Gyurcsány az eseményen felidézte, hogy nem A kereszt halála című könyv az első műve, mert még hivatalban lévő miniszterelnökként fejezte be az Útközben címmel megjelent könyv kéziratát, később, már ellenzéki politikusként pedig egy szakácskönyvet is megjelentetett. Utána olyan szövegeket kezdett írni, amelyeket nem osztott meg a közönséggel, majd egy krimi elolvasása keltette fel benne a gondolatot, hogy ő képes lenne-e ilyet írni.
A krimi elkészültének folyamatát ismertetve elmondta, hogy rendszeresen fut, és a könyv nagy része is futás közben született. Arra a kérdésre, hogy mennyiben alapul valós történésekre a mű, azt felelte, hogy „nagyon apró mozzanatokat” vett át a való életből, például egy-egy jelenetben megjelennek a felesége, illetve a lánya által használt szövegek. Véletlennek nevezte, hogy a könyv 56 fejezetből áll, de azt is elmondta, hogy a 48. fejezet környékén lelepleződik az elkövető.
Beszámolt róla, hogy ugyanakkor két szálat nyitva hagyott, ugyanis folytatással is készül, amelynek már megírta az első két fejezetét. Hangsúlyozta, hogy a krimi cselekménye egy kitalált városban zajlik, amely valahol Észak-Olaszországban, Dél-Franciaországban vagy Svájcban lehetne, ha létezne. Gyurcsány Ferenc elmondta, a történetet direkt nem Magyarországra helyezte, mert nem akart politikai aspektust, történetet adni a könyvnek. Ha Magyarországon játszódna, akkor még több találgatás vette volna körbe a történetet, hogy kire is utal egyik-másik helyzet, helyszín, szereplő.
Az írói álnév használatát azzal magyarázta, hogy érdemes elválasztani az alaphivatását attól, amikor „csak felnőttmesét mesélek”. Felelevenítette, hogy sokáig játszott a gondolattal, hogy ne mondja el, hogy ő az író – „de aztán rájöttem, hogy (...) a Gyurcsány esetében a Gyurcsány és a hazugság szónak van egy sajátos megépített kapcsolata”, ezért nem titkolhatja el szerzőségét. A Kate Vargha név választásakor adta magát, hogy az édesanyja nevét használja, de „nem magyarul, és gh-val kicsikét megbolondítva”.
A beszélgetés során Gyurcsány Ferenc azt fejtegette, hogy a könyv bizonyos értelemben tisztelgés az előtt a tény előtt, hogy nincs olyan emberi kultúra, ami ne teremtette volna meg saját istenhitét. Úgy fogalmazott, hogy „ebben az értelemben istenhívő vagyok, csak azt nem tudom, hogy mi teremtettük az Istent, vagy Isten teremtett bennünket”. Hozzátette, Isten akkor is van, ha ő a mi teremtményünk, és akkor is, ha mi vagyunk Isten teremtményei. Itt kezdődik a probléma, mert amikor a hitből kanonizált vallás lesz, az már ember műve – jelentette ki a politikus.
Ha a hit isteni, akkor nyilván tökéletes, de ha az egyház az emberi cselekvésnek, létezésnek a része, akkor meg nyilvánvalóan nem tökéletes, még akkor sem, „ha bizonyos állítások szerint Jézus teremtette az egyházat” – mondta. A hivatalos teológia „hajlamos ezt állítani, tudok adni az írásnak olyan magyarázatát, ami szerint ez nem így van” – tette hozzá. Hangsúlyozta, tisztázni szerette volna, hogy más a viszonya az istenhithez, más a valláshoz és más az egyházakhoz. Az egyházakkal „sokszor pörölök, a hitet pedig csodálom”– mutatott rá.
