Gyügyei Nagy Zsigmond neve valószínűleg ismeretlen a hazai olvasók számára, holott a 150 évvel ezelőtt született művész a maga korában külföldön az egyik legismertebb magyar festő volt.
Ónodi Irén érdeklődését Gyügyei Nagy Zsigmond iránt néhány megörökölt festmény, illetve pár dokumentum keltette fel. Mintegy tíz éven át folytatott kutatómunkájának eredménye az Egy lappangó életmű nyomában. Gyügyei Nagy Zsigmond festőművész című kötet, amellyel tisztelegni kíván a 150 évvel ezelőtt született művész előtt.
A 19. század végén Nagybányán született festő budapesti és párizsi tanulmányai befejeztével hosszú éveket töltött Franciaországban, Spanyolországban, illetve Dél-Amerikában. A spanyol királyi udvartól számos felkérést kapott, egyebek mellett a királyné portréjának elkészítésére is. Később hivatalosan elnyerte a spanyol király udvari festője címet. Egyik leghíresebb alkotását, a Barca verdét a madridi Prado Múzeum őrzi. Az 1929-es barcelonai világkiállításon elnyerte a nagydíjat. A rendkívül termékeny művésznek több mint száz egyéni és csoportos kiállításáról tudunk Magyarországon, Európa-szerte, de még Észak-Amerikában is. Néhány festményét és grafikáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de legtöbb munkája magángyűjteményekben talált gazdára, illetve a mai napig lappang.
A hazai művészettörténet mostanáig adós maradt életműve feldolgozásával. Ónodi Irén a Fekete Sasnál megjelent, hiánypótló kötete eredeti dokumentumok alapján követi nyomon Gyügyei Nagy Zsigmond művészi életpályáját. A szerző célja, hogy munkájával ráirányítsa a figyelmet a mára szinte teljesen elfeledett festőművészre, akinek munkássága elvitathatatlan része a 19–20. század sokszínű, változatos magyar festészetének.
A kötet bemutatójára június 2-án 18 órától a FUGA-ban kerül sor.
A képen a festőművész Wekerle Sándor utcai műtermében az 1920-as évek végén.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
