Dan LeFranc Nagy vacsora című műve 2011-ben Chicago legjobb darabja volt, most pedig a Jurányi Házban mutatják be szeptember 28-án Császi Ádám fordításában és rendezésében. Az egyik főszerepet Györgyi Anna játssza. Őt kérdezte Bordás Katinka.

A darab olvasópróbája
Fotó: Gulyás Dóra

Vajon fog-e vetkőzni az első jelenetben a szerelmespár? Tízes skálán mennyire fogják egymást unni pár év múlva? Ha gyereket csinálnak, a cuki kisfiúból hány év alatt lesz stresszes alkoholista? Mi van még benne? Romantika, nagyszülők, tánc, mexikóiak, meglepetésbuli, gyerekek, Only you, Barcelona, gibbonok, esküvő, hamburger, ja és humor. Humor. És öngyilkosság. Nagyon vicces darab. És van még benne egy képlet is, melynek segítségével kiszámolhatjuk, milyen gyorsan fogjuk megismételni szüleink összes hibáját, valamint mennyi idő múlva nem találjuk meg a boldogságot – áll az előadás ajánlójában.

Jártál már a Jurányi Házban?

A Jurányiban próbáltuk Balsai Mónival a Personát, de még nem játszottam itt. Jó a hely hangulata.

Györgyi Anna
Fotó: Herbszt-Véner Orsolya

Mi jut eszedbe a Nagy vacsora címről?

Elsősorban a bibliai vonatkozás, nagy vacsora, aztán nagy zabálás, a család, a nagycsalád, amikor összeül több generáció, nagymama, nagypapa, kicsi unokák.

Mit lehet elárulni a történetről?

Egy család életéről, és az ezzel járó dolgokról, például az anya-lánya kötelékről, a gyerekekkel való kapcsolatról, gyerekek közötti féltékenységről, megcsalásokról, a halálhoz való viszonyról szól az előadás, és mindig egy vacsorán találkozunk a szereplőkkel. Egészen átütő volt már csak a szövegkönyvet olvasni is, nekem sok személyes dolog eszembe jutott. Jól megírt darab.

Olvasópróba
Fotó: Gulyás Dóra

Miért érezted átütőnek a szöveget?

Nagy vacsora az Egyesült Államok nyugati részén játszódik, egy középosztálybeli, konzervatív, amolyan tipikus amerikai családban. Első olvasásra tragikomikusnak, nevetségesnek tűntek ezek az emberek, de végül is ilyenek is vagyunk. Mindenki talál majd valamit a darabban, amihez kapcsolódni tud, hiszen mindannyian voltunk szeretők, megcsaltak, rossz házasságban élők stb. A végén mégis olyan heroikus lesz ez az egész őrület. Szeretem, ha valaminek az a vége, hogy van értelme, akármilyen nevetséges, kisstílű, kisszerű is az az élet, de mégiscsak nehéz normálisan, tisztességgel, emberségesen végigcsinálni, végigküzdeni. Ez nagy feladat az embertől és heroikus, ettől meg összefacsarodik a szív.

Fotó: Herbszt-Véner Orsolya

Hogyan ajánlanád az előadást?

Érdekes megfigyelni az erőviszonyokat, a dominanciát, az emberi kisszerűséget, hogy mik történnek egy családi vacsorán, még a jobb helyeken is. Mindenki boldog akar lenni, én mindig abból indulok ki, hogy mindenki jót akar, senkiről nem feltételezem a rosszat. Ezek az emberek, a darab szereplői is jól akarják csinálni, csak rosszul sikerül. Elindulnak az életben, szeretetben, de elcsúsznak a dolgok, mert nem mindig két abszolút összeillő ember találkozik. Persze az elején úgy tűnhet, de aztán egyre több kompromisszumot kell kötni, már ott vannak a gyerekek, és nagyon kevés kell, egy banánhéj, hogy az ember élete elmenjen egy másik vágányra, utána meg csak a toldozgatás van, hogyan lehetne kevesebb sérüléssel megúszni.

A teljes interjú a Jurányi Lattén olvasható.