Mi lett volna, ha Nagy László nem a festőállványt dobja az árokba, hanem az íróeszközöket?
Jánosi Zoltán és Kondor-Szilágyi Mária A világ képeiben mi vagyunk című, Nagy László képzőművészeti alkotásait összegyűjtő albumának ünnepi bemutatójára látogathattak el az érdeklődők, melyet kedd délután, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében rendeztek meg. A MMA Kiadó hiánypótló könyvének bemutatóján az ünnepi köszöntők mellett egy izgalmas kerekasztal-beszélgetésre is sor került.
Török Petra főigazgató gondolataiból kiderült, hogy a Nagy László-emlékév – amely a múlt évre összpontosult – sikeresen zajlott le és méltó lezárást kapott. A programsorozat keretében a látogatók különféle kiállításokon és rendezvényeken keresztül ismerkedhettek meg a költő gazdag életművével. Az emlékév sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy 2025 elejére a PIM teljes egészében digitalizálta és nyilvántartásba vette Nagy László hagyatékát, amely így az emlékév kezdetére teljes mértékben kutathatóvá és bemutathatóvá vált. Ennek a munkának egyik fontos eleme – és talán csúcspontja – a tavaly megjelent album, amely a költő képzőművészeti alkotásait foglalja össze.
„Mi lett volna, ha mindez fordítva történik? Mi lett volna akkor, ha Nagy László nem a festőállványt dobja az árokba, hanem az íróeszközöket?” – vetette fel a kérdést Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár. Aki ismeri Nagy László életművét, sejtheti, hogy a költő feltehetően ebben az esetben sem hagyott volna fel a versírással – legfeljebb, ahogyan az államtitkár is fogalmazott, más ritmusban és más intenzitással művelte volna. Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a kiadvány egyik szerzője szerint végső soron jól jártunk azzal, hogy Nagy László a költészetet választotta. Úgy vélte, „mindazt a tehetséget, ami képzőművészként, festőként, grafikusként benne volt, átrobbantotta a versek világába, és ez tette olyan erőssé, egyedivé a költészetét”. Mindeközben azonban a képzőművészetről sem mondott le. A beszélgetés során az is kiderült, hogy Nagy László számára szinte kényszeres igény volt gondolatainak lerajzolása. Gyakran beszélgetések közben is rajzolt, olykor pedig, ha más nem volt kéznél, szalvétára vetette a vázlatait.
Nagy Borbála Réka, a költő unokája arról beszélt, hogy bár személyesen nem ismerhette nagyapját, a tőle származó szellemi örökség mégis sok mindenre megtanította. Például a precizitásra, amelyet az élet számos területén kamatoztatni tudott. Emellett édesapjától megtanult lófejeket rajzolni, ezt a motívumot édesapja Nagy Lászlótól sajátította el, így a költő képzőművészeti öröksége ilyen módon is tovább él a családban.
A kiadvány a képzőművészeti alkotások mellett két tanulmányt, egy irodalmi és egy képzőművészeti elemzést is tartalmaz. Az irodalmi tanulmány szerzője Jánosi Zoltán irodalomtörténész, aki elmondta, amikor felkérést kapott a feladatra, kezdetben úgy gondolta, viszonylag könnyű dolga lesz, hiszen évtizedek óta foglalkozik Nagy László életművével. A munka során azonban hamar kiderült, hogy a feladat ennél jóval összetettebb. Ennek egyik oka az volt, hogy az életmű recepciójában – a képzőművészeti vonatkozások terén – olyan hiányosságok mutatkoztak, amelyeket először is pótolni kellett. Így például azt is vizsgálta, milyen mértékben tükröződik Nagy László képzőművészeti tudása és felkészültsége a verseiben. A költő műveiben különböző stílusirányzatok és a világirodalom nagy képzőművészeinek nevei is felbukkannak, ami jól mutatja, hogy ezen a területen is rendkívül széleskörű ismeretei voltak. A tanulmány ezért nem csupán Nagy László költői képeit elemzi, hanem arra is rávilágít, miként kapcsolódik költészete a vizualitás világához.
