Hazavinnék a kivégzett királynő maradványait

A lépést a katolikus egyház, több történész és a skót kulturális élet prominens alakjai is támogatják. Christine Grahame parlamenti képviselő már írt is az ügyben a kulturális miniszternek, sürgetve, hogy ő is támogassa a kampányt. A képviselőnő szerint Mária helye Fife-ban, a Falkland palotában lenne, ahol születése után nem sokkal apja is meghalt, és ahol a királynő a gyermekkora legszebb éveit töltötte.

A katolikus egyház szerint a maradványok hazatérése egyszerre lenne felemelően spirituális és a skót nagyság pillanata, és szerintük a skótok a mai napig az egyházhoz való hűsége és odaadása miatt tisztelik Máriát. A Westminster Apátság szóvivője is nyilatkozott a kérdésben, elmondása szerint Stuart Mária maradványait 1612-ben, a kivégzés után 25 évvel vitték el hozzájuk, fia utasítására, hogy "tiszteletet adjanak drága anyja testének".

A 44 éves, akkor már kalandos életet maga mögött tudó Mária nagy méltósággal, fekete-vörös ruhában (a katolikus egyházban a mártíromság hagyományos színeiben) hajtotta nyakát 1587. február 8-án a bárd alá. A bakónak csak harmadszorra sikerült a fejet a törzstől elválasztania, a súlyos sebektől vérző Mária az első két csapás után még élt. Egy elterjedt és valószínűleg igaz legenda szerint Mária parókát viselt, így amikor a hóhér felemelte fejét, hogy felmutassa azt, csak a paróka maradt kezében, a fej a földre esett.

Erzsébet mindenáron el akarta kerülni, hogy ereklyék maradjanak, ezért a kivégzésnél használt tárgyakat és Mária tárgyainak java részét elégették. A bebalzsamozott tetem egy évig maradt a kivégzés helyén, Fotheringay kastélyában, majd a peterborough-i katedrálisban temették el, innen fia, I. Jakab fáklyás menetben vitette a westminsteri apátságba, ahol azóta is Erzsébet mellett pihen.

Stuart Mária romantikus és tragikus figurája megosztotta a kortársakat és megosztja az utókort is. Egyesek férfifaló, gátlástalan csábítót, mások szende gyermekkirálynőt, a nagypolitika ártatlan áldozatát látják benne.