?Gyilkolhatsz. Flörtölhetsz. Gyűlölhetsz. Lehetsz agresszív, lehetsz érzelgős? ? fejti ki a zenészeknek adott tanácsairól. Bevallja, a turnék nincsenek a kedvére. Azt pedig, hogy jobban szereti a próbákat a fellépéseknél, azzal magyarázza, hogy az előadók szeretnek ismételni, ő pedig egy ponton felismerte, hogy inkább az innováció érdekli. ?Talán rossz hivatást választottam. Nem vagyok tipikus karmester, de jól van ez így. Talán rendhagyó karmester vagyok? ? fogalmaz.
Legyen szó akár Mozart Don Giovanni című művéről ? amelyet az Edinburghi Nemzetközi Fesztiválon játszik a zenekar Fischer Iván rendezésében augusztus 9. és 12. között ? vagy Mahler III. szimfóniájáról ? amely a legutóbbi a lemezfelvételek sorában ?, a karmester felrázza a nézőket a The Times szerint. A művész egyébiránt elmondta a lapnak, hogy a Mahler-lemezek sora nem lesz teljes, a VIII. szimfónia kimarad, mert egyes részeit nem érti. Olyan sok érdekes feladat van, miért kellene ragaszkodni ahhoz, hogy teljes legyen a ciklus? ? veti fel.
Fischer Iván kitért arra is, hogy addig nem vállal új állandó feladatot, míg jövő évben le nem jár a megbízatása a berlini Konzerthaus zenekarának élén. Vendégkarmesterként régi kapcsolat fűzi kiváló együttesekhez, a Concertgebouw zenekarhoz és a Berlini Filharmonikusokhoz ? emlékeztet a lap, amire a dirigens megjegyzi: ?mi az, hogy kiváló zenekar??. Szerinte például egyetlen zenekar sem annyira innovatív, mint a Budapesti Fesztiválzenekar.
A művész pályafutását felidézve a lap kitér arra, hogy Fischer Iván tanult Bécsben is. A karmester feleleveníti, hogy már akkoriban elkezdett távolodni a Karajan-féle ízléstől, amelyben mindennek ?kereknek és szépnek kellett lennie?.
Az általa alapított BFZ-nél arra bátorítják a zenészeket, hogy legyenek kreatívak, ne kövessék az előírásokat, ne hódoljanak be. A kulturális örökség sokrétű ? útal az egykori Habsburg-birodalom sokszínű zenei világára, benne a cigány, az orosz vagy épp a balkáni ritmusokra.
Épp ezt a sokszínűséget hiányolja a Bécsi Filharmonikusok nagyszabású újévi koncertjéből, amelynél ? mint mondja ? nem is tud elképzelni hamisabbat. ?Az emberek azt hiszik, hogy amit ott hallanak, az a régi bécsi stílus?? ? kérdezi, hozzáfűzve véleményét, miszerint a Habsburg-birodalom sokkal színesebb, ellentmondásosabb és érdekesebb volt ennél. Mindig is foglalkoztatta a gondolat, hogy szervezzen egy alternatív újévi koncertet ? jegyzi meg. ?Mert Bécsben, az első világháború előtt nagy feszültségek voltak németek, csehek és zsidók között? ? folytatja, Mahlerre visszatérve pedig hozzáteszi, hogy a zeneszerző mindennek a középpontjában állt.
A kérdésre, hogy kihall-e politikai feszültségeket Mahler zenéjéből, Fischer Iván azt válaszolja, egyértelműen. ?Ezek a feszültségek vezettek az első világháborúhoz, az pedig a másodikhoz és mindazokhoz a válságokhoz, amelyeket azóta megtapasztaltunk.?
A művész elismeri, egomániának tűnhet, hogy egyszerre rendez és vezényel. ?A rendező hiszi, hogy közelebb kell hozni az operát napjaink közönségéhez. A karmester pedig főpapnak gondolja magát, akinek tiszteletben kell tartania a kottát. Szélsőséges mentalitások ezek? ? magyarázza, hozzátéve, hogy autentikus megoldásokat keres. E célból alapít fesztivált az olaszországi Vicenzában, a Teatro Olimpicóban, amely 1585-ben, nem sokkal az opera születése előtt épült. Ez azonban nem jelenti, hogy hanyagolni fogja a műfajt, ellenkezőleg ? hangsúlyozza. ?Mindent szeretnék ott játszani, még kortárs operát is? ? teszi hozzá.
Arra a kérdésre, hogy a végsőkig fog-e vezényelni, határozott nemmel válaszol. Komponál is, amit nagyon szeret, csakúgy, mint a rendezést. Szívesen tölti az idejét a világról és a ?dolgok jövőjéről? való elmélkedéssel. Tennivalóinak még hosszú a sora. ?De nem hiszem, hogy számomra az a legfontosabb, hogy egy pálcát lengessek? ? zárja szavait Fischer Iván.
Forrás: MTI
