Simone de Beauvoir húga végre kiszabadulhat híres nővére árnyékából

Hélène de Beauvoir neve hosszú ideig a híresebb nővére, Simone árnyékában maradt, pedig a festőnő saját jogán is jelentős alkotó volt. A londoni Amar Gallery kiállítása most először mutatja be az Egyesült Királyságban az életművét, amely feminista elkötelezettségét és társadalmi érzékenységét is tükrözi.

Hélène 1910-ben született jómódú párizsi családban, két évvel Simone után. A Beauvoir nővérek gyerekkorukban szoros kapcsolatban álltak, és bár útjaik más irányt vettek, kölcsönösen támogatták egymást. Míg Simone az írás révén lett a feminista gondolkodás meghatározó alakja, Hélène a festészetet választotta. Az 1930-as évektől kezdve kiállított Párizsban, majd számos európai és amerikai galériában is bemutatkozott.

A háború alatt férjével, Lionel de Roulet diplomatával gyakran költöztek, így Hélène művészetére különböző kultúrák is hatottak. Portugáliában, Bécsben, Belgrádban és Casablancában is alkotott, míg végül Milánóban telepedett le. Festményein megörökítette az olasz rizsföldeken dolgozó nőket, marokkói aratókat, valamint a bevándorlók és munkások életét. Az 1970-es évektől egyre inkább a társadalmi igazságtalanságok kerültek művei középpontjába, különösen a női elnyomás témája.

A londoni kiállítás egyik különlegessége a Women Suffer, Men Judge (A nők szenvednek, a férfiak ítélkeznek, 1977) című festmény, amely egy sor bíbor ruhás férfit ábrázol, akik vádlón mutatnak egy meztelen, védtelen nőre. Ez a mű is jól példázza Hélène feminista elkötelezettségét, amely nemcsak festészetében, hanem aktivizmusában is megmutatkozott: 1971-ben ő is aláírta Simone híres abortuszpárti manifesztumát. A tárlaton kilenc finoman skiccelt akvarellje és tizenhárom absztrakt festménye is helyet kapott. 

Hélène festményeit az évtizedek során Európa-szerte, többször New Yorkban, sőt néhány alkalommal Japánban is kiállították. Munkái olyan rangos intézmények gyűjteményében találhatók meg, mint a Centre Pompidou, az Uffizi Képtár Firenzében, az Oxfordi Egyetem, a Holland Királyi Könyvtár és a Strasbourgi Modern és Kortárs Művészeti Múzeum.

Bár Hélène élete során számos elismerést kapott, festészete mégsem lett olyan ismert, mint nővére filozófiai munkássága. Most, hogy művei Londonban is bemutatkoznak, talán végre megkapja az őt megillető helyet a művészettörténetben.

A cikk forrása itt olvasható.