Edward S. Curtis fotográfus, néprajzkutató 1906-tól kezdve csaknem harminc éven járta az Egyesült Államok indiánok lakta területeit. Fotói a törzsi kulturális élet különböző mozzanatait mutatják be, például a hadviselést, a látomásos utazásokat, a vallási ceremóniákat, a halászatot, a kosárfonást, így ezek a képek dokumentumai a valaha tízezer négyzetmérföldnyi terület felett uralkodott indián nép erejének és nemességének.
A Millenáris Teátrum Piros-Fekete Galériájában július 10-ig megtekinthető kiállításon a fotók például indián főnököket, harcosokat, lovakat ábrázolnak, de megjelenítenek gyöngyfűzést, vadászatot, és a préri tájait is.
Az 1868-ban született, Cecil B. DeMille asszisztenseként is dolgozott Edward S. Curtis nevéhez fűződik az első és legkiterjedtebb mozgóképes anyag, amely az őslakos amerikai indiánokról valaha készült. Curtis a XX. század elejétől kezdve majdnem ötvenezer negatívot készített, valamint tízezer hangfelvételt rögzített az őslakosok nyelvéről és zenéjéről, de ő alkotta meg Az észak-amerikai indiánok című húszkötetes albumot is.
A kritikusai által gyakran manipulációval (néprajzi és történelmi szempontból olykor hiteltelen és félrevezető, előre megkomponált jeleneteiért gyakran fizetett), és a kor által elvárt, az indiánokról élő sztereotípiák továbbörökítésével vádolt Edward S. Curtis elsősorban fénynyomatokat készített. A művész kísérletező alkat volt, így kipróbálta és használta a platina, az arany- és ezüstszínezésű és a gumi nyomatokat is.
