Mándy Ildikó Társulata a tavaly bemutatott Lady Macbeth-ek laza folytatásaként (Shakespeare-tetralógiájuk második részének szánva), a Magyar Mozdulatművészeti Társulattal közösen vitte színre a MU Színházban a RésJ-t. ?A gyűlölet és a szeretet, a testi szerelem és egyéb testi szenvedélyek, a konvenciók, a hatalom, a kiszolgáltatottság elleni küzdelem, a szabadságvágy ? ahogy mi látjuk? ? az alkotói összefoglaló közhelyei (az ?ahogy mi látjuk? kivételével) nem sok segítséget nyújtanak. Menjünk a saját fejünk után, miként az előadók is teszik.
Két fiatal, a nagybetűs Életbe történő belépés nemegyszer infantilis amatőrjei. Pörge kalapban, mintás pólóban, farmerja mellé tűzött gyíklesővel, sárga tornacipőben a fiú. Seprőnyi hajzattal, dekoltált felsőben, lila kockás szoknyában, magas szárú fűzős cipőben a lány. Mértékkel tarkák. Sokat jár a szájuk, leginkább a (most két hosszú ó jön) Rómeó és Júlia törmelékeit szavalják.
Két öreg, a kisbetűs életből történő kihátrálás olykor szenilis profijai. A nő történetesen kontyos, a férfi történetesen kopasz, de mindketten fekete (táncos) alapruhát (trikót, nadrágot) viselnek, alkalmanként azonos kiegészítőkkel (fátyol, lepel, fodros szoknya). Mezítláb táncolnak, árnysötétek, szemük kéken karikás, mint a holtaké.
 |
Két felfújható, viaszszín bábu. Nagy fallosszal az egyik, nagy mellekkel a másik. Egymásba illenek. Rómeó és Júlia (?Rómeó? és ?Júlia?) szerelmi halálakor a két árny erőteljesen, szakszerűen, indulat nélkül kipréseli belőlük a szuflát, s a padlatra ejti az ernyedt műanyag emberzsákokat.
Finoman, pontosan, mély iróniával kimunkált produkció. Oldalt s elöl tíz ventilátor csévéli időről időre ? hatalmas gyásztüllöket lengetve ? a levegőt és a rájuk eső halvány fényt. Fémszálakból hegesztett fekete állványok ? kisebbek, nagyobbak ? cövekelik ki, osztják fel a tágas teret. Hátul egyszerű dobogó, kettős ágynak is megvetve hevenyészetten. A három pár részint egymástól függetlenül, részint az egymástól való sokszoros függésben ? egymás mintájaként, másaként ? létezik. A fiú és a lány gyakorta ? egymás mellett elbeszélve ? nem dialógusban állnak egymással: a fiú a láthatatlan Lőrinc baráthoz, a lány a láthatatlan Dadához intézi szavait. Láthatatlanok? Legyen a kontyos a Dada, a kopasz pedig Lőrinc barát. Legyen a két gumibábu valamiféle harmadik kor- és egzisztencia-dimenzió a játszó és a táncoló duóhoz képest.
Mándy Ildikó és Fenyves Márk a zenei turmixra-mixre mozgássá költi mindazt, amit a szereplőinek többségétől, cselekményétől, jeleneteitől nagyrészt megfosztott Shakespeare-tragédia meglehetősen közismert sztorijából hozzá kíván adni a fiatalok kedves, kilátástalan karattyolásához. Egy-két testhullám, körzés, hajlás: szemünk előtt a nyüzsgő reneszánsz estély. Mutatóujjuk ? zajtalan csitt-csatt ? párbajt vív. Hullanak a testtelen áldozatok. Siklik a két öreg, kúszik, elhever, üldögél. Tréfát űznek Shakespeare-ből, Gounod-ból, Prokofjevből. Holott nem engednek rezzenetlen, szertartásos komolyságukból. Fájdalomtól, tapasztalattól görnyedtek. Félig-meddig már a mitológiában gázolnak. A két árny nem a ?gyerekeknek?, szinte nem is a közönségnek táncol és pantomimezik, hanem egymásnak. A koreográfia és a rendezés az egyszerű és rafinált között váltakozik, észrevétlen vagy nyers cserékkel.
Madák Zsuzsanna álmélkodó, Czakó Máté méla. Egymástól majdnem mindig messzire sodorva, egymás pillantását hiába keresve kell forró és éretlen, egyszemélyes szerelemben leledzeniük (a szituáció a befejezésnél változik, többszörösen is). Nincs ok kinevetni őket, közegük groteszk líraiságát. Madák Júlia-féleségében egy lefojtott Makrancos Kata is hánykolódik. Bonbonevési, papírhajigáló automatizmusa (miközben átmenetileg angolul csócsálja a drámaszöveget) pazar miniatűr. Márványos mimikája tartalmas talány. Czakó a pipogya elszigetelődés, a süket hadoválás perceiben kitűnő. Bohóbb arcjátékkal társul partneréhez. Mándy Ildikó néha mesterkélt rendezői ötleteit, eszközhasználatát olyan szép mozzanatok feledtetik, mint a szerelmesek üvegpoharából ide-oda öntött tea bíborlása: így, a jelkép nyelvhegyén váltanak csókot, szenvedélyesebbet, mint amilyen replikájukban csattan.
Összeszokott csapat tevékenykedett az este sikere érdekében: Szűcs Edit (jelmez), Halma Ágnes (smink), Payer Ferenc (fényterv), Kondás Zoltán (hang), XMO-DG-MI (zene), Tariska Andrea (produkciós menedzser). A kereskedelmi televíziók hírkrónikáira való fölösleges rájátszást (?két sikeres és egy sikertelen öngyilkosságról tudósíthatunk??), az árnyak végpillanatban történő szakmai ? és ezért civil ? szóra fakadását, egy-két üresjáratot meg lehetett volna úszni. De a RésJ ígyis rászolgál arra, hogy alcímében Rómeó és Júliának nevezze magát.
