Az Eric Sumo Band énekeseként felszabadultan rákendrollozik, Hód Adrienn táncdarabjaiban ösztönösen improvizál furcsa hangokat, vokálozott fúziós dzsesszt, vendégszerepelt a Korai Örömben, mint örömleány, első, Speak Low című lemezén mások swinges dalait énekli profin, a második, saját maga által írt lemez bemutatóján, pedig intellektuális humorú, groove dívaként virít. Egyik sem kevésbé igazi, mint a másik, pont ez lehet Harcsa Veronika vonzereje, és, ahogy a hangja is ezerszínű, ő maga sem unalmas előadó. Fiatal, egészséges és szép... ahogy az Európa Kiadó énekelte annak idején.
Ahogy a napsugár sugarait utánzó fénycsóvák között bolondozik a színpadon a koncert kezdetén, az valami egészen vadóc rocksztár külsőt kölcsönöz neki, miközben konszolidált tündérlányka is lehetne a virágszirmok között. Bevezetőt énekel lazán, elmondja, hogy miről szól a lemez, meg az elkövetkező koncert. Elmeséli dallamos beszéddel, hogy ebből az alkalomból direkt fodrásznál volt, és vett valami új, ám olcsó göncöt is, hogy elégedett legyen a hallgató és ez a jelenet, már a profi amerikai dzsessz bárok, cinikus stand up comedy stílusú előadóira hajaz, csak még nem cinikus. Ráadásul jó angolsággal vezeti elő az összekötő történeteket, de a közönség simán veszi az adást, hiszen a középfokú nyelvvizsga ebben a közegben a rajongói minimum. Később magyarul konferál, de változatlanul angolul énekel. A dalok a szerelemről szólnak természetesen. Az izgalmas kezdetekről, és a szomorú végről, a beteljesült és a plátói szerelemről, a címadó dal a You don't know, its You, pedig arról, hogy az imádott férfi nem is tudja magáról, hogy imádja valaki. Hát nem egyszerű ennek a lánynak a lelki élete, ahogy a hangja sem. Olyan tisztán énekel, olyan magabiztosan játszik a hangokkal, hogy a közönségnek sörért menni sincsen ideje, nem hagyna ki egy futamot, egy hajlítást, attól fél eltűnik, mire visszajön. A bőgő, zongora, dob és ének felállás teljesen klasszikus, Harcsa Veronika talán csak ebben, a rezervátumnak tűnő, privát formációban hagyja el a számára nélkülözhetetlennek tűnő elektronikát. Az akusztikus hangzás felszabadítja a zenét, ugyanakkor előírja, hogy melyik tánciskola foglalhatja le az első sorokat.
Itt semmi sem az, aminek látszik, még a zenekar többször megtörténő bemutatása sem átlagos. Oláh Zoltán nagybőgősről megtudjuk, hogy vegetáriánus és jógázik, csak úgy, mint Harcsa kisasszony, Majtényi Bálint dobosról azt, hogy rövid időn belül megszületik az ötödik gyereke, a zongorista Blaho Attila, - aki legrégebben dolgozik az énekesnővel - pedig nem titkolhatja tovább, hogy borszakértő fenegyerek. A második bemutatás a show-műsor csúcsa; az énekesnő megkéri a hangszereket, hogy beszéljenek neki, és értékeli a válaszaikat.
Kis pofon az emberiségnek, nagy frász a hazai könnyűzenének ez a formáció. A kérdés csupán az, hogy mi volna, ha Harcsa Veronikának egyszerre a rikácsoló, zokogó, suttogó, teljesen bolond énje törne egyszer elő. Akkor tényleg volna egy Björkünk, ha nem is a gejzírek között, de a Duna jegén.
INTERJÚNK: Egy női jazzkaméleon: Harcsa Veronika
