A nyolcvanas évek magyar kultúrpolitikájának egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy lehet-e a Beatricének lemeze. Amikor aztán a rendszerváltás előtt másfél évvel a Ring kiadásában megjelent, a mű a magyar popkultúra egyik legfontosabb dokumentuma lett. Annak ellenére lett az, hogy magát a lemezt nem szerette Nagy Feró, annak ellenére lett az, hogy a dob nem szólt rendesen. Nem Donászy dobolta fel az 1978-as dalokat, hanem Barille Pasquale, és Miklóska Apu ekkor már fél lábbal egy másik univerzumban játszott, és az új dalok meg sem közelítették az 1978-as klasszikusok színvonalát. Mindezek ellenére a dupla album a pop-kulturális emlékezet fontos dokumentuma, amit minden rockrajongónak be kell szereznie.
Pedig ha a klasszikus Ricsét akarom hallgatni, akkor a Megkerült hangszalag ? Betiltott dalok című 1979-ben rögzített anyag újbóli kiadását veszem elő, hiszen nem utólag vették fel, hanem a fénykorban, és jobban szólt, mint az MK 25-sel rögzített békéscsabai koncertek. Mi szól mégis az 1978-1988 című lemez mellett?
Először is az, hogy szerepel rajta a Kifakult sztár és a Viszlát, melyek nincsenek rajta a Megkerült hangszalag ? Betiltott dalok gyűjteményen, sem a Gyermekkorunk lexebb dalai című 1990-es múltidézésen sem. Tegyük hozzá, hogy ez a két szerzemény megtalálható a Nagy Feró Antológia 2. lemezen, de rosszabb hangminőségben. A 2011-es, dupla CD-s Beatrice kiadványon e két szám is jobban szól. Ugyanakkor az egész hanganyag kopogós, rosszul kevert valami, de ez sem számít, mert aki hozzászokott a Polimer kazettákra felvett 1980-as Ricse-koncertek hangminőségéhez, ettől is elájul. A Megkerült hangszalag koszosabb, zsírosabb, szerethetőbb, de akkor sem lehet az 1988-as első Beatrice-lemez CD-kiadását megúszni. Műtárgy, ott kell lennie minden háztartásban, ahogy ott van a Never Mind The Bollocks Here Is The Sex Pistols is. Tegye fel a kezét, aki meghallgatta ebben az évben a Sex Pistols debütáló lemezét! Senki. Oké, ugyanakkor, ha egy lakatlan szigetre kéne költözni, vinnénk magunkkal.
Az 1988-as felvételeket sosem szerettem, az Azok a boldog szép napok című popdal a májkrémszagú laktanyákban ideális slágernek tűnt, de valljuk meg: még a Bikininek is ciki lett volna. A Túl késő már viszont ihletett, remek kis dal ? ezt 1988-ban nem vettem észre, ugyanakkor a refrént nem sikerült megoldaniuk.
Pocsék a gitársound, annak ellenére, hogy Feró volt a zenei rendező, Lugossy Lacának pedig nem áll jól ez a kapirgálós gitárjáték, neki a vastag, teátrális riffek állnak jól, ahogy a Beatricének is.
Az Operettország című dalból többet is ki lehetett volna hozni, ahogy a Kétezredik év felé című ígéretes számon is lehetett volna még dolgozni. Nincs mese, az ember a Megkerült hangszalag ? Betiltott dalok, az 1990-ben megjelent Gyermekkorunk lexebb dalaiból, az 1978-1988-ból és a Nagy Feró Antológia 1-2 albumokból összerakhatja a magának az ideális Beatrice-repertoárt.
Persze, az ortodoxok előkapnak egy 1980-as tatabányai, békéscsabai, vagy éppen battonyai Beatrice-koncertet, amit már évekkel ezelőtt kazettáról digitalizált egy haver, mert a Beatricét azért mégiscsak legjobb koncertfelvételeken meghallgatni.
A hálás utókornak Feróék még tartoznak egy 1978 és 1981 között rögzített teljes koncertfelvétellel (akár a Kisstadion ?80 teljes anyagával), hiszen még mindig vannak olyan Beatrice számok, melyek nem jelentek meg CD-n? Például ott van a Kihirdették Budapesten, a Szőke punk lány, az Aktív gén, a Bécsi csók, a Téeszelnök? Hátha egyszer ezeket is archiválja az ún. pop-kulturális emlékezet. Addig is itt van ez a nagyszerű kezdeményezés, melyről most az eredeti borítón szereplő pecsét-forma grafikai elem jut eszünkbe, rajta egy szöveg: Külön köszönet nincs. Ugyanakkor mégis van. Az év egyik legfontosabb hazai popgesztusa épp e lemez megjelentetése volt.
