Gyilkolhatsz, flörtölhetsz

„Gyilkolhatsz. Flörtölhetsz. Gyűlölhetsz. Lehetsz agresszív, lehetsz érzelgős” – fejti ki a zenészeknek adott tanácsairól. Bevallja, a turnék nincsenek a kedvére. Azt pedig, hogy jobban szereti a próbákat a fellépéseknél, azzal magyarázza, hogy az előadók szeretnek ismételni, ő pedig egy ponton felismerte, hogy inkább az innováció érdekli. „Talán rossz hivatást választottam. Nem vagyok tipikus karmester, de jól van ez így. Talán rendhagyó karmester vagyok” – fogalmaz.

Legyen szó akár Mozart Don Giovanni című művéről – amelyet az Edinburghi Nemzetközi Fesztiválon játszik a zenekar Fischer Iván rendezésében augusztus 9. és 12. között – vagy Mahler III. szimfóniájáról – amely a legutóbbi a lemezfelvételek sorában –, a karmester felrázza a nézőket a The Times szerint. A művész egyébiránt elmondta a lapnak, hogy a Mahler-lemezek sora nem lesz teljes, a VIII. szimfónia kimarad, mert egyes részeit nem érti. Olyan sok érdekes feladat van, miért kellene ragaszkodni ahhoz, hogy teljes legyen a ciklus? – veti fel.

Fischer Iván kitért arra is, hogy addig nem vállal új állandó feladatot, míg jövő évben le nem jár a megbízatása a berlini Konzerthaus zenekarának élén. Vendégkarmesterként régi kapcsolat fűzi kiváló együttesekhez, a Concertgebouw zenekarhoz és a Berlini Filharmonikusokhoz – emlékeztet a lap, amire a dirigens megjegyzi: „mi az, hogy kiváló zenekar?”. Szerinte például egyetlen zenekar sem annyira innovatív, mint a Budapesti Fesztiválzenekar.

A művész pályafutását felidézve a lap kitér arra, hogy Fischer Iván tanult Bécsben is. A karmester feleleveníti, hogy már akkoriban elkezdett távolodni a Karajan-féle ízléstől, amelyben mindennek ?kereknek és szépnek kellett lennie?.
 

Az általa alapított BFZ-nél arra bátorítják a zenészeket, hogy legyenek kreatívak, ne kövessék az előírásokat, ne hódoljanak be. A kulturális örökség sokrétű – útal az egykori Habsburg-birodalom sokszínű zenei világára, benne a cigány, az orosz vagy épp a balkáni ritmusokra.

Épp ezt a sokszínűséget hiányolja a Bécsi Filharmonikusok nagyszabású újévi koncertjéből, amelynél – mint mondja – nem is tud elképzelni hamisabbat. „Az emberek azt hiszik, hogy amit ott hallanak, az a régi bécsi stílus?” – kérdezi, hozzáfűzve véleményét, miszerint a Habsburg-birodalom sokkal színesebb, ellentmondásosabb és érdekesebb volt ennél. Mindig is foglalkoztatta a gondolat, hogy szervezzen egy alternatív újévi koncertet – jegyzi meg. „Mert Bécsben, az első világháború előtt nagy feszültségek voltak németek, csehek és zsidók között” – folytatja, Mahlerre visszatérve pedig hozzáteszi, hogy a zeneszerző mindennek a középpontjában állt.

A kérdésre, hogy kihall-e politikai feszültségeket Mahler zenéjéből, Fischer Iván azt válaszolja, egyértelműen. „Ezek a feszültségek vezettek az első világháborúhoz, az pedig a másodikhoz és mindazokhoz a válságokhoz, amelyeket azóta megtapasztaltunk.”

A művész elismeri, egomániának tűnhet, hogy egyszerre rendez és vezényel. „A rendező hiszi, hogy közelebb kell hozni az operát napjaink közönségéhez. A karmester pedig főpapnak gondolja magát, akinek tiszteletben kell tartania a kottát. Szélsőséges mentalitások ezek” – magyarázza, hozzátéve, hogy autentikus megoldásokat keres. E célból alapít fesztivált az olaszországi Vicenzában, a Teatro Olimpicóban, amely 1585-ben, nem sokkal az opera születése előtt épült. Ez azonban nem jelenti, hogy hanyagolni fogja a műfajt, ellenkezőleg – hangsúlyozza. „Mindent szeretnék ott játszani, még kortárs operát is” – teszi hozzá.

Arra a kérdésre, hogy a végsőkig fog-e vezényelni, határozott nemmel válaszol. Komponál is, amit nagyon szeret, csakúgy, mint a rendezést. Szívesen tölti az idejét a világról és a „dolgok jövőjéről” való elmélkedéssel. Tennivalóinak még hosszú a sora. „De nem hiszem, hogy számomra az a legfontosabb, hogy egy pálcát lengessek” – zárja szavait Fischer Iván.

Forrás: MTI