Halhatatlan piercingkultúra: Ötzi fülétől a Sziget Nagyszínpadáig
A piercingek szerves részei a mai önfelvállalásra, önkifejezésre bátorító popkultúrának, és bár könnyen hihetnénk, hogy az elmúlt évtizedekben kezdődött a testékszerjelenség heves virágzása, valójában több ezer éves, ősi gyökerei vannak.
Könnyen hihetnénk, hogy a testékszerek a második világháború után többek közt a punkmozgalom hatására, a popkultúra színes kibontakozásával párhuzamosan bukkantak fel, de nem így van. Ha az időszámításunk kezdete utáni éveket nézzük, számos kultúrában találkozhatunk a jelenséggel. Bár volt egy pár száz éves időszak Európában, amikor a piercingviselés majdnem kiment a divatból – nagyjából a 6. és a 16. század között –, még akkor sem tűnt el teljesen.
A zsidó-keresztény hit szerint Isten a saját képére teremtette az embert, így a test megváltoztatását hosszú ideig pogány szokásnak tartották, és a legalacsonyabb társadalmi osztályokban, a prostituáltak és rabszolgák körében maradt fenn a jelenség. A 16. századtól aztán divatba jött a füllyukasztás a jómódú férfiak körében.
A piercingkultúra gyökere azonban ennél is mélyebbre nyúlik vissza. Két kezünk van, két lábunk, és piercinget hordunk – a testékszerek talán a kezdetek óta kísérik az embereket. Még az eddig talált legidősebb múmia, Ötzi, a jégember fülében is találtak egy 5300 éves piercinget. A régészek Krisztus előtt 2500-ból fennmaradt mezopotámiai sírokban is találtak fülbevalót, amely már az ókori Egyiptomban is kedvelt és gyakori kiegészítő volt: a királynők köldökékszert viseltek, a jómódú emberek pedig aranyat és drágaköveket hordtak a fülükben. A fülékszer az ókori római nők körében is elterjedt volt, míg férfi társaik mellbimbón átszúrt karikát viseltek a férfiasság jelképeként.
Az orrpiercing legkorábbi írásos lenyomata a Krisztus előtt 1500-ból származó indiai Védákban található meg, amelyben Lakshmi istennő orrékszerét és fülbevalóját említik. Az ősi Indiában nem csupán díszítő funkciót látott el az ékszer: az ájurvéda ősi, szanszkrit eredetű indiai holisztikus gyógyászati rendszere már akkor is támogatta az orr- és a fülpiercing szúrását, viselését, hiszen bizonyos pontokat stimulálva pozitívan befolyásolhatja a test működését, energiaáramlását. A fogamzóképes korú hinduk gyakran ma is orrpiercinget viselnek, mert az ájurvédikus gyógyászat szerint az orrlyuk a női reprodukciós szervekhez kapcsolódik.
Az orrpiercing a Közel-Keleten, az afrikai és az ausztrál őslakosok körében is népszerű volt. Az aztékoknál csak a magas rangú személyek, papok viselhettek testékszert, amely a viselő rangját, szerepét vagy egy közösséghez való tartozását jelezte. Az orrpiercing többnyire drágakőből – például türkiz, jáde – készült, és vélhetően a tekintélyt, a szentséget, valamint a spirituális erőt szimbolizálta.
Az orrékszer a majáknál is megjelent, erre vonatkozóan a közelmúltban érkezett újabb megerősítés. 2023-ban emberi csontból készült orrgyűrűt tártak fel a palenquei maja városban végzett ásatások során a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történelmi Intézet (INAH) régészei. A lelet nagy valószínűséggel a Krisztus után 600 és 850 közötti évekből származik. Az emberi disztális sípcsontból készült orrgyűrűn vésett jelenet van, amelyet K'awiil, a villámlással, kígyókkal, termékenységgel és kukoricával kapcsolatos maja isten megszemélyesítésére használtak.
Jelkép és státusszimbólum volt, viselője önkifejezési eszközként használta. Ezt a funkciót részben ma is őrzi, és így jutunk el Ötzitől a Sziget Nagyszínpadának egyik idei sztárfellépőjéig, Shawn Mendesig, aki szerint a testékszer – az öltözködésnél mélyebb – erőteljes, szó szerint húsba vágó önkifejező eszköz. Az Instagramon több mint hetvenmillió ember által követett huszonhét éves kanadai énekes-dalszerzőnek mindkét füle ki van lyukasztva. Vallja, hogy a testékszerek szavak nélkül beszélnek viselőjükről, ezáltal segíthetik az embereket egymás megértésében, az egymáshoz kapcsolódásban.
Mendes nem mellesleg a David Yurman luxusékszermárka nagyköveteként részt vett a márka 2023-as Nature's Artistry kampányában, mely a természetet ünnepelte és dicsőítette. Így az énekes nem csupán egymás megértésére, hanem a minket körülvevő természettel való empatikus, szeretetteljes kapcsolódásra hívja fel a figyelmet testékszereivel. Tehát a piercing korokon átívelő lényege ma is él: az nem csupán díszítőfunkciót ellátó tárgy, hanem jelentős demonstratív eszköz is lehet.
