? Ez a szerep sok színész álma.
? Az enyém nem volt. De most már értem, hogy miért szeretnék ezt sokan eljátszani. Életem egyik legnagyobb kihívása és legjobb feladata. Az ember színészként ebben csakugyan megmutathatja magát. Közel áll hozzám, amit mondok, amiről ez a darab és ez az előadás szól. Az pedig ajándék egy színésznek, ha magáról beszélhet egy szerep által.
? Ezen túl miről fog szólni ez az előadás?
? Sok mindenről. Ez nem lesz egy tematikus olvasat, a szöveg és a helyzetek ugyanis annyi mindent kínálnak, hogy nem kellett koncepciót kitalálni. Persze annak ellenére, hogy a szövegre hallgatva dolgozunk, rendkívüli módon ülnek mondatok és szituációk, ezért igencsak aktuálisnak tűnik mind közéletileg, mind magánéletileg. Ez a darab ugyanakkor attól annyira izgalmas, hogy elképesztően nyitott. Mert azon kívül, hogy a szövegben tiszták a dramatikus szándékok, meghagyja a színre állítóknak az értelmezést.
? Egy ilyen szerepnél nekiáll a színész nevezetes előadásokkal foglakozni?
? Miután megtudtam, hogy ezt fogom játszani, szándékosan nem kezdtem el keresni ? úgy gondoltam, magam állok a feladathoz, illetve hagyatkozom a rendezőre, Alföldi Róbertre. A próbákon sem azzal foglalkoztunk, hogy milyen híres előadásokban milyen megoldások születtek. De éppen ma mondtam Robinak, hogy a bemutató után szeretném megnézni a fellelhető filmeket, felvételeket, mert munka közben nagyon elkezdett érdekelni ez a négyszáz éve érvényes színdarab, ami számos megválaszolatlan, ugyanakkor életbevágóan fontos kérdést tesz fel.
? Ez egy szomorú történet?
? Nyilván szomorú, ha egy ragyogó elme, egy szenvedélyes férfi ereje teljében hal meg. De kár Laertesért, kár Opheliáért, sőt biztos már az öreg Hamletért is kár. Közben ez az egész inkább egy keserűen és rafináltan megírt történet, semmint szomorú.
? A keserűség már Hamlet kapcsolataiban is tetten érhető. Ő alakítja ezt így?
? Hamletnek a történet kezdete előtt feltehetően sok invenciózus kapcsolata lehetett, de aztán Horatio barátságán kívül minden kicsúszik a kezéből: Ophelia a szerelme, de akaratlanul elárulja, az anyját imádja, aki ugyancsak elárulja, az apja szelleme pedig négy oldalon keresztül panaszkodik neki, ahelyett, hogy szólna hozzá két jó szót.
? Azon kívül, hogy ennek a fiúnak az anyja nem aggastyán, köthető a figurája életkorhoz?
? A királyfi szerep szerint harmincéves, de sok minden, amit ebben a drámában átél, valójában nem életkorhoz kapcsolódik elsősorban. Az egészen nyilvánvaló, hogy nem gyerekről van szó ? ám abban, hogy ki mikor nő fel, nemcsak egyéni különbségek vannak, hanem az korszakonként is különböző lehet. Például valószínű, lehetett annak oka és célja, hogy abban a bizonyos legendás előadásban Gábor Miklós negyvenhárom éves volt.
? Ennek a 2012-es Hamletnak kivel a legkérdésesebb a viszonya?
? Azon kívül, hogy szinte mindenkivel elég ambivalens viszonyban van, talán az anyjával. Egy olyan jelenetük van, ahol szemtől-szembe kérdéseket tesznek fel egymásnak, úgymond beszélgetnek, ám tökéletesen elbeszélnek egymás mellett úgy, hogy a fiú minden idegszála pattanásig feszül, az anyja pedig egyszercsak valami nyugalmi állapotból hirtelen még nála is feszültebb lesz. A következő pillanatban pedig már meg is van a gyilkosság. Csak ezután beszélnek egymáshoz úgy, mint akiknek elemi közük van a másikhoz. Ugyanakkor furcsa módon nem mondja el az anyjának világosan, hogy mi történt, mivel vádolja ? csupán célozgat. És még sok kimondatlan dolog van körülöttük; mindössze annyi biztos, hogy a fiú nagyon szereti az anyját, és nagyon-nagyon fáj neki, hogy elárulta. Azt azonban sem Hamlet, sem mi nem tudhatjuk, hogy tényleg elárulta-e az anyja.
? Hamletet játszani azzal is jár, hogy tömegesen fognak érkezni azok a gimnazisták, akik inkább megnézik, mint elolvassák a kötelező olvasmányt. Nekik is szól majd ez az előadás? Fogják érteni?
? Igen. Ez az előadás éppen attól lesz fontos, hogy mindenkihez szól. A Nemzeti Színház egyébként is minél több generációt akar elérni, és már mondhatjuk, évek óta képes erre. Ezen belül vannak előadások, amelyeket jellemzően olyan nézők szeretnek, akik gyakorlott színházjárók, és vannak olyanok, amelyek kifejezetten népszínháziak, mondanom sem kell, hogy igen magas színvonalon. Úgy gondolom, ez a fajta kettősség méltó a Nemzeti Színházhoz. Ebben a Hamletben pedig benne lesz mindkettő, mert ilyen módon már Shakespeare is rétegzetten építette föl a darabot. Ha Alföldi Róbert elitnek szóló, filozofikus Hamletet akart volna, akkor nem rám osztja ezt a szerepet. Csakhogy ő kifejezetten azért választott engem, mert én olyan vagyok, mint az a generáció, aki kezd felnőni, akinek a dühe már semmit nem tisztel.
? A sikerült előadások nemcsak az értelemre hatnak, hanem az érzelmekre is. Hogyan lehet mindezt megcsinálni?
? Azt hiszem, már a színház racionalitása sem olyan kizárólagos: attól, hogy én a színpadon gondolok valamit, a néző érthet abból egészen mást. Sőt talán én éppen akkor játszom el jól a szándékot, ha az többféle képzetet ébreszt ? lévén a színháznak a nézők is aktív részesei: ők ugyancsak megdolgoznak a saját élményükért. Persze mindenekelőtt kell egy szakmailag és emberileg is jól együttműködő társulat. A miénk ilyen.