A képzőművészeti tanulmány szerzője Kondor-Szilágyi Mária művészettörténész, aki egyben a kötet képszerkesztője is. Elmondása szerint Nagy László képzőművészeti alkotásait elsősorban kronológiai szempontból kívánta bemutatni, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a műfaji sajátosságok is hangsúlyt kapjanak. Nagy László képzőművészeti tevékenysége ugyanis rendkívül sokoldalú volt, tulajdonképpen minden műfajban alkotott. Kondor-Szilágyi Mária kiemelte, hogy a kötet összeállításakor az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a költő képzőművészeti életművét annak teljességében, komplexitásában mutassák be. Ez a megközelítés lehetőséget ad arra is, hogy a képzőművészeti alkotások és a költészet között kirajzolódó összefüggések is láthatóvá váljanak.
Nagy Borbála Réka szerint nagyapja idejében a társművészetek sokkal szorosabban figyeltek egymásra, mint napjainkban. Úgy véli, a kötet abban is segíthet, hogy az olvasók jobban megértsék ezeket az összefüggéseket Nagy László életművében.
A kiadványhoz bibliográfia is készült, amelyet Babosi László irodalomtörténész állított össze. A gyűjtés középpontjában két Nagy László-album, valamint az ezekhez kapcsolódó dokumentumok és feljegyzések álltak. A források között olyan anyagok is találhatók, amelyekből kiderült, hogy Nagy László több alkotó barátja kiállításának megnyitóján is szerepet vállalt. A bibliográfia természetesen nem tekinthető teljesnek. Bár Babosi László jelentős kutatómunkát végzett, még így is maradtak feltáratlan szálak, amelyek további kutatásra várnak, és a jövőben érdemes lehet őket részletesebben is feltárni.
„Ha ma köztünk élne Nagy László, és adott esetben egy vonallal le akarná rajzolni korunk helyzetét, jelenségeit, fő problémáit, drámaiságát, mit rajzolna?” – tette fel az est zárókérdését Szentmártoni János akadémikus, a kerekasztal-beszélgetés moderátora. Jánosi Zoltán irodalomtörténész szerint mindezt aligha tudná egyetlen rajzban kifejezni. Mégis úgy vélte, talán egy olyan koronát rajzolna egy ember feje fölé, amely felkiáltó- és kérdőjelekből áll. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy Nagy László művészete nem csupán a képzőművészettel állt szoros kapcsolatban, a költő életműve a zene-, a tánc-, valamint a fotó- és filmművészetre is jelentős hatást gyakorolt.
Nagy László tehetségét külföldön is elismerték: „Svédországból teszik fel a kérdést, hogy lehet, hogy Európa egyik legnagyobb költőjét Nagy Lászlónak hívják? – idézte fel Jánosi Zoltán, hozzátéve, hogy az angol nyelvterületen is hasonló ismertség övezte a költőt.
A beszélgetésen az is szóba került, hogy tavaly október 19-én, a magyar–bolgár barátság napján Bulgáriában nagyszabású ünnepséget rendeztek Nagy László emlékére, amelyen Sulyok Tamás köztársasági elnök és a bolgár államfő is részt vett.
A beszélgetés végén Babosi László egy olyan kötetet mutatott fel, amely Nagy László verseit és a hozzájuk készített saját illusztrációit tartalmazza. A költő már nem érhette meg, hogy a kiadványt a kezébe vegye, Babosi László azonban fontosnak tartotta hozzátenni: „Meggyőződésem, hogy ha tovább élt volna, akkor valószínűleg nemcsak a felesége, hanem a saját könyveit is már a saját grafikáival illusztrálta volna, illetve lehet, hogy önmaga is kiállt volna úgy, mint képzőművész egy önálló kiállításon.”
