot szerettünk volna, amit mi is élveztünk volna gyerekkorunkban; és valóban, nagyon jól szórakoztak a gyerekek, sokan meg is fejtették a feladványt. Ez olyan volt, mint iskolás koromban a rejtélyes akadályversenyek. Kár, hogy ez kimarad a mostani gyerekek életéből.
? És a filmben szereplő gyerekek hogy álltak mindehhez?
? A Holmest játszó fiú, Szénási Kristóf nagy Sherlock Holmes-rajongó: volt a londoni múzeumban, a Baker Streeten, és az a klasszikus detektívsapka, ami a filmben is szerepel, az övé. Már a válogatásra is azzal és a nagyítóval jött. Régi álma teljesült, hogy eljátszhatta ezt a karaktert, a testvérével otthon már vettek fel ilyen jeleneteket. Ungvár Ádám (Watson) és Kugler Nikolett (Ádler Ica) nem különösebben foglalkoztak ezzel a világgal, ők inkább forgatás közben ismerték meg. Számukra az volt a legfontosabb, hogy a saját szerepüket minél jobban megértsék.
? Én úgy éreztem, a filmben legalább ugyanolyan fontos a ?szülőtlenség? motívuma ? elvált, meghalt, a gyereket elhagyó szülők ?, mint maga a történet.
? Azt szerettem volna megmutatni, hogy a gyerekek körében mennyire komoly dolgok zajlanak le, amiket sokszor nem látnak a felnőttek. A kiskamaszok világában már megvannak pontosan ugyanazok a konfliktusok, mint a felnőtteknél: a barátságproblémák, az elköteleződés, a szerelem, a csalódások, a hatalmi harcok. És ezekben a gyerekek még kiszolgáltatottabbak, mint a felnőttek, mert még nincs meg az eszköztáruk a kezelésükre. A gyerekkor így talán nehezebb is, mint a felnőttkor, hiszen a tapasztalataink során mi azért csak tanulunk megoldási módokat a konfliktusainkra, míg a gyerek belecsöppen az óvoda vagy iskola új társadalmába, ahol mindenki egyedül van egy picit, és megpróbál helytállni a maga eszközeivel. A gyerekek sokszor nem osztják meg ezeket a problémákat a felnőttekkel, vagy ha megosztják, akkor a szülők bagatellizálják ezeket, mondván, ezek nem is olyan nagy dolgok. Pedig dehogynem: a gyerekben lehet, hogy egy világ dőlt össze, miközben a szülő azt mondja, hogy ?ugyan már, hiszen csak kicsúfoltak?. Ez a filmben is megjelenik: a szülőknek fogalmuk sincs, hogy a gyerekek milyen veszélyekbe keveredtek, hogy éjszaka betörtek az iskolába, vagy hogy merre járnak, amikor nincsenek otthon.
? Hogyan tud egy ifjúságifilm-rendező ehhez a generációhoz szólni?
? Vannak olyan univerzális szimbólumok, állandóságok a gyerekkorban, amik nem változtak az elmúlt tíz-húsz évben sem: például, hogy egyik karakter sem tökéletes, mindegyiküknek zűrös kicsit a családi háttere. Watson az a fogszabályozós, esetlen figura, akinek elveszik a zsebpénzét, aki elsomfordál a nagyobb fiúk elől, akit kicsúfolnak ? ilyen minden osztályban van egy-kettő. Ezekkel a karakterekkel könnyen lehet azonosulni, ők nem szuperhősök. Sokat gondolkoztunk, hogy nem lesz-e érdektelen a film mondjuk a Harry Potter-sorozat mellett, de az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek és a kiskamaszok nem úgy néznek filmet, mint a felnőttek. Nem elemezik, hogy milyenek az effektek vagy a kameramozgás. Számukra az a lényeg, hogy tudnak-e azonosulni a figurákkal, és ha igen, ha magával ragadja őket a történet, akkor mindegy, hogy az a film Amerikában vagy Dunaújvárosban készült-e. Érdekes, hogy néhány részt a gyerekek magyaráztak meg a szülőknek, akik egy kicsit túl racionálisan álltak hozzá, mindent logikusan próbáltak felfogni. Például meg akarták érteni, hogyan is lehet kiszedni az álmokat az emberek fejéből, pedig az ilyen kérdésekre nincs válasz. Az ilyesmiket vagy elfogadjuk vagy nem.
