Gyermeki öröm – 50 éves az Opera gyermekkara

A makrancos királylány nem eszik, nem iszik, egyfolytában sír, nem segít rajta semmi. Csak a muzsika gyógyítja meg. Az jobban beválik még a táncoló kínai babáknál, a csillogó ruháknál, az egymásnak kilincset adó csodadoktoroknál is. A zenét a pásztorbojtár hozza, megismerteti a királylánnyal a nótát, a kacagást, az egyszerű örömöket. Szőnyi Erzsébet művének rövid története rímel a Magyar Állami Operaház ötvenedik évfordulóját ünneplő gyermekkarához is. Gyermekopera? Gyerekelőadásra szánt opera? Az biztos, hogy a zeneszerző azt mondta, művészi kompromisszumra nem volt szükség.

A kórus vezető karnagya, Hajzer Nikolett elmondta: azért választották ezt a művet, mert az opera műfaja az, amely a gyermekkarban összpontosuló tehetséget igazán megmutatja. „Amellett A makrancos királylány egyik személyes kedvencem, gyerekként magam is énekeltem benne.” Az ünnepi alkalmon az Aczél András rendezésében színpadra kerülő opera mellett több kórusmű is felcsendül jelenlegi és volt tagok részvételével.

Olvastad már Hajzer Nikolettel készült interjúnkat?? „Az az álmom, hogy nem hagyjuk veszni a szép évfordulót”

A Magyar Állami Operaház Gyermekkarának története fél évszázada kezdődött, amikor az intézmény felkérte Botka Valériát és Csányi Lászlót – a Magyar Rádió Gyermekkórusát is alapító házaspárt – az együttes vezetésére. A Szív utcai általános iskola harmadik évfolyamában indult az első zenetagozatos osztály. Azóta több generáció szerezte itt gyermekkorának meghatározó élményeit, nem egy kiváló muzsikus mondhatja el magáról, hogy ennek a kórusnak a tagja volt, többek között Balázs János, Balássy Betty, Drucker Péter, Für Anikó és Tunyogi Bernadett. Köztük van a koncert házigazdája, Breinich Beáta operaénekes is, aki korrepetitorként és tanárként is részt vesz az együttes életében. Jelenleg mintegy 130 tagot számlálnak, és mind opera-előadásokban, mind hangversenyeken, lemezfelvételeken közreműködnek.

Hajzer Nikolett szerint az, aki gyermekkórusban énekel, könnyen alkalmazkodik, közösségben is megtalálja a helyét, kezelni tudja a lámpalázat és nagy munkabírású, mindamellett zenei készségei, memóriája és koncentrációja is fejlődik. Nem csupán énekelni kell, hanem ügyesen mozogni a színpadon, zavar nélkül viselni a reflektorfényt, és alkalmanként prózai részeket is el kell tudni mondani. Ahogy egy sportcsapat, úgy ez is elköteleződést kíván, a szó nemes értelmében „rabságot”. „Ez egy zárt közösség, de rendkívül befogadó, az új tagoknak nem kell egy-két napnál több, hogy beilleszkedjenek.” A gyermekkar számára minden bemutató újabb kihívás, de az utóbbi időszakban akadt több olyan előadás is, amelyet különleges mérföldkőnek tartottak: ilyen volt Dohnányi Stabat Materét énekelni a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című kortárs opera, és ilyen minden egyes Varázsfuvola-előadás, amely a legügyesebb szólistákat kívánja a kórus soraiból.

A jubileumi koncert emlékezetes élménynek ígérkezik minden gyerek és felnőtt számára, akiknek élete – legyenek nézők, muzsikusok, egykori tagok – keresztezte a Gyermekkarét. Ünnep, amelyet az együttes megérdemel az „ötvenpluszegyedik” évfordulón.

Csabai Máté írása az Opera Magazin őszi számában jelent meg.

Nyitókép: a Magyar Állami Operaház Gyermekkara. Fotó: Magyar Állami Operaház/Nagy Attila