A gyümölcsészet művelői számára egész éves foglalatosságot jelent. A nyár és az ősz a régi fajták felkutatásával, a tél az oltóvesszők gyűjtésével, a tavasz pedig az oltványok elkészítésével telik.
Oltóvesszőnek a legfeljebb egyéves fiatal hajtásokat lehet használni. Ezek általában fényesebb, üdébb színük alapján is jól megkülönböztethetők a fa többi, már durvább kéreggel borított részétől. Az oltóvesszők fogadására leggyakrabban olyan „vad alanyokat” használnak, melyek az adott gyümölcsfaj természetben is megtalálható vad formáját jelentik. Például a körték számára ez a vadkörte, az őszibaracknak pedig a parasztbarack.
Az oltás két legismertebb technikája az úgynevezett lapolás és az ékoltás. Pottyondy Ákos gyümölcsész mindkét technikát megmutatja a Petőfi Akadémia legfrissebb epizódjában.
Ami mindenre jó, az semmire sem jó igazán – mondogatták a régiek. „Az egy szerencsés állapot, amikor úgy tudunk oltóvesszőt venni, hogy a fának a gazdája, gondozója is ott van, mert el tudja mesélni, hogy melyik fát mire lehet használni” – véli a gyümölcsész.
Az, hogy sikeres volt-e az oltás, egy–másfél hónap után derül ki.
