Gergye Krisztián Harangozó Gyula- és Imre Zoltán-díjas táncos, koreográfus, rendező, performer. Az utóbbi években a kortárstánc, a színház, az opera, a performansz és a képzőművészet műfajai között keresi a határátlépések lehetőségeit.

„Az evilág és túlvilág, a személyes és a társadalmi, a múlt és a jelen, a szellemi és az ösztönös, az egyén története és a történelem kontrasztjába feszülő ember élni akarását és túlélési ösztönét, kultúrához és valósághoz, Istenhez és alvilághoz való viszonyrengetegének bemutatását céloztuk meg egy, a 21. században lehetséges rituálé keretében” – mondta Gergye Krisztián.

A kortárstánc és performanszművészet mellett a díszlet mint térinstalláció, az abba belehelyezett, majd „életre keltett” szobor (Rabóczky Judit műve), az improvizatívan a pillanatban komponálódó zene (Zombola Péter zeneszerző munkája), az énekhangon megelevenedő, operai minőségben megszólaló kortárs költészet (Philipp György énekes és Áfra János költő közreműködése), az aktív szereplőként darabba emelt fotográfus (Dömölky Dániel), aki a rituálé eseményeit belülről dokumentálja, sőt jelenlétével alakítja is, a közönség mint közösség mind-mind kis szilánkjai a darab valóságteremtő erejének.

Fotó: Éder Vera