Június 18. és 20. között hetedik alkalommal rendezik meg a Gallery Weekend Budapest (GWB) kortárs képzőművészeti fesztivált. A tizennégy kiállítóhelyre akár egyénileg, akár szervezett galériatúrák során is ellátogathatunk. Az ingyenes programkínálatot kurátori tárlatvezetés, táncperformansz és művésztalálkozó is színesíti.
A bezártság lezárására, valamint a minket körülvevő tér újrafelfedezésére, kitágítására hív mindenkit a Kortárs Galériák Egyesülete. A GWB-n 14 kortárs kiállítótér (acb, Deák Erika, Einspach Fine Art & Photography, Glassyard, INDA, Kálmán Makláry Fine Arts, Kisterem, Knoll Budapest, MissionArt, Molnár Ani, MyMuseum, TOBE, Várfok és VILTIN) egész hétvégén 12:00 és 18:00 óra között, bejelentkezés nélkül várja az egyéni látogatókat. A szervezett galériatúrák napi két alkalommal, 12:00 és 16:00 órakor indulnak, öt túraútvonallal. Ezeken, valamint az extra programokon való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.
acb Galéria – Bak Imre Helyzet, Mátrai Erik xyz című kiállítása
Bak Imre (1939) legújabb, az acb Galériában megrendezett önálló kiállításán a 2020-as év során festett Helyzet című monumentális festményciklusa látható. A művész öt új képét ugyan az acb Galéria már virtuálisan bemutatta az Art Basel tavalyi, 2020-ban készült művekre fókuszáló Online Viewing Roomjában, a teljes sorozat élőben most debütált. Legújabb festményein mintha a geometrikus absztrakcióba oltott szertelen és játékos figuralitás is erőteljesebben lenne jelen, különösen, ha az olyan szürreálisnak ható alakokra gondolunk, mint az egyik alkotáson megjelenő zöld macska.
Mátrai Erik legújabb, xyz címet viselő alkotása a művész egész termet elfoglaló fényinstallációi közé illeszkedik. A Mátrai fényinstallációiban létrejövő, köd segítségével anyagszerűvé tett fénynyalábokból épített architektúra kihívás elé állítja a néző percepcióját, egyúttal az érzéki, valamint a komplex és univerzális szimbólumok használatával megteremtett spirituális-meditatív élmény összekapcsolására törekszik. Az xyz közvetlen előzményét a 2019-ben a kolozsvári Bázis Galériában, majd az aqb pincében 2020-ban rendezett MMM című kiállításon bemutatott Mozgó fal című installáció jelenti. Mátrai új installációja folytatja és bővíti a tér és a térérzékelés problémáinak vizsgálatát, miközben a térbeli viszonyok modellezésére szolgáló matematikai szisztémára utal, címét a koordináta-rendszer tengelyeinek elnevezéséről kölcsönözve.
Deák Erika Galéria – Szűcs Attila A kétely és a csodálkozás bősége kiállítása
Szűcs Attila legújabb kiállításán és legfrissebb festményein egyszerre nagyon sok minden történik. Bruno Latour igencsak régi, de újabban egyre divatosabb kifejezésével élve a festett képek kvázi objektumként működnek. Egyszerre tűnnek konkrét és teoretikus tárgynak, valódi és képzeletbeli helynek, elvont és valós térnek is, ahol különféle dolgok – tárgyak, képek, metaforák, világnézetek, valamint organikus és anorganikus elemek – találkoznak össze egymással.
Festőművészként a megfestett és a megtervezett illúzió működése a kezdetek kezdete óta, jó harminc éve foglalkoztatja Szűcs Attilát. Az elmúlt harminc-negyven év ráadásul az illúzió technológiai és ismeretelméleti fejlődésében is óriási változásokat hozott, hiszen a festészet referencialitása a fényképek és az újságok valóságából átúszott a képernyő terébe, a reprezentáció filozófiai kérdéseit pedig felváltották a különféle szimulációk, a posztinternet és a posztigazság perspektívái.
Mindemellett minden korábbinál erőteljesebbé vált a diszkurzív és a kézzelfogható, a virtuális és az aktuális valóság közötti katasztrofikus feszültség is, ami egy valódi, biológiai és politikai apokalipszis, ökológiai és gazdasági összeomlás rémképét vetíti előre. A létező dolgok természetére fókuszáló spekulatív realizmus és az abból kiinduló sötét ökológia perspektívájában a kiutat mindebből nem az utópiák, a világ és az emberi gondolkodás nagyléptékű átformálása irányába kell keresnünk, hanem inkább illúzióink természetének pontosabb – fizikai és biológiai értelemben is teljesebb – megértése felé kellene elmozdulnunk.
Knoll Galéria Budapest – A solastalgia kora kiállítás
Az ismert természeti folyamatok kiszámíthatatlanná válása, az ismerős táj vagy környék gyors és drámai átalakulása olyan tapasztalat, amely az egyén számára pszichés következményekkel járhat. Hiányérzetet, bizonytalanságot, bánatot okozhat, gyászt és félelmet idézhet elő. A klímaváltozás gyorsaságának és nagyságrendjének következtében, az erőforrások féktelen kitermelésével és a biológiai sokféleség csökkenésével egyre többen élik át a solastalgiát. S így az ökológiai átalakulás pszichoszomatikus következményei teljes közösségek létfeltételeinek drámai változását hozzák. A mára már mindenütt megjelent betegség egy ökológiai pszichológia elképzelését megvalósítva lehet gyógyítható. Ez a legtágabb értelemben vett ökoszisztémán belül bekövetkezett szakadás felszámolásával érhető el, a gyakorlatban a nem fenntartható folyamatok visszaszorításával és a környezet eróziójára adott kulturális válaszok – köztük a művészet – révén.
A solastalgia így olyan gondolkodási formát is jelent, amely a kapitalocén következtében kialakult ökológiai válság kritikai narratíváinak egyike. A tárlat a solastalgia korának átalakuló tájait megjelenítő műveket mutat be, amelyek – esetenként a humort sem nélkülözve – az emlékezet és az identitás-változásaira, a psziché és a gondolkodás folyamataira is utalnak. Alkalmat jelenthetnek a tájképhez hagyományosan kapcsolódó elképzelések (fenséges, transzcendens, idillikus, mitikus) értelmezésén túl annak megértéséhez is, hogy a jelen tájainak pusztulásából vagy fennmaradásából következők – különösen most – milyen személyesen és milyen mélyen érintenek mindnyájunkat. A kiállításon Birkás Ákos, Paul Horn, Fercsik Mariann, Horváth Gideon, Bartosz Kokosinski, Nemes Csaba, Kamen Stoyanov, W. Horváth Tibor műveit láthatjuk.
Várfok Galéria – Herman Levente Magánélet kiállítása
Az 1976-ban Marosvásárhelyen született művész most bemutatásra kerülő festményeit 25 évnyi budapesti lét után a szülőföldjére való visszatérés ihlette. A kiállítási anyag kezdeti vonalát az ember nélküli végtelen mezők adják. A családi kirándulások egykori helyszínei a nézőben kettős érzetet keltenek, expresszív festésmódjuk által jelenvalókká válnak, ugyanakkor ködbe burkolt látványuk megfoghatatlanná és elvonttá távolítja őket. A tájak természeti formái közé fokozatosan beszűrődnek a Ceaușescu-éra erőltetett iparosításának betontömbjei, lakótelepei, rozsdásodó vasszerkezetei.
Majd a képeken emberalakok is megjelennek, maga a művész és hozzá közel álló személyek. A Herman Leventétől szokatlanul élénk színek tovább erősítik a képek megragadó festőiségét, és a szürreális részletek – lebegő tárgyak, megfoghatatlanul lírai fények – elemelnek minket a valóságtól és kitágítják a pillanatot. Míg végül eljutunk a magánélet legbelsőbb téréhez, az otthonhoz, ahol már nincsenek alakok, csak nyomaikat érzékeljük a hétköznapi tárgyakon – tévé, régi fotel –, melyek a Hermanra jellemző módon megszemélyesített elevenséggel jelennek meg előttünk.
Nyitókép forrása: Gallery Weekend Budapest
