Gyűjtési akció Bartl József életmű-katalógusáért
Bartl József Munkácsy Mihály-díjas festőművész tiszteletére rendez életmű-kiállítást a Ferenczy Múzeumi Centrum szeptember 14-től a Szentendrei Képtárban, amelyet reprezentatív katalógus kísér. A nyomdai költségeket árveréssel, támogatói esttel és gyűjtési akcióval szeretnék előteremteni.
A 208 oldalas, kétnyelvű katalógus az első igazán átfogó kiadvány a művész munkásságáról. Tanulmányokkal, részletes életrajzi adatokkal és több mint száz frissen fotózott, gondosan válogatott reprodukcióval tekinti át a teljes életművet.
A katalógus méltó emléket állít Bartl József művészetének, a Ferenczy Múzeumi Centrum azonban jelenleg csak az online megjelenést tudja támogatni. A magyarországi művészettörténet egyik jelentős alkotójáról készülő kötet nyomdaköltségét jótékonysági árveréssel és közösségi finanszírozással szeretnék összegyűjteni.
A gyűjtés július 10-én, a Faur Zsófi Galériában rendezett támogatói esten indult el. Bartl József jogörököse jóvoltából egy festményt és több szitanyomatot árverésre bocsátanak július 9–18. között, de lehetőség van adománnyal is hozzájárulni a nyomdaköltségekhez.
Bartl József 1932-ben született Soroksáron. 1952–1959 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Pap Gyula tanítványaként. Több európai országban is járt tanulmányúton. A szolnoki Festészeti Triennálé díját 1981-ben, a Munkácsy-díjat 1995-ben kapta meg. A szentendrei művésztelepnek 1972-től, a Műhely Galériának 1980-tól volt a tagja.
Budapesten és Szentendrén élt. 1959-től vett részt kiállításokon, a festmények mellett grafikát, plasztikát, gobelint, üvegkompozíciókat is készített. Az 1960-as években született festményei lírai táj- és városképek, csendéletek, enteriőrök, életképek, portrék. Feszes szerkezetű, színgazdag kompozícióin szülőhelye tárgyi, hangulati emlékeit festette meg. Jellegzetesek trombitás csendéletei. Festészete 1972-től, Szentendrére költözésétől változott meg. A korábban is ábrázolt népi tárgyakból motívumokat (szív, tulipán, kereszt, bábu, ék, kör) emelt ki. A 70-es, 80-as évek fordulóján kompozíciói síkszerűekké váltak. A képek meghatározó színe a fehér.
Az 1990-es évek elejétől festészete komorabbá vált, sötét színű, nagyméretű műveket alkotott. A sötét felületet csak néhány motívum bontja meg. Képei több köz- és magángyűjteményben megtalálhatók, nevéhez számos egyéni és csoportos kiállítás kötődik. 2009-ben a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíjjal jutalmazta őt. Nyolcvanéves korában, 2013-ban hunyt el Budapesten.
