Egy fángli beton, egy csipet forgácsolt műanyag, kiskanálnyi hulladékfém és némi lokális szemét. Göncz Dalma térbeli festményein a természet újrahasznosított alapanyagokból kel életre.
Göncz Dalma festészetének témája szorosan kötődik a természethez. Organikus formákba rendezett, térbeli kompozícióiban természeti elemek és jelenségek kapnak teret. A növényvilág burjánzása épp olyan érzékletesen jelenik meg képeiben, mint a víz alatti közeg titokzatos atmoszférája. Műveit a világ számos pontján gyűjtik, ezért az utóbbi években rendszeresen utazott Kaposvártól egészen Hongkongig. Az egyes helyszínek sajátos ökológiai szennyeződéseit épp úgy beépítette alkotásaiba, mint a tájak lehengerlő látványvilágát.
Idén nyáron az UNESCO által szervezett andorrai ArtCamp alkotóbázisán egy 21 országból érkező, nemzetközi művészcsoport tagja volt. „Anyagközpontú művészként nagyon fontos szempont az újrahasznosítás. Igyekeztem ezen a helyszínen is a kapott alapanyagokon túl beépíteni másoknak már használhatatlan anyagokat. Néhány hónapja Hongkongban is jártam egy kiállításom alkalmával, és bár Andorra hatalmas kontrasztban állt a pénzvilág központjaként működő metropolisszal, hasonlóságokat is megfigyeltem. Az alternatív energiaforrások mindkét helyen nagyon fontos szerepet játszottak. A fenntarthatóság és az újrahasznosítás lehetőségei az érezhető fenyegetettség miatt mindenhol hangsúlyosak.”
Az interjú a Magyar Kultúra magazin 2023/9. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
A nagyvilágból hazatérve a művész a tállyai művésztelepen folytatta az alkotást. A Tokaj környéki kis faluban a nyár a képzőművészetről szólt. A hazai táj virágos mezői, a borvidék hegyvonulatai és a helyiek vendégszeretete szintén sok inspirációt nyújtott neki.
A tállyai művésztelepről itt írtunk.
„Az újrahasznosítás a munkám szerves része. Még gyerekkoromból ered mindez, amikor folyamatosan azt hallottam, hogy soha ne dobj ki semmit, minden felhasználható még valamire. Szerintem hosszú távon az a legfontosabb kérdés, hogy a természet erőforrásait hogyan tudjuk megtartani. Szeretném, ha a jövő generációi is élhető világban tudhatnák biztonságban magukat. Egy művésznek mindig lehetősége van arra, hogy olyat alkosson, amivel jelentős dolgokra hívja fel a figyelmet. Éppen ezért szeretek olyan anyagokat használni, amikben már más nem lát hasznosítható vagy akár csak esztétikailag élvezhető dolgot. Gyakran elcsodálkoznak, amikor a festék megszárad, és ezek a helyükre kerülnek.”
Dalma minden helyszínről, ahova elutazik – és az megihleti – alapanyagokat, tájjellegű dolgokat gyűjt be. Tállyán például szőlőtőke, egy pálinkáskosár vessződarabjai, vaslemezek lettek a kiválasztott kellékei, amelyeket az út mentén szedett fel. Ezeket a darabokat centrális kompozícióba építette be, amelynek szimbolikus jelentősége is van, Tállya ugyanis Európa mértani középpontja. A kör forma utal az egységre, amely megtartására törekednünk kell az emberiség és a természet között. De az összeérő kör a körforgást is eszünkbe juttatja, amely a felhasználhatóság folyamatát szemléltetheti.
„Művészeti tevékenységemmel, ha csak egy nagyon kis szeletet tudok kiszedni a globális szemétkupacból, akkor is megteszem. Fontos hatása és üzenete van annak, hogy egy kidobott anyag egy olyan műalkotás megszületését eredményezheti, mely más számára a gyűjteménye vagy akár az otthona ékköve lehet. Egy olyan műtárgy, amire valóban büszke lehet.”
A teljes interjú a Magyar Kultúra magazin 2023/9. számában olvasható. A magazin további tartalmai itt érhetőek el.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
