torockoi_nagycsalad_600x536.png
Fotó: netfolk-blog.hu

Torockó község az Erdélyi-középhegység keleti részén, a Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre fekszik. A Székelykő hármas csúcsa alatt található település Erdély legnyugatibb székely végvára és egyik legszebb faluja.

Földrajzi fekvése, épített öröksége, környezeti adottsága, lakóinak származása és azok egykori foglalkozása révén sajátos helyet foglal el a Kárpát-medencei tájegységek között. Népművészeti szempontból különleges a település építészete, vasművessége, bútorzata, háziipara, de leginkább népviselete.


torocko_600x445.png
Fotó: torocko.org

Aranykora a 19. század közepére tehető, ugyanis ekkor termelték ki a legtöbb vasércet, az ennek köszönhető jó anyagi helyzet és életszínvonal pedig egy olyan viselet kialakulását tette lehetővé, amely anyagában és formájában leginkább a városi-nemesi öltözethez áll közelebb, mint környezetének egyszerűbb paraszti viseletéhez. A torockói népviselet kiválik a többi erdélyi viselet közül. A ruhadarabok korhoz és alkalomhoz kötöttek.


torocko._fortepan_r_600x436.png
Torockói asszonyok 1907-benFotó: Fortepan
A férfiak nyáron széles, felhajtott karimájú, fekete kalapot, télen báránybőrből készült kucsmát hordtak. Ingük fehér gyolcsból készült, a viselő korától függően leszorították különböző színű és díszítésű övvel. A nyakukba négyszögű fekete selyemkendőt tettek (a fiataloké ki volt hímezve, az idősebbeké dísztelen). Az ingre rávették a fehérített báránybőrből készült ujjatlan, elöl csukódó, rókaprémgalléros mellényt (lájbit).

torocko.ferfi_r_300x379.png
Fotó: netfolk.hu

Erre nyakba akasztva rávették a vörös vagy kék selyemmel kihímzett rókaprémes bőrködmönt. Alsó ruhaneműként kétszer ványolt (tömött szövésű) gatyát viseltek, erre jött a fehér posztóból készült csizmanadrág, harisnya, oldalt zöld szegéllyel, elöl vitézkötéssel díszítve. Lábbelijük a vassarkú, fekete kordovánbőrből készített csizma.

A lányok fejrevalója a fekete bársonyból készített, arany csipkével borított, három oldalról szalagokkal körülaggatott párta volt. A fiatal asszonyokén vékony selyemfátyol is volt, kihímezve kék, piros vagy zöld selyemszállal.


torockoi_nepviselet_600x450.png
Fotó: honismeret.network.hu

Az asszonyok fekete keszkenőt vagy virágos kendőt hordtak. Az ingük fehér gyolcsból készült, az eleje sűrűn ráncolt és mintázott, az ujja hosszú és hímzéssel díszített. Az ing felett a nyakban szélesen elterülő, csipkés fodrot viseltek. Az ing kiegészítője a fehér gyolcsból készült vállas szoknya, más néven fersing. Erre jött felül, keresztben a színesen hímzett fűző és hosszú kézelők, melyeket az ingujjra kapcsoltak. Az ingre hétköznap fekete lájbit vagy ujjast vettek, ünnepnapokon pedig báránybőrrel bélelt mellényt. Az öltözet díszes kiegészítője a zsinóröv, jegykendő, erszény, átlósan hajtott selyemkendő. Lábbelijük a hegyes orrú, magas sarkú, lányoknál piros, asszonyoknál fekete színű, harmonikás szárú csizma.

A Torockói Íjász Szer gondozásában megjelent kiadvány mellékletében több száz, eddig kiadatlan archív fotó szerepel, amely korosztályonként, alkalmanként és korszakonként eleveníti meg a különleges torockói viseletet.